Január 10. Pá Angika!

Csoda történt, mar nyolckor felkeltem. Kellemes volt az idő. Gyorsan felraktam a szövetet a hangszer dobjára és lefestettem. A terv az, hogy ha megszárad, akkor kemény is lesz. A szövet meg nem engedi, hogy eltörjön. Elvileg javul a szakító szilárdsága. Több réteggel tervezek rátenni. Mint estére kiderült, neki nem sürgős a dolog, hogy száradjon, mert ugyan olyan ragacsos maradt. Igaz sokat esett ma az eső és a festéshez hüvi is van kicsit. Remélem az idő mindent megold. Ez eltart úgy látom egy darabig. Ha nem jönne össze a dolog, még lámpaernyőnek csak bevállik! 

Belekezdtem a hangoló kulcsok elkészítésébe. 22db. kell belőle. Odáig jutottam, hogy leszabtam őket. Legalább már ez is meg van. Közben kipróbáltam pár ragasztót, amire szükség lesz később. A végkövetkeztetésem, hogy nem ragadnak, hanem tapadnak. Az meg nekem kevés. A múltkori utamon is vettem ragasztót. Szuper erőset. Na az sem ragasztott. Gondolom itt nem ragasztgatnak hollandiában. Biztos a csavarokat és szögeket gyártó lobbi keze van a dologban!

Egy deci nem sok maradt mára Angikámból. Mind bele öntöttem a forraló edénybe, hogy melegedjen egy kicsit a Lelkem :-) Mikor átöntöttem a bögrébe, látom ám, hogy a forralóban addig lerakódott vízkőnek nyoma sincs. Ráadásul csilivili csillogott is! Angika takaros egy menyecske, hogy végszóra így megtisztította az edényt. Agresszív egy menyecske volt ez. Nem tudom, és már meg sem szeretném tudni, hogy miféle savakból, meg vízkőoldóból gyártották. Tuti valami szintetikus pancs. Az íze jó :-)  Érzelmes búcsút vettem Angikától. Masszív alkoholista korszakom ezzel lezárult. Rémlik valami, hogy talán van a hajóban még egy palackal, de megkeresni nem fogom. Legyen meglepetés mikor előkerül. Jó helyen, jó időben!

Ahogy bölcs tanítómesterem is mondta " ???????? " Hát erre most nem mondott semmit. :-)