Január 31. Na ennek a januárnak is vége lett.

Már éjszaka megérkezett a nem várt vihar. Eső meg brutál szél. Ennek ellenére csak neki indultam teamécsest venni.

 Mutatom az áruházban a pénztárosnak, hogy ilyet keresek. Erre oda mutat a pénztár mellett egy raklapra. Telis tele volt teamécsesekkel. Vettem is két százas csomaggal. Teamécses nagyhatalomnak éreztem magam!  Meg fűrészt is mert itt olcsó volt. Nem hagyom ki. Bicikli pumpát azt nem vettem, mert nem úgy néz ki, hogy mostanság kerékpárra szállok. Viszont tudom, hogy hol kapható. Körül néztem és mindent jól megjegyeztem. Azután átmentem az Etosba is. Ott csak nézelődtem. 

Végül a boltot vettem célba.

Találtam egy nagy, nagy polcot, ahol mindenféle krémeke, meg pempőkéket lehet kapni, mint pl. Lekvár, méz, Nutella stb...

Nutellát vennem kellett. Próbaként kettő fajtát tettem a kosárba. Még beugrottam egy lengyel élelmiszer boltba, de ott is csak körülnéztem. A kocsiban viszont nem bírtam megállni a dolgot és belekóstoltam a kisebbik kiszerelésű Nutiba. Isteneeeeeem!!! Köszönöm!!! Ez ám az ajándék. Akkor még nem is tudtam, hogy visszatérve a hajóra, a másik nutikát megkóstolva még nagyobb élvezetben lesz részem. Az olyan mint az eredeti. Vennem kell belőle vagy 10 darabot. Minimum!!!

Ahogy bölcs tanítómesterem is mondta, "Ha nyerő szériában vagy, azt nem elég észre venni, élni is kell vele míg tart a lendülete! "

Január 30. Süt a napocska!!!

Reggel jeges volt a fedélzet, de mivel kisütött a napocska, hanarosan engedett a hideg szoritásából. Kezdetnek, teamécseseket készítettem. 

Kénytelen kelletlen pótolni kellett a hiányzó darabokat. Annak okán is, hogy tegnap nem sikerült vennem. Délután viszont jó híreket kaptam ez ügyben. Rita megosztotta velem a titkot, hogy vannak boltok, ahol efféléket is kapni hollandiában. A mécsesek elkészültek, hőkamra beindult. Minden nagyon szupi szuper.

Sorba megkóstolgattam a teákat, amiket vettem. A négyből csak egy volt emberi fogyasztásra alkalmas. Klassz, hogy meg lett a rumocska így azzal megízesítve sikerült meginnom a kisérleti anyagot. Lassan majd csak elfogy. Ha más nem lesz, akkor megiszom majd azokat is, mert ahogy bölcs tanító mesterem is mondta, " A szükség az nagy úr! "

Január 29.

Még mindig tombol a vihar! Amikor délután elindultam vásárolni, még az eső is rákezdett. Ki sem akarok mozdulni. Jó nekem itt a hajóban. Ha nem mellett volna teamécsest vennem a hőkamrához, el sem indultam volna. Jaaaaaa, teamécses az nem volt. Valami gyertya pedig kéne. Talán legközelebb. Majd a Lidlit, vagy az Aldit megnézem. Ott szokott lenni ilyesmi.

Január 28. A sajtár!

Mára is maradt a viharos szélből. A szokásos ragasztás, hőkamra miegyebek. Meg farigcsáltam a hangoló kulcsok szárát. Kezd összeállni a kép :-) igaz most még inkább mondanám egy sajtár kezdeménynek, de a vége a lényeg.

Január 27. Időcsapda.

Ma egész nap azt hittem péntek van. Most kellett rájönnöm, hogy szombat.Nem valószínű, hogy átaludtam egy napot. Ma hangszer összeállítási nap van. A sok kis alkatrészt kezdem összeragasztgatni. Sok napig eltart majd, így, hogy 6-9óra a száradási idő.

Viszont leméregettem az árbóc fektetett helyzetében szükséges ágas méretét. Mert, hogy az nagyon fog kelleni. Pár hajó rekeszt is kinyitottam, amit eddig nem igazán kutattam át. Mindenféle érdekes és hasznos dolgot találtam. A fűszereim nem voltak köztük! 

A szél viszont elkezdett fújni és ettől romlott a komfort érzetem. Inkább bekuckóztam a kabinba. Elővettem a térképet és agyaltam, merre és hogyan. Mert ahogy bölcs tanitómesterem is mondta, " amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra! "

Január 26.

Tizenegykor keltem. Nagyon lusta nap volt ez. Mikor kimentem a fedélzetre, mindent lejegesedve találtam. De sütött a nap így kellemes volt az idő. Nem is értettem, hogyan maradt meg a jég 13 fokban. Csónakáztam egy kicsit miközben a ládikót is kerestem. De ha mar ott voltam a vizen, körbe jártam a hajót is felmérve a vízvonal alatti algásodás mértékét. Hááááát ! Van rajta rendesen. Úgy el tengtem, lengtem. Este Bundás kenyeret készítettem vacsira. Nem mintha nem egy órával előtte ettem volna tele magam az idő elcsúszás miatt. Délután négy óra, nekem a dél volt. Sajna a só nincs meg. Gondolom a többi fűszerrel kallódik valahol. Mondjuk ha erősen gondoltam a sóra, akkor finom volt a bundás kenyér. Teflonban kisütni olaj, vagy zsír nélkül furi voot, de tökéletes lett. 

Közben megint meglátogatott egy madár a kabintetőn. Óvatost kidugtam a fényképező gépet és kattintottam egyet. Talált! Szerintem kiváncsi madár lehet, mert már máskor is ide szállt. Volt hogy bekukucskált a kabinba is.

Január 25. New York pizza

Na lőttek a délelőtti csónakázásnak. Elárulom előre, hogy a délutáninak is :-)  Útra keltem bevásárolgatni. Először a Gamma, ahol pár szerszámot és faanyagot vettem. A pénztáros kislány annyira mísz volt, hogy az már zavart! Biztos holland volt. Szöszi hosszú haj. Azt nem figyeltem, hogy pirospozsgás cipó feje lett volna, de akkor is csak holland lehetett. Aztán jöhetett a kaja! Irány a piac, aminek most hűlt helyét találtam. Lehet, hogy csak hétvége felé van? Csak kenyérért ugrottam be, meg mivel nem találtam Camembert sajtot, vettem helyette két tábla csokit. Amit persze a kocsiban visszafelé menet jól meg is ettem. A Camembertnek is ez lett volna a sorsa. Nassika!

Viszont a boltban találkoztam a mirelit pizzával. 3€-tól már kapható is. Nem is vészes. Kint a téren is találtam egy pizza-zót ott is hasonlóak voltak az árak. Hollandia a pizzaevők édenkertje! Paradicsomi állapotok uralkodnak ezen a téren. Egy órai munkabéréért kap az ember akár három pizzát! 

Már csak a horgász bolt maradt hátra. A négyféle damilból, mindössze kétfélét tudtam venni. Már az is valami. Majd talán máskor, vagy máshol.

Lényegében ennyi volt a napom. A többi az némi rendrakással és hangszerészkedéssel telt el.

Január 24.

Ma ahogy várható volt brutál nagy szél lett. Viszont felment 15 fokra a hőmérséklet.Ettem, ittam, jót mulattam. De ahogy bölcs tanítómesterem is mondta, " jön még kutyára dér "

Január 23. Helyzet van!

Csak nem hagyott nyugodni a dolog evvel a hangszer lábbal kapcsolatban. Utána néztem a neten. Arra jutottam, hogy mivel nagyon nagy igénybevételnek van kitéve a felső része, az valami nagyon kemény anyagból lehet. Elefánt csont biza! Ami elkeserítő, hogy sem itt hollandiában, sem másutt még nem találkoztam kószáló, vagy elhalt elefántokkal, akiket kicsontozhatnék. Persze nem is vinne rá a lélek!

Amúgy ma vízre tettem a csónakot. Kerestem vagy másfél órán keresztül azt a fekete műanyag ládát, de biz sehol nem leltem. Holnap ismét neki veselkedek, talán nagyobb szerencsém lesz vele, mint ma. Ma is volt szelecske, holnapra nagyobbat mondanak. Tologatta ma rendesen a csónakot, ide, oda. Egyszerre nem tudok evezni is, meg a három méteres rúddal páztázni a mederfeneket!

Viszont megéhezvén, megint főzőcskéztem. Bacon az már elfogyott. Vagdalt húsból tettem bele a husikát. Meg lilahagyma és tojás. Szerencsétlen voltam, mert lábosban kezdtem sütni. Oda is égett. Meg a löncs husinak amúgy is nagyon büdös szaga van mikor sütik. Aggasztóan indult a főzőcske. Sok hagyma és három tojás került bele. Végül kénytelen voltam átrakni a teflonos serpenyőbe, hogy nekem is maradjon valami és ne csak a lábos alján lévő kaját kelljen kisikálni. De elkészült. Emberi fogyasztásra alkalmasnak találtam. Igaz kissé határeset volt. Megint eszembe jutott bölcs társam, kutyusom cselekedete. A kutyusok azért nyalják ki a tálat evés után, hogy ne kelljen mosogatni! :-) 

Szóval befejezetlen dolgaim vannak. Ahogy bölcs tanító mesterem is mondta, " Ez egy helyzet! Amit bizony meg kell oldani! "

Január 22. Szigorúan agymunka!

Tegnap lemerült a telcsim, meg a tabletem is. Sikerült némi áramot plántálni a powerbankomból a telcsibe, de a tabletre már nem futotta. Így a tegnapi nap kimaradt :-)  Viszont ma nekikezdtem a Tamitar hangszedő lábjának az elkészítésébe. Egy igazi agymunka. Sok hegedű lábat befaragtam már, de ez a mostani, bizony kifogott rajtam picit. Legalább hússzor akkora feladat, mint egy hegedűnél. Annyira hosszadalmas, bonyolult és összetett, ( H. B. Ö. ) hogy nem is értem hogyan gondoltam azt, hogy ezt majd nem egy boltban fogom megvenni. A lényeg, hogy gyártás alatt van. Nem pontosan értem, hogyan is kellene elkészíteni, de majd csak meg jön az ihlet. Tudjátok az az Isteni szikra!

A lényeg, hogy jól lefáradtam a sok gondolkodásban. Ahogy bölcs tanító mesterem is mondja, " A gondolkodás egy nagyon fárasztó tevékenység. Talán ezért is van, hogy kevesen művelik! "

Január 20. Tengős lengős.

Némi fény pislákol az alagút végén. Remélem nem egy vonat jön. Az időjárás lehetne kegyetlenebb is így hát nem panaszkodok. Végül is, Január van. Sok a ragasztgatni valóm, de a hőkamrában egyszerre csak egy dolog fér el, így hát lassan halad a munka. Jól előre dolgoztam a vagdosással. Viszont a bundok egy része már felkerült. Nagyon csini és okos kis hangja van a hangszernek. Gyakorolni, meg méreteket venni ideális. 

Jövő hét szerdára 13 fokot igér a meteo. Na akkor kell majd kihalásznom a ládát. Alkalmas lesz az idő, hogy a csónakot is vízre tegyem és avval kutakodjak majd a víz alatt. 

Ma paradicsom levest szerettem volna készíteni, de nem találtam meg a hozzá való fűszereket.

Istenemre mondom semmi izgalmasat nem tudok írni a mai napról. Olyan eltelős volt. Vannak ilyen napok is :-) 

Ahogy bölcs tanítómesterem is mondta, " nem elvesztegetett nap, amit megéltünk. Mindig tanulunk valamit! "

Január 19. Úgy csinálok, mint Isten!

Lényegében semmi! Betettem a hőkamrába a Tamitart száradni, mert, hogy összeállítottam. Mivel más dolgom nem akadt belekezdtem egy átgondoltabb hangszer készítésébe. Az jutott eszembe, hogy úgy teszek, mint Isten. Legyártotta Ádámot, mint prototipust aztán mikor rájött hogy hol is hibázott megalkotta a tökéletest, Évát! Na jó, mondjuk egy kis alkatrészt majd Én is felhasználok a nagy műhöz. Lévén oldalbordája nincsen, majd kitalálok valamit. 25 db alkatrészt kellett kivágnom. 

Este viszont kezdtem felhasználni, a palacsinta sütés maradék alkatrészeit. Baconos lilahagymás rántotta szerűséget készítettem. Azt hiszem ma is neki esek valamikor. Amúgy is felszereltem egy lámpát a tőzhely fölé, most legalább letesztelem jófelé és jól világít e a kis aranyos. 

Ami bíztató, hogy jövő hétre kellemes időt mondanak. Ami ugye a ládika kihalászásához nem is ártana!

Január 18. Éva jött és már ment is!

Kora hajnalban megérkezett Éva! Azaz visszatért. Rendezett olyan balhét a kikötőben, hogy annak a rendje. Persze, hogy az Én fedélzeti ponyvámat is leszaggatta. Szóval reggel már kivilágosodott, mikor azon voltam, hogy felkelek és megírom a kárjelentést, mikor is hallom ám, hogy valaki mászkál a kabintetőmön. Kimegyek és látom ám, hogy egy fickó nagy serényen kötözget valamit. Mondja nekem, hogy a fekete ládát befújta a szél a vízbe. Na, ja!!! Befújta! Tuti, hogy a fickó dobta be. Eddig ott volt a tetőn. Jól beékelve. Most, hogy a holland a fedélzetre lépett, egyszeriben huss, beleugrott a vízbe, ijedtében! Nem kétlem, hogy a ponyva leszaggatásában is volt némi része! Járulékos veszteség. Ha csitul az idő, majd igyekszek megkeresni a ládát.

Nekiláttam a palacsinta készítésnek. Valami fura lisztet vehettem hozzá, mert nagyon barnás volt a színe. Szerintem ez a teljes kiörlésű búzaliszt. Benne volt a héja is. Talán ezt nevezik korpás kenyér lisztnek. De ami a lényeg, hogy nem akart palacsinta tészta sűrűségűre keveredni. Olyan lett, mint a tejbegríz. De azért csak próbáltam tejjel higitani rajta. Elkezdtem sütni. Végül is kisült. Miért ne tette volna? Benne volt ami kell. Tojás, tej, liszt. No meg plussz a korpa. Éltem a gyanuperrel és megkóstoltam. Ha étteremben lettem volna, lehet, hogy visszaküldöm a pincérrel a szakácsnak. De mivel magamnak sütöttem, beküldtem a pocakomba. Dejós tölteléket kapott gazdagon, így némileg emberi fogyasztásra alkalmatosabbá vált. Viszont éreztem, hogy nagyon össze állt egy gombócba. Ahogy készültek a palacsinták úgy melegiben teszteltem is őket. Kezdett olyan érzésem lenni, mintha megkötött volna a gyomromban, mint a beton. Csak a felét sütöttem ki. Viszont nagyon nem éreztem jól magam. Ezért a tegnapi camembert sajtot behoztam és meg is ettem. Na ez javított a helyzeten. Bár éreztem, hogy nincsenek nagy barátságban, mert nagyon külön ültek. Néha még hangos veszekedésbe is kezdtek, ami valami morgásban öltött testet bennem. Ez a palacsinta is felkerül a járulékos veszteségek listájára!

Végül a kiváncsiság úgy hozta, hogy összetákoltam a Sitart, aminek mátol a neve Tomitar. Mert, hogy ez ugye egy kicsit nagyon más :-) Most meg még felettébb más a szorítók végett. Klassz hangja van egy húrral. Felteszem a többit is, de most megnézem, hogy a vízbepottyant ládikám merre is van. Hátha kitudom horgászni. Ha vasból lenne, nem lenne akkora gond, mert mágnessel könnyen megtalálnám. Így csak a szememre, meg az ügyességemre hagyatkozhatok!

Január 17. Ökológiai katasztrófa.

Ordenáré, brutál szélre ébredtem. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy a szomszédos hajón a szélkerék, amit Én csak imamalomnak hívok az itteni neve miatt ( Wind molen ) veszettül pörög. Igaz legalább esőt nem mondtak mára. Azonban jött a jégverés. Csak borsónyi méretű, de csapott olyan kopácsolást a kabintetőn, hogy az csak na! Elkezdtem farigcsálni a hangoló kulcsokat a helyükre. Sorra törtek el. Nem bírták a nyíró terhelést. Így hát visszamentem a Gamma-ba. Vettem ezt azt. Tegnap már azt hittem nem kell kimennem egy darabig az időjárás viszontagságaitól védett kabinból. Ember tervez, Isten végez! Vissza érve, gondoltam, ha már nem megy gördülékenyen a nap, megreggelizek. Behoztam a camembertet is, hogy abból is egyek. A lakoma végeztével jól elcsomagoltam a camembertet három rétegbe bugyolálva. Még egy nylon zacsival is elzártam hermetikusan a külvilágtól. Egy óra sem telt el, hát érzem, hogy camember szag van. Keresgéltem honnan jöhet, de nem találtam a forrást. A kést is sterilizáltam evés után, a földre sem pottyant le egy darabja sem! Titokzatos! Hamarosan kezdett még intezívebbé válni a szag. Szinte már az ökológiai katasztrófa határát súrolva. Megszagoltam a nylon zacsit. Hát igen! A camember szaga még a nejlonzacskón is átdifundált, potenciális vegyi fegyvert képezve a tartalmának. Egy időzített bomba! Ismét száműzetésbe került a kicsike. Annyira gyűlölöm és mégis szeretem :-) Ráadásul szellőztetni is kellett, amitől kihűlt a kabin!

A szél kitartott egész nap, de a fedélzeti borítás kiállta a próbát. Kiderült, értek hozzá! Na azért még nem akarom elkiabálni! Ahogy bölcs tanító mesteremnis mondta, " semmi sem tart örökké " 

SZÖSSZENET

Jó ez a nomád világ! Sikerül észre vennem magam. Apróságok, amik a rohanó világban fel sem tünnek. Pl. Kiszáradt a kezem, az újfajta kávétól. Híztam vagy két kilót, de nem oda ahova kéne. Megnőtt a hajam, de minek kéne lavágni. Stb... Az, hogy az emberek a rohanó világban nem figyelnek egymásra az egy dolog, de hogy magukra sem az már baj. Nem tévézek, nem rádiózok, nem olvasgatok bele újságokba. Leszűkült a világ. Ami nem is baj. A világi életemben sem volt ez másképpen, csak akkor tele tőmték a fejemet mindenféle oda nem illő dolgokkal. Felrobbant, megőlték, lezuhant, kisiklott, sárlavina, megfagytak, elrabolták... Csupa negatív hullámokkal bombáztak. Hogy ezek a dolgok a világ másik felén történtek az sem számít. A lényeg, hogy az emberek rettegjenek. Annyira befásultak, hogy csak a rémisztő hírekre kapják fel a fejüket. Annyira megnövekedett az ingerküszöbük, hogy a jó dolgok már meg sem tudják érinteni őket. Ha valami jóféle dologról kapnak hírt, arra csak legyintenek, és elkönyvelik, hogy az nincs is, vagy éppen egy csudabogár! 

Legutóbb nyár végén mentem a kocsival valami lakótelepen. Hát, látom ám, hogy egy kis madárka vergődik az úton. Szociálisan elég érzékeny vagyok. Mániám az, hogy minden életet meg kell óvni, menteni. Megálltam! Persze a forgalom közepette! Na lett is belőle nagy anyázás. Mi a kurva anyádat áll meg? Menjen már tovább! Mondtam nekik, hogy madár mentés van, de nem érdekelte őket. Szarom le a madaradat mondták. Dögölj meg a madaraddal együtt. Persze nem voltam meglepődve. Mindennapos ez nálam, mikor megállok és a csigabigákat átteszem az út túloldalára, vagy egy sünit tessékelek át izibe. Még a bogarakat is kikerülgetem mentemben.

   

Nagyon cuki kis madárka volt. Nem törött el se szárnya, se lába, csak pici volt. Egy fecske fióka! Utána is néztem a neten, hova vihetném hagy túlélje a fióka kort. Miért nem csodálkozom, hogy a nagy madármentők mind azt tanácsolták a neten, hogy hagyni kell a fészekből kiesett fiókákat ott ahol találtuk! Majd a természet megteszi a dolgát. Hulljon a férgese!!! Na persze Én nem hagytam annyiban. Riasztottam Juditot, hogy jöjjön azonnal, mert kell egy pótmama. Ő erre nagyon alkalmas, csak az anyai ösztöneit kellett kordában tartanom :-) Rájöttünk, hogy a csirkemsll filé és a lisztkukac a legalkalmasabb eleség a számára. Mikor is két nap után rátaláltam a hortobágyi madárpark ajánlására, hogyan is kellene etetni. Elkészült a főuri lakoma. Van benne túró, sajt, répa, tojás petrezselyem. Nagyon szerette Csiri Csőrike. Felválltva etettük és babáztunk vele. Rendszeresen mérlegeltem. 18g-ról 40g-ra felhízlaltuk kb. Három hét alatt. Volt, hogy nem tudtuk hogy a másikunk etette és akkor mind ketten jól belakmároztattuk. :-)  Nem volt ellenére. Az éjszaka macerás volt, mert elég nyugtalan teremtés volt és az ágyamba kellett vennem, hogy elcsendesedjen. Folyton felébdedtem, nogy nem feküdtem e rá. A kialvatlanságtól néha elég fáradtka voltam. De eljött a nap, hogy útra keljen afrikába. Napokba tellett mire Judittal megértettem, hogy ennek így kell lennie!

Jó dolog nomádnak lenni. Olyan emberközeli. Én a természet és benne minden élőlény. Mi mind egyek vagyunk ezen a bolygón.

Befejezésül álljon itt végszóra Johni azaz John Donne versikeje. Remélem jól e lékszem ra!

Senki sem különálló sziget.

Minden ember a kontinens egy része a szárazföld egy darabja.

Ha egy göröngyöt mos el a tenger Europa lesz kevesebb. 

Épp ugy mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátod házát, vagy a Te birtokod.

Minden halállal Én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel.

Ezért hát sose kérdezd kiért szól a harang.

Érted szlól !

Január 16. Bekuckózok, mindenem meg van!

Éjszaka nagy viharok jöttek, mentek. Rendesen meglóbálták a hajót. Reggelre viszont kisütött a nap. Az égiek velem voltak. Gondolhatták, ha annyira akar menni ez a Tomi, hát menjen. Mentem is. 11-kor indultam. Első utam a Gamma-ba vezetett. 

Sikerült vaspálcát vennem, rézből :-) Mást is szerettem volna, de az nem volt. Na jó, találtam valami kesztyűt 1.99€-ért, azt is megvettem. Elgurultam a Lidlibe is. Fizetős volt a parkoló ezért nem szerettem volna sokat maradni. Nem is maradtam, mert hosszú volt a sor és nem is mentem be vásárolni. Viszont egyszer csak hallom ám, hogy " megnyitjuk a négyes kasszát. A kiválasztott termékeket kérjük helyezze a pénztárszalagra " igaz ebből csak a fir (négy) szócskát értettem, de a hanglejtése annyira olyan volt, mint magyarban, hogy egy pillanatra azt hittem hogy értek hollandul.

Átmentem a közeli nagy boltba a piacnál.

Vettem camembertet kettőt és lisztet. Csokit azt nem vettem, mert szerintem pazarlás. Hakapeszihakapeszei. Mind megenném egyszerre. Falánka vagyok! :-) 

Aztán irány a horgász bolot. Útközben hat tyúk-ok mentek át az úton ketten :-)  teljesen szabályosan az átkelő helyen. Na ezek legalább értelmes hattyúk. Tudják mi a rend.

 A horgászboltban egy totál holland pasi volt a kiszolgáló. Semmi tűz, vagy lelkesedés. Totális közöny! Gondolom itt meglehetne fogni hollandban a vásárlókat a kedvességgel. Vagy lehet, hogy itt az nem is trendi? 

Lényegében ennyi izgalom jutott ma nekem osztályrészül. Minden olyan gördülékenyen ment hogy el sem hiszem. Azért rutinosan a maradék egy camembert sajtot száműztem a kabinból, mert már a táska is szaglott tőle. Ahogy bölcs tanító mesterem is mondta " egyszer fent, egyszer lent, de közben mindig áthaladsz a közép úton "

Legyen szép a napotok!

Január 15. Uit Gezondered zona!

Na hát az úgy volt, hogy már fél nyolckor felkeltem fűtés bekapcs. Éjszaka minek fűtenék, mikor a takaró alatt amúgy is meleg van. Igyekeztem összeszedni magam, meg a cuccost, amit vinnem kell. Kinyaltam magam, mint az a Szaros Pista az Ő Jézusa nevenapján. Gondoltam, meglehet kúltúr környezetbe megyek, mégis csak adjuk meg a módját. Az eső esett, a szél tombolt! Irány a Lidli. Találtam is mindenféle dolgokat. Nem siettem el a dolgot, mert az eső még mindig megállíthatatlanul esett, meg viharos is volt eléggé. Aztán mikor már eluntam tovább álltam. Jöhet a posta. Annyira bonyolult az odajutás, hogy bár türelmes ember vagyok csak kiakadtam. Óvárosi rész, ahol jó szűkek az utcák. Biciklisek minden irányból jöttek, mentek. Én meg a szakadó esőben alig láttam ki! Már el is képzeltem milyen is lesz a cellában csücsülni egy kerékpáros gázolás után. Naná, hogy a postánál és környékén semmi megállási lehetőség. Irány tovább a kerékpár bolt. A GPS valahogy mindig elnavigált más fele. Mentem össze vissza. Azt is kellet figyelnem, hogy át ne hajtsak a bicikliseken. A szűk utcácskákba sokszor nem is lehetett befordulni, mert tábla jelezte " uit gezondered zona " persze, hogy csak kerékpárosoknak lehet behajtani. Nem, hogy azt írnák ki, hogy milyen járművel nem lehet. Itt hollandiában minden fordítva van. Azt a 6 kilómétert a kerékpár boltig egy óra alatt tettem meg. Kiszálok a kocsiból erre a fazon zárja be az ajtót. Mondom neki, hogy csak egy tekercs damil kéne. ZÁRVA!!! Na ott és akkor szakadt el a cérna! Mindig meg kell hogy állapítsam, hogy ezek a hollandok, egy söpredék népség!!! Minden esetre mig úton vootam meg is ettem mérgemben az összes 4 tábla csokit, amit amúgy megfogadtam, hogy majd beosztom és négy napig eszek. Háááát, gyorsan eltelt ez a négy nap. Hogy repül az idő? Viszont a tyúkok ismét kezdtek tojni. Lett tojás. Süthetek palacsintát. A tehenek viszont meglehet sztrájkolnak még mindig, mert a Gauda sajt meg a camembert is horrorisztikus áron van! Visszafelé jövet vettem észre, hogy nem is a Lidlibe kellett volna mennem, hanem az Aldiba. Rossz térképet néztem. 

Legyen szép a napotok!

Intermezzo

Hogy basszák szájba azt a jó kurva édes anyjukat ezek a mocskos szemétláda undorító geci hollandok! Hogy rohadtak volna meg az anyjuk méhében mielőtt megszülettek! Egy féreg, bunkó, tahó mindegyik

Január 14. Süssfelnap.hu

Valóban verőfényes napunk lett. Tizenegy fokra felment a hő odakint. Panaszra nincs okom. Holnapra viszont végig esőt mondanak, így kihasználva a jó időt a fedélzet festékrepedéseit szigszalaggal leragasztottam. Legalább ha megtavaszodik, nem kell keresgélnem, hogy hol és mit kell javítgatni. Lesz vele munka bőven. Már most olyan a sok szigszalag pőttytől, csíktól, mint valami szines pöttyös katica. Ja kérem, ahogy bölcs tanitomesterem is mondta " aki vas hajót vesz az mindig festékes vödörrel és ecsettel a kezében járja a fedélzetet " Ilyen ez a pop szakma.

Amúgy a hangszert ia folytattam. A ragasztás egész jól sikeredett, csak egy mindössze húsz centis szakaszon nem fogta meg rendesen. Elengedett. Vagy meg sem fogta. Formára csiszolás után ment vissza a fűtőkamrába. Némi súlyponti problémákat is éreztem rajta, amin igen nagy mennyiség anyag kicsiszolásával segítettem. Nem baj ha nehéz, a karom legyen erős, hogy tartani tudjam. :-) 

Végül is vasárnap van, ráértem komótosan szötyölgetni. Holnap bemegyek a városba. Kajabolt, posta, húrvásárlás, meg a fogólap bundjaioz kellene valami csinos acél szálat vennem úgy 3-4 mm. ármérőben.

Ahogy bölcs tanító mesterem is mondta " Mert ugye a méret a lényeg! "

Legyen szép a napotok!

Január 13. Minden nagyon veszélyes és tudományos!

A meteo holnapra verőfényes napsütést ígér, mellé kapjuk az 50km/órás szelet is. Kénytelen voltam ma megejteni a ragasztást. Míg a szorító kulcsokat kerestem a fedélzeten találtam valami beszáradt izét. Gondolom ragasztó lehetett. A testvérkéi is ott sorakoztak mellette. Szerencsémre azok sértetlenek voltak. 

Annak okán, hogy csont enyvem nincs és ha venni is akarnék sem biztos hogy képes lennék elmagyarázni az eladónak mit is akarok, maradtam ennél a megoldásnál. Evvel ragasztok! Építettem egy hőkamrát. Nagyon, nagyon tudományos :-) 

Kénytelen voltam száműzni a kabinból, mert a ragasztón olvasható felirat szerint rémisztőségek vannak benne.

Amúgy lehet, hogy ez nem is ragasztó, mert most, hogy olvasom, valami lakk ez :-( lehet, hogy a másik dobozt kellett volna elővenni? Összecseréltem volna? Remi, ez is megfogja, ha már annyi teamécsesem ráment a fűtésére. Gondolom holnapra kiderül.

A lámpaernyő mintha kezdene bekeményedni. Ennek ellenére belekezdtem a test más módon való elkészítésének.

Január 12. Tamás a Főszakács!

Lényegében minden nap főzőcskézek, mert lusta vagyok elmenni a boltba kenyeret venni. Meg persze kéne tojás is, ha találok, mert szeretnék palacsintát készíteni. Igaz a múltkor sem találtam meg a boltban. Már mint a tojást! Szóval a lényeg, hogy ma western egytálat ebédeltem fodrocska tésztával. 

A recept a következő : Először is forrásban lévő vízbe beletettem a fodrocska száraztésztát. Mikor úgy 7-9 perc múlva megfőtt ( puhult ) leöntöttem a vizet róla rendesen. Elmentem az éléskamrába és bedugtam a kezem a rekeszbe, amiben a hozzávalókat tárolom. Nem volt szerencsém, mert elsőre Sólett csípős kolbásszal akadt a kezembe. Másod íziglen pedig Babgulyás. Szerencsémre a harmadik kutakodásom eredményesnek bizonyult. A felirat ott díszelgett a doboz falán, western egytál. A konzerv tetején a kis karikát megemeltem, ami kis pösszenéssel jelezte, hogy a perforáció mentén megindult a hasadás. Tovább emelve a fogantyút a fedél felnyílt. A benne található összetevőket azt jól belekevertem a tésztába. És már kész is.

Értek hozzá! Nem véletlen szokta volt mondani bölcs tanító mester " Eszi, nem eszi, nem kap mást! Aki éhes, az megeszi "

Január 11. Csinálás van!

Igazándiból semmi nincsen. Napközben szélcsend és köd. Legyártottam a hangszer kulcsait. Most negyven pici alkatrészből van. Össze kell passzítani őket. Meg a nyak is a fogólappal öt darabból van. Azt is össze kell csiszolni. A hangszer dob ( lámpaernyő része ) csak nem akar száradni. Azt hiszem, most pár napig nem sok írkálni valóm lesz.

Kellemes hétvégét nektek!

Január 10. Pá Angika!

Csoda történt, mar nyolckor felkeltem. Kellemes volt az idő. Gyorsan felraktam a szövetet a hangszer dobjára és lefestettem. A terv az, hogy ha megszárad, akkor kemény is lesz. A szövet meg nem engedi, hogy eltörjön. Elvileg javul a szakító szilárdsága. Több réteggel tervezek rátenni. Mint estére kiderült, neki nem sürgős a dolog, hogy száradjon, mert ugyan olyan ragacsos maradt. Igaz sokat esett ma az eső és a festéshez hüvi is van kicsit. Remélem az idő mindent megold. Ez eltart úgy látom egy darabig. Ha nem jönne össze a dolog, még lámpaernyőnek csak bevállik! 

Belekezdtem a hangoló kulcsok elkészítésébe. 22db. kell belőle. Odáig jutottam, hogy leszabtam őket. Legalább már ez is meg van. Közben kipróbáltam pár ragasztót, amire szükség lesz később. A végkövetkeztetésem, hogy nem ragadnak, hanem tapadnak. Az meg nekem kevés. A múltkori utamon is vettem ragasztót. Szuper erőset. Na az sem ragasztott. Gondolom itt nem ragasztgatnak hollandiában. Biztos a csavarokat és szögeket gyártó lobbi keze van a dologban!

Egy deci nem sok maradt mára Angikámból. Mind bele öntöttem a forraló edénybe, hogy melegedjen egy kicsit a Lelkem :-) Mikor átöntöttem a bögrébe, látom ám, hogy a forralóban addig lerakódott vízkőnek nyoma sincs. Ráadásul csilivili csillogott is! Angika takaros egy menyecske, hogy végszóra így megtisztította az edényt. Agresszív egy menyecske volt ez. Nem tudom, és már meg sem szeretném tudni, hogy miféle savakból, meg vízkőoldóból gyártották. Tuti valami szintetikus pancs. Az íze jó :-)  Érzelmes búcsút vettem Angikától. Masszív alkoholista korszakom ezzel lezárult. Rémlik valami, hogy talán van a hajóban még egy palackal, de megkeresni nem fogom. Legyen meglepetés mikor előkerül. Jó helyen, jó időben!

Ahogy bölcs tanítómesterem is mondta " ???????? " Hát erre most nem mondott semmit. :-)

Január 9. Ihajcsuhajhelyderutyutyu!

Az áldóját! Erről a napról igazándiból nem is szivesen mesélek. Négyszer is neki futottam a sitar hangképző dobjának. Gettó, kínszenvedés egy munka volt ez. Ráment az egész napom. Pedig, már a boritás is be volt tervezve rá! Szerencsémre legyen mondva, hogy ott volt velem a kedvesem Angelli. Ahogy Én nevezem, Angikám. Már sötétedett, mikor az üveg háromnegyedénél jártam. Gondoltam, ha a sörben kevés a vitamin, ebben sem lehet nagyon sok, iszom még egy pohárkával.  Mert hogy télen kell a vitamin. Feltettem a tűzre melegedni. Mikor veszem ám le a gázfőzőről, hát meglöttan a kicsike és egy kortyni zsuppsz a lángok közé. Azon nyomban begyúlladt. Szép kék lángal égett. Na mondtam is magamban " ez ám a tűzről pattant menyecske " Szóval csak elmúlattuk a napot így kettecskén. Indulás előtt kaptam Józsi papitól egy üveg rumot. Gondoltam bemutatom Angikamnak a fiatal urat, de mégsem volna rendjén való itt huncutkodni hármasban! Kezdem azt gondolni, hogy ez már egy nagy lépés a masszív alkoholizmus felé! De ahogy bölcs tanító mesterem is mondta, " Fiam! Csak az a tied, amit megeszel, meg, amit megiszol. Bár az sem sokáig"

Január 8. H. B. Ö.

Szépen, a terv szerint haladok a Sitarral. Annyira H. B. Ö. Hogy néha magam is rácsodálkozok, hogy képzeltem Én ezt az egészet a szükséges szerszámok és anyagok nélkül. Mivel nomád vagyok itt a nagy semmiben, nincs mese, tartanom kell magamat az eszméhez! Elhatározni, megálmodni, megtervezni, megvalósítani!!! Kifogásokról szó sem lehet, mert a kifogás az a sírgödör, amibe az emberek az álmaikat temetik! 

Szóval elakadtam. A test eddig úgy volt, hogy fából készül majd. Palánkolással, ahogy a hajóknál, azaz csónakoknál is szokás. Nincs szivem lebontani a hajó belső kárpitját :-) Ezért egy másik megoldást találtam ki. Igaz, hogy télviz idején ez reménytelennek tűnő megoldás,mert hideg van hozzá. Majd fűtök neki! Annyira ( Hosszu. Bonyolult. Összetett ) H. B. Ö. Hogy rajtam kívül senkinek nem jutna ilyen az eszébe. Most nem részletezem, mert ha kudarcba fullad, jobb lesz hallgatni róla. Nagy az Én hitem. 

Vártam, hogy a mai napsütés után, talán befelhősödik. Nem úgy lett. A múlt éjszaka fagyott. Reggel mikor szerettem volna kimenni a kabinból, az ajtó megálljt parancsolt. Befagyott ! Hiába melengette a déli napocska, az Istennek nem akart felengedni. Agresszív megoldást választottam, felfeszítettem. Nem mintha sok hajlandóságom lett volna kimenni a hideg szélbe, de kellett a hely a munkához. Amúgy elfogyott az ehető kenyerem. Tegnap éjszaka megdézsmáltam. Így mára tészta főzés lett betervezve. " pára szálott fel a földről és megnedvesíté a... " Nos, nálam a fazékból szálott fel a pára és a falakat nedvesíté... Sehol nem találtam fedőt, mint ahogy a múltkor sem. Egy műanyag sütisdoboz tetejét tettem rá. Részben megoldódott a probléma. A másik gondom akkor jött elő, mikor megpróbáltam leszűrni. Nincs tészta szűrő. Azért mikor ügyeskedtem kifelé a vizet a lábosból, egy két tésztácskának sikerült megszöknie. Összefogdostam őket. Ne kószáljanak ide-oda! Diós metélt volt a fincsi vacsi hami. " Bendőm úgy tele, nem is férne több bele "

Legyen szép a napotok!

Január 7. A fejsze.

Nagy fába vágtam a fejszémet ezzel a szitár dologgal. Azaz a fémfűrész lapomat. Mert hogy átkutattam a hajót és meg is leltem. Lassan lehet vele haladni, de legalább precízen. Nem fáztam közben. Sütött a nap. A hőmérséklet is felment vagy 5 fokra. Éjszaka viszont feltehetőleg megint nagyon hideg lesz. Nem csoda, hogy ma is csak fél tizenegykor keltem föl. De hogy haladjon a munka, holmap már nyolckor kéne talpon lennem. Amúgy elég tetszetős darabját gyártottam le. Ha ílyen ütemben haladok, hamarosan kész is leszek vele. Bár nálam az idő fogalma kicsit másképp ölt testet. Ez a hamarosan akár két hét is lehet, vagy akár egy hónap! 

Ahogy bölcs tanítómesterem is mondta, " dolgozni csak lassan, szépen, ahogyan a tetü mászik a réten, dolgozni csak úgy érdemes "

Persze ennek semmi köze a lustasághoz, inkább a precizitásra hajaz!

Január 6. Merengő

Legalább fél 11-ig aludtam. Szombat van. Nem kell munkába menni :-)  Végül csak neki láttam a fedélzeti ponyva rendbetételének. Közben azon agyaltam, hogy miért ne csinálhatnék Én egy Sitárt! Nem olyan gagyi ládagyárit, amilyeneket a műtős ember akart rámsózni. Végül is, időm van rá, értek is hozzá, meg van a tudásom is hozzá, ami kell. Egy kis statika, akusztika, rezonancia anyag ismeret, stb... Egyáltalában nem reménytelen, csak kicsit kilátástalan, mivel szerszámaim azok nincsenek hozzá. A kocsiban hagytam vasfűrész lapot, de most mikor kimentem, hiába kerestem nem találtam. Lehet hogy már be ittem a hajóba, csak nem emlékszem hová tettem. Szóval valahogy csak belekezdek. Okos és ügyes is vagyok :-) " szerénység elvtársak, szerénység" ahogy Bástya elvtárs is mondta! Nem nyafogni kell, hanem csinálni! " hagyjuk az egyéni sérelmek pátyolgatását" ahogy Virág elvtárs mondta :-) 

A ponyva viszont nagyon tudományosan került vissza. Újabb kereszt merevítőkkel toldottam meg a szerkezetet. Nem kívánom, hogy tesztelve legyen. A lényeg, hogy működjön. Viszont ha kicsit javul az idő és legalább 10 fok lesz elmegyek a binyiglivel kicsit mágneshorgászni. Kellemest a hasznossal.

Ahogy bölcs tanító mesterem is mondta, " amit egyszer ember megalkotott, azt más ember is képes létrehozni "  

Pont nekem ne sikerülne egy szitárt készíteni!!!

Január 5. A Sitar

Ahogy tegnap este ücsörgök a hajó kabinjában, azon morfondíroztam, mit is kezdjek magammal két hónapig, vagy lehet többig. Persze megint lecsapott a vihar. Szaggatta a maradék ponyvát, viszont a ponyva mentésen kívül is hasznos volna elfoglalnom magam valamivel. Egyszer csak kipattant a szikra. Igen, igen, azaz Isteni! Vennem kell egy Sitar-t azaz szitárt, így magyarosan. Az elhatározást tett követte, irány a net és a kutakodás. Nem szaporítom a szót rátaláltam egyre. Azaz többre, mert az illető kereskedő.

Reggel letörölgettem a binyiglit. Bár nem tudom minek, mert mindig esik az eső. Ebből ma kerekezés nem lesz! Hívom az embert. Otthon van. Irány Amsterdam!

Hamar meg is találtam a helyet, ahova a cím szólt. Gondoltam valami kórház lehet a közelben, mert majd mindenki műtős ruhában flangált az utcán. Telefon, kinéz, felfogja, ajtó nyit, bemegyek! Első meglepetésemre, látom ám, hogy ezek is műtősnek vannak öltözve! Betessékeltek a lakásba. A cipőt levettem. Mert ugye volt nekem gyerekszobám. Az ember elment összeszedni a hangszereket és magára hagyott az asszonnyal a szobában. Kérdi félénken, hogy honnan vetett erre a sors, mire Én a szokásos válaszomat mondtam, hogy Nomádiából érkezek. Megértően bólogatott. Ezen felbátorodva magam is vissza kérdeztem. Volt is nagy meglepetés a válaszán nálam. Azt mondja Indiából ! Le is esett a tantusz, hogy ezek nem műtős ruhában vannak, hanem valami féle hagyomány őrzés szerűség lehet.

Végre test közelből is volt alkalmam szemügyre venni egy szitárt. Azaz többet is. Valóban más, más hangzásuk volt. Annak ellenére, hogy valami digitális géppel hangolta be őket hírtelenjében, szerintem mindegyik kissé alá intonállt. Klasszul elbeszélgettünk angolul, csak valahogy az árat nem akartam megérteni :-) azt terveztem 250€-t adok érte, de ha úgy hozza a sors, felmegyek 300-ig. Mikor kimondta, hogy 500€ majdnam lementem hídba. Egy vagyon! No legalább is nekem, mert Én isszonyatos fukar vagyok. Szóval ment az alku, ajánlottam 400-at. De Ő kötötte az ebet a karóhoz, hogy 500! Mondtam is neki, ha 500 akkor legyen valami grátisz. Mondjuk egy húr készlet. Abban maradtunk, hogy aludjon rá egyet! Majd holnap vissza jövök. Nehezen indul ez a sitar-os karrierem!

Visszafelé Leidenbe érve megálltam a Slegroban, amiről azt hittem, hogy olcsóbb, mint az Aldi, vagy a Lidl. Hát nem! Dupla annyiba kerül minden. Viszont, nagyon puccos minden! Nem is vettem semmit. Még udvariasságból sem!

A hangszer vásárlás ötletét nem adtam fel, csak halogatom. Fényképet Amsterdamban nem készítettem. Azt nézegesse mindenki az utikönyvekben. Eltelt a nap, de nem volt termékeny.

Ahogy bölcs tanító mesterem is mondta, " Lernu kanton, de l' tempesto muga "

Január 4. A binyigli.

Nem kedvezett az időjárás ma sem. Azonban türelmem meghozta gyümölcsét. Csak szemerkélt az eső és nem szakadt. Kicipeltem a hajó egyik aksiját a kocsihoz. Össze eszkábáltam a töltéssel, majd neki indultam. Ridderkerkbe, ami ott van nem messze Rotterdamtól. Út közben rájöttem, hogy a hollandoknál a szavakban sok a "i" a"j" és a "k" betü. Egyáltalában nem angolos, vagy németes, ahogy tartják. Szerintem. A lényeg, hogy komótosan haladtam, hogy az aksi töltődjön. A többi autós nem hiszem, hogy örült a totyorgásomnak. Ha ők nem is tudták, de jelen esetben a cél szentesítette az ezközt. Amikor Rotterdamnál átkeltem a nagy vizen, köd is volt, meg jókora eső is. De végül is megérkeztem a kis településre. Nagy transzparenseken hírdetik (óriás plakát) hogy mindenki óvakodjon a netes betolakodóktól. Máskor is találkoztam ezzel az "intelemmel" A vége az lett, hogy nem is találtam wifit. Ugyan úgy, mint Voorschottenben sem. Ítt már nagyon óvakodik mindenki. Amiért ide jöttem annak az volt az oka, hogy kerékpárt vásároljak. Vásároltam! Viszont nem akaródzott beférni a kocsiba. Jó nagy darab. Nyitott csomagtartóval kellett jönnöm visszafelé. Közben az aksi meg elkezdett forrósodni, amit töltöttem. Onnan vettem észre, hogy elkezdte a lábamat égetni. A pedálok és az ülés között volt. Nyomhatta ki a savat is, mert csípős sav szag volt a kocsiban. Először arra tippeltem, hogy a kipufogó gáz miatt van, ami bejön hátulról. Egyszerűen nem tudtam leállni, hogy lekapcsoljam a töltésről az aksit, mert nem volt hol. Már végig vondoltam micsoda rettenetes dolog lesz itt ha felrobban alattam. Megúsztam! Kiálltam, lecsatlakoztattam. 

Találkoztam kiskacsákkal, meg valami ludakkal. Annyira sajnálom szegényeket, hogy a hideg vízben kell pancsikálniuk. Ne mondja senki azt, hogy ők azt szeretik, mert nem igaz. Pusztán ez van a hideg víz.

A binyigli kipróbálása holnapra marad. Akkor állítólag már napocskánk is lesz látható. A lényeg, hogy célba értem. Mert ahogy bölcs tanító mesterem is mondta "eshet eső, fújhat szél a postás mindig célba ér!"

Január 3. Ponyvaregény

Egy csatát elvesztettem! No meg vele együtt a fedélzeti ponyvát is. Van egy tartalék :-) Ez a brutál ordenáré nagy szél leszaggatta. Persze nem csodálkozok rajta,

hányaveti módon raktam fel. Azt nem állítom, hogy megérdemeltem a veszteséget, de elismerem a kudarcot. Ráadásul kitettem két cipőt a fedélzete, mondván oda úgy sem esik az eső. Csurom vizes lett reggelre. Az a 60-70 km/órás szél sem tudta megszárítani. Honnan jön ez a mérhetetlen sok víz? No, és hova folyik el? Hollandia a tenger szintje alatt van nagyrészt. Ha valaki kihúzta is a dugót se folyhat el ennyi víz, mint amennyi eddig hullott. Ennek a kádnak már meg kellett volna telnie. Értem már miért ilyen morcosak és undokok ezek a hollandok. A zord körülmények teszik azzá őket. Szerintem!

Amúgy semmi extra. A kabinba kuckóztam be magam. Néha indítok egy mentőexpedíciót a fedélzetre, hogy újabb kötelekkel erősítsem meg a ponyva hadállást. A fedélzet kezd olyan lenni, mintha valami pókszőtte labirintus lenne.

De ahogy bölcs tanító mesterem is mondta, "ember küzdj és bízva bízzál"

Január 2. Vajjúdás

A gondviselés tegnap úgy rendezte a dolgot, hogy napközben eláljon az eső. A szél ugyan megmaradt, de a fedélzet takaróponyvájának a konzolját felszereltem. Vihar ide, vihar oda, végül a ponyva is a helyére került. Az egész olyan schufni tunning szerű megoldás formájában készült el, de legalább ott van, ahol lennie kell. Idő közben kimentem a maradék cuccért a kocsihoz. Hát látom ám, hogy lóg hátul valami. A leg rosszabbra gondoltam, de mikor aláfeküdtem, kiderült, hogy csak a kipufogó szakadt le. A hátsó dob. De legalább nem a féltengely adta azt a rémisztő hangot, amit megérkezésemkor hallottam. Legalább is remélem, mert el nem indultam vele.
Közben rájöttem, hogy az előző napi eseményeket írom le ma, ezért a dátumok elcsúsznak egy napot. Nem a világ vége, de akkor is!
Ahogy bölcs tanítómesterem is mondta "rend a lelke mindennek"

Január 1. Szilveszter

Már délután elkezdték fellövöldözni a rakétákat. Meg petárdáztak is sokat. Nem mentem be a városba, mert a viharos szél, meg az egymást követő zivatarok nem tették volna barátságossá az utat. Innen is jól lehetett látni azt a csinnadrattát, amit éjfélkor csaptak.  Amúgy lényegében semmi hasznosat nem csináltam, ha csak a lustálkodás nem az. A fedélzeti takaró ponyva várat még magára. Ebben a viharban nem érdemes bírkózni vele. Mivel a következő négy napra is hasonlóan esős időt említenek az időjósok inkább bekuckóztam. Persze ha enyhül a szél, majd kipakolom a kocsiból a maradék cuccot. Amíg nem lesznek nagy hidegek elleszek itt bent a kabinban. Végül is, több mint egy hónapra való élelmem van. Azon viszont meg is lepődtem, hogy kávéból meg rengeteg. Mindössze kenyeret, meg vizet kellene vételeznem néha. A lényeg, hogy jól itt ragadtam. Csüggedés az nincs, mert itthon vagyok :-) 

Ahogy bölcs tanítómesterem is mondta " hol lehetne nagyobb megnyugvásban az ember, mint az otthon "