Május 12. Nagy út kis szél.

Hajnali hatkor ébredtem és igyekeztem gyorsan útra kelni. Persze elszötyöltem az időt. Töltenem kellett dízelt is a tankba, ki tudja mit hoz a jövő. Hétkor kifutottam a kikötőből. Nem mondhatom, hogy nagyon haladtunk volna, de azért határ eset. Szél volt, csak kevéske. Igaz ez a sebesség elég volt ahoz, hogy teszteljem az iránytartó robotpilótát. :-)  Tartottam a 3-4km/órát. A fordulópontig, ami egy vilagító torony, nem is volt baj. Utána azonban elfogyott az a kevés szél is, ami volt. Egy és gyök kettő, meg nulla között totyogtam. A végén, másfél órányi helyben járás után motort kapcsoltam és azzal futottam be a célba. Eidamba!
Sanyi már ott várt. Szegényke! De nagyonntürelmes volt.
Elmentünk várost nézni, meg egy hangszert megkukucsolni, amit Sanya előző nep felfedezett. Végül, bár a hagszer meg lett, vásárlásból nem lett semmi, mert nem volt eladó! Így jártam. De a városka, aminek a neve Eidam, nagyon elragadó. Sajtot sem vettünk, pedig ez az Ejdámi sajt szülőföldje :-) illett volna vásárfia gyanánt legalább mutatóban valami. Majd legközelebb...
Vissza indultunk a hajókkal a túlparti kikötőbe. Sanyi gyorsan elhagyott a gyenge szélben a sok vitorlájával. Nekem kínkeservesen sikerült csak haladnom. Volt hogy egy órárára motort kapcsoltam, hogy közelebb kerüljek a célhoz. Közben találkoztam egy gőzhajóval is, ami jó nagy füstöt eregetett. Ettől még tettszett. Nosztalgiáztam rajta egy kicsit :-)
A vége felé, már annyira oldalról borogatta a hullámverés a hajót, hogy az utolsó két kilómétert motorra tettem meg. Sanyi mindent jól előkészített az érkezésemhez, ennek ellenére isszonyatosan sokat bénáztam a horgonyzással. Végül csak sikerült, bár nem dícsértem meg magamat,
Éjszakába nyúlóan pletykálkodtunk, azaz dumcsiztunk még. Azt hiszem rendesen sikerült feltöltődnöm ezen a hétvégén!

Május 9. A kikötő.

Amikor valaki készül behajózni a kikötőbe, szinte megáll az élet. Mindenki azt figyeli, hogy az érkező hogyan parkol be. Emlékszem repülős (pilóta) koromból, hogy ott sem volt ez másképp. Csak ott a leszállást elemezgettük lelkesen :-)  Persze, ha itt valaki bénázik, akkor a többiek besegítenek. Ja kérem! Az élet és a rutin. Az bizony sokat számít!
Ma lényegében szélcsend volt. Az a tipikus vihar előtti csend. Holnapra, ha nem szembe fújós lesz, akkor irány Hoorn. Persze, akihez megyek azt írta, hogy még nem tudja, hogy alkalmas e az időpont. A szélirányhoz vagyok kötve. Szombaton minden képpen vissza kell indulnom. Mert ha ez a vizit nem jönne össze, át kell ruccannom Hágába. Majd kiderül. Ne menjünk a dolgok eleibe.
Beállt valami konfirmandus gyülekezet, két nagy hajóval. Kétárbócosok. Szó val valami református banzaj van. Templomi zene helyett a szomszéd fiatalok béna zenéit kell halgatnom. A kölkök, akik úgy 14 évesek lehetnek jócskán nyomják a sört is. Azért nem semmi ez a hollandia. Az egész ország lényegében egy óriási balaton filing. Mindenütt víz. Buli a parton. Hasonlíthatnám egy hatalmas Velencéhez is. Ott a forró temperamentum, itt meg a hideg kimért viselkedés. Peraze érthető, hogy itt mindenkinek van hajója, hisz a tenger szintje alatt vannak. Ha jönne a nagy víz, nem is árt, ha van miben átvészelni :-) Ki is használják a dolgot.

Május 8.

Tegnap este elbeszélgettem a két Buddhista szerzetessel. Igazándiból nem is az volt a lényeg, hogy miről beszéltünk, hanem, hogy mennyire fárasztó figyelni, hogy mit is mondanak. Annyira kell koncentrálni, hogy fordítsam magamnak a szöveget magyarra, hogy teljesen lepusztult az agyam. Azért mégis csak jó magyarokkal találkozni. Azokat legalább fáradság nélkül megértem. Már, mint amit mondanak! :-)  Bár itt nehezebb volt az eset, mert estére, már erősen lementek meditatív állapotba (alfába) Gondolom ehhez a sör is hozzá segítette őket, amit folyamatosan ittak.
Amúgy klassz, azaz tetszik, hogy itt este 10-kor kezd sötétedni. Június 21-én lesz abból még este 11 óra is, vagy még később!
Ma vásárolni mentem. Kellemes idő volt. Reggel hétkor indultam. Kint hagytam a lámpásokat. Gondoltam jó helyen van az ott. Bár éreztem, hogy az egyik nagyon lazán áll és be kéne venni. El is hagytam.
Pont nyolcra értem az Albert Hejnbe. Azt hiszem mindent megvettem, ami csak kellett és még azt is, amit nem. Fordultam még egyett a bringával, hogy a szemetet és a mérhetetlenül sok nutellás üveget elvigyem a gyűjtőkonténerbe. Vissza felé meg gubiztam egy kicsit. Egy horgász széket, műanyag rolót, pici seprűt, és egy mobil ruhás szekrényt. Jó lett volna egy napernyő is, meg háló, amit a hajó korláthoz rakhatok. Tudom ne legyek telhetetlen.
A Buddhista szerzeteseknek egy halálfejes zászló van a hajójukon. Kezd erősebb lenni a hitem, hogy nem is Buddhisták. Talán nem is szerzetesek. Mikor vissza értem mesélték, hogy nem dolgoznak, segélyből élnek. Köszönet a Hollandoknak, mondták! Istenem de jó nekik!!!
Felvontam a vitorlát, hogy ne égessemn a nap mikor kipróbálom az új székemet. A kilátás nem voot túl pazar :-)

Május 7. Buddha

Állag megőrzéses festegetéssel kezdtem a munka napot. Itt, ott, bekentem :-)  Aztán megint jött a mosás. Addig kell mosni, míg meleg van és süt a nap, hogy száradhassanak a ruhák. Ennek a mosásnak vannak másik előnyei is. Nagyon, de nagyon tiszták a kezeim. A festékességet leszámítva! Persze a hátránya is megemlítendő, kiszárad tőle a kezem. Sokat kell krémeznem!
Almerebe kellett volna mennem ma reggel, de a kedvem nem volt meg hozzá. A festés miatt sikerült is meggyőznöm magam, hogy majd holnap ejtem meg a vásárlást.
Viszont a Tamitar használható állapotba került. Kezdhetek tanulni! Nem vagyok benne biztos, hogy szabványosan raktam fel a bundokat, ezért elhajózok majd Hoorn-ba, egy eladó hangazert megnézni, hogy mekkorát tévedtem.
Érkezett két Buddhista szerzetes a kikötőbe. Persze lehet, hogy nem Buddhisták. Viszont tuti, hogy közel állnak a megvilágosodáshoz! Lényegében, önmagamra ismertem kb. Két év vúlvára! :-) :-) :-) Gondolom se net, se fészbuk. Kettesben éldegéllnek. Egy hajó, meg Ők ketten!

Majus 5. Minden jegy elkelt!

Szóval teltház lett. Vagy tizennyolc hajó parkol a kikötőben. Vannak, akik nagyon hangoskodnak. Ennek ellenére, javítok, szerelek, mosok, festek.
Viszont befutott egy platbodem. Az egyik nagyon kedvenc hajóm. No nem azért, mert olyan magas az ára, hanem, mert nagyon csinos, komfortos. Olyan igazi klasszikus hajó forma. A platbodem elnevezés annyit takar, hogy lapos aljú. Gondolom a plat, valami platnira hajaz, és a bodem, meg az angol bottom szóból (alsó, alj) alakult át, erős germanizmussal fűszerezve. Nagyon, nagyon csini!

Május 1. Hát ezt is megéltük!

Sör, virsli, majális az nincs. De este visszatért a nagy égyzakadás. Annyira erős volt a szél, hogy a vizet tolva maga előtt vagy 25 cm vízszint emelkedést idézett elő. Át kellett rendeznem a puffereket. No meg a hullámok is izmosak voltak.

Mára, azért délután kisütött a nap. Árbócot csináltam, meg a szélfogót. Végre vissza került a helyére. Ráadásul szép tisztán.

Április 30. Bizony esik.

Reggel még sikerült felállítanom az árbócot, de nagyon eleredt az eső. Mivel be kellett fejezni a műveletet, hát jól meg is áztam. Vissza kellett csatlakoztatni a két sodronyt, amit kicseréltem. Szerencse, hogy nem volt nagy hullámverés, így míg dolgoztam és nemnvoltak meg a rögzítések, addig sem dölt el oldalra az árbóc. Nem örültem volna, ha letörik.
Persze híreket is kaptam magyar földről, hogy ott meg 30 fok meleg van és verőfényes szép idő. Innen az esős 10 fokból nézve elég irigylésre méltó!
Laci meglepett tegnap az elkészült hajójával. Azaz a képeivel. Nagyon kis aranyos gyöngyszemet alkotott. Ha fiatalabb lenne, azt mondanám, hogy egy csajozós hajóval gazdagodott. Viszont el kell ismerni, hogy sok munkája van benne. Isten éltesse az újjá született jövevényt.

Közben lecsapott egy nagy vihar ránk. Mentette mindenki a hajóját. Én is oda pakoltam a parkoló oldalra sok, sok puffert. A labdácskákat. Az árbóc bírta, de azért egy zsineggel is megerősítettem. Aztán selfiztem egy kicsit. Persze valami nem sikeredett, mert nem oda tette a virágokat, ahova kell. Olyan négyzetesen pakolta ki. Minek bénázok ezekkel a szelfikkel? Csak az időmet rabolja.

Főztem is egy kínai zacskós levest. Egy csepp sem löttyent ki a nagy viharban. Komolyabb főzőcskézésbe nem akartam kezdeni.

Április 29. Szettevetteteremtette!

Szedte, vette, teremtette! Aztán lett belőle valami. Nos! Itt most eső lett.
Viszont valami vitorlás bárka találkozó lehetett valahol, mert a kedvenc hajóim úsztal el a sziget mellett. Jó volt látni őket.
Aztán Sándorom is hívott, hogy viszi át a kikötőbe a hajóját, ami végre vízre került. Nem szerencsés, hogy pont esőben kell hajóznia. Ráadásul, még vissza is kell bicikliznie a kocsihoz. Remélem ez nem szegi kedvét es könyveli el a napot rossznak.
Közben eső szünet lett és leeresztettem az árbócot a drótkötelek cseréjéhez. Nagy drótkáosz lett a fedélzeten. Közben megjött a másik eső hullám. Nyögve nyelősen megy ez a dolog. Ráadásul még az egyik csavar is be van rohadva. Kicsit el vagyok keseredve, hogy macerás lett a dolog.
Az esőnek viszont vannak előnyei. Gyűjtöm a fogytán lévő ivóvíz készleteim feltöltésére valót. Nassan, de telik a palack!

<a href="http://blogok.info" target="_blank">Blogkatalógus</a>

SZÖSSZENET

Alakulunk! Ahoz képest, hogy lakatlan a sziget, elég nagy zsufi van. Befutott egy hatalmas vitorlás. Na jó kb. 20-25 méter. Egy árbócos. Imádom ezeket a régi hajókat. Mindössze két fő a személyzete. Szerintem házaspár lehet. Fiatalok mint Én is. Ötven, hatvan között lehetnek. Nagyon irigylem őket. Laknak, utaznak, dolgoznak ugyan ott. Az életük része !!!

<a href="http://blogok.info" target="_blank">Blogkatalógus</a>

Április 27. Csak megérkeztem!!!

Tegnap nem lett vége a napnak. Jött egy folyam őr! Azt mondja nekem nem parkolhatok ott ahol vagyok, mert az nagy hajóknak van. Megjegyzem kár volt megszereznem a hajóvezetői jogsit. Sokat tanulni, vizsgázni, egy csomó pénzt kidobni rá, mert az embernek hiába mondtam, hogy bizony szabad, mert ez a zábla engedi, egyáltalában nem érdekelte. Gondolom mondta magában, " mifelénk így mennek a dolgok" Elküldött két hídnyival előrébb, hogy ott van kikötő. Négy kilóméter... Odaértem, hát valóban volt ott egy zsilip és a tövében egy várakozó hely. Kikötöttem. Nem telt bele 10 perc jön az ember, hogy nem jó. Menjek be a zsilipbe és menjek még két hidat, ott a kikötő. Hát a kis faszomat gondoltam magamba! Behajózok és nincs ott a kikötő és vissza sem tudok jönni, az baj.
Irány Amsterdam. Lehetetlen vállalkozás délután fél ötkor neki indulni szembe szélben, a csatornán. Rámmfog sötétedni! Vitorláztam, motort is használtam, de nem jött össze a dolog. Négy kilóméterrel a cél előtt már sötétedett. A Rijnkanalon nincs kikötő út közben. Azt egy huzamra kell megjárni. Viszont van egy hely Amsterdamtól 4 kilóméterre, ahol meg lehet állni. Csendes, nyugodt. Ott éjszakárzam!!!
Reggel nyolc körül indultam tovább. Jó nagyot aludtam :-)  meg volt a lelkesedésem. Amsterdam zsilip. Simán átmentem másik két hajó társaságában. Aztán vitorla bont és irány a lakatlan sziget. Útba ejtettem az erődöt is. Éppen zárva volt. Így nem álltam meg. Sajna a szembe szél miatt lassan haladtam. De végül megérkeztem a lakatlan szigetre. Hurrá!
KÜLDETÉS TELJESÍTVE ! ! !

Április 20. Irány Ternehuzen

Pontban reggel hétkor indultam. Fél óra alatt kijutottam a dokkok közül. Majd irány a tenger. Egy órányit mehettem mire rájöttem, hogy ez teljesen értelmetlen. Nincs jó szél. De hál Istennek rossz se. Mert ilyenkor az szokott lenni, hogy szembe fúj. Csak az lobogtatta meg a vitorlát, hogy a menetszél mozgatta. Mert hogy motorral mentem. Ráadásul az áramlat is szemből érkezett. Horgonyt vetettem. Kávét főztem és bámészkodtam. Nagy a tengeren is a légszennyezettségi mutató :-( aztán féltizenkettőkor valami szél kerekedett. Valamicske! Motor nélkül, csak vitorlával mentem egy órát. Egy, másfél kilómétert haladhattam. Motor bekapcs! Hat kilóméter per órával totyorogtam. Igaz, most hogy letisztítottam és megcsináltam az alját, mégsem négy kilóméter per óra. Egyre jobbak lettek a körülmények. Valamicske szél is lett, a dagály is megérkezett. Láttam szép lakótelepi házakat, meg a sok, sok strandot. Végül is a hátra lévő utat bekapcsolt motorral tettem meg. Fél úton, elhatároztam, hogy Terneuzen lesz a célállomás. Induláskor is az volt, de a körülmények miatt, csak félútig terveztem át a dolgot. Mert ha nem érek oda, akkor az már a vég. Nincs hol leparkolni a másik fél úton. 11 órásra sikeredett a jól megtervezett hatórás utam. Nem mondom, hogy szar volt, de reménykedek, hogy egyszer csak lesz egy jó élvezetes hajókázós napom is!

Április 18. Tömény erotika!

A szokott helyemen ücsörögtem, hogy feltöltsem az anyagot a netre, meg, hogy a levelezést is meg miegymást elintézzek a neten, ha már van wifi. Erre fröccs! És telibe szart egy madár. Tutira veszem, hogy egy sirály volt. Azok ilyen kis aljasok! Ezek sportot üznek abból, hogy leszarják az embereket. Okos állatok ezek. Komoly ballisztikai ismereteik vannak. Röppálya számítas, ballisztikus irány mérés, meg minden, ami csak ehhez kell. Persze nem bízzák a véletlenre a dolgot. Nem csak egy pötty, aztán vagy talál, vagy nem. Fröccsentenek. Mint valami szőnyeg bombázás teríti be a célpontot. Nem csoda, hogy a Budapesti műegyetem környékén olyan sokan vannak a Dunánál. Bekukkantanak az előadásokra és előtanulmányokat végeznek. Nem lepődnék meg ha az integrál számításban is otthon lennének!
Már régóta hallok egy érdekes hangot, de nem tudom megállapítani melyik madár adja. Mintha a sirály volna! Úgy lehetne leírni a hangot, mintha egy csajszit keményen dugna valaki. Á, á, á, á... Szerintem ezért is pécéztek ki engem, mert, hogy leskelődök utánuk. Van köztük egy amelyiknek még  a szeme sem áll jól. Nagyon gyanús! Szerintem ő volt a tettes a tegnapi szőnyegbombázásban!!!

Amúgy ma, olyan semmihez semmi kedvem volt. A hajó alja megkapta az uccsó réteget alulra. Azután csak pepecseltem. Lemostam az egyik oldalsó szélárnyékolót. Itt ott kenegettem még a hajóra maradék festéket. Főztem. Ettem ittam.  Szóval tengős lengős nap volt.
23 fok volt odakint. A kabinban 25 !!! Ez már döfi. Este mikor a nap a nyugati oldalra ér, levakarom a hajó jobb oldalát is a korlátnál. Délelőtt ez nem sikerült, mert szembe sütött a nap. Szerintem ezért is ment el a kedvem a nagy munkálkodástól. Na majd holnap!!!

Április 17. A piros!

A dobozon nagyon szépen mutatott ez a piros festék, de felkenve már nem annyira tetszetős nekem. Persze az is lehet az oka, hogy kék mellett van, ami nem szerencsés dolog. Nem barátok! De eredetileg fehér sávval lesz elválasztva, ami szerintem ha kész lesz, majd rendbe teszi a dolgot. Holnap még egy festés van az aljára. Volt kettő alapozó, három fedő réteg. Ennyi csak megfelelő lesz neki. A felső rész is haladós. Macerás, de készülődik.
Este pezsgőzni kezdtem volna, de kiderült, hogy csak egy deci maradt. Most vagy a csenő manók vitték el, vagy előző nap Én ittam meg. Necces a dolog, hogy Én voltam a ludas, mert emlékszem, hajnalban arra keltem, hogy fáj a fejem. Még gyógyszert is vettem be.
A lényeg, hogy elfogyott végre a pia, így vissza térhetek a normális életbe.

Április 10. Akkor még nem tudtam, hogy békaemberek...

Tegnap azért még elmentem a Hubo-ba festéket venni. Nem volt egyszerű az indulás, mert a binyiglinek leesett a lánca. Mikor? Hol? Hogyan? Azt nem tudom, de már indulásnál kiderült. Megjavítottam. Olyan hánya veti módon, de működött. Vissza is hozott rendesen!
A Hübóban elég tanácstalan voltam, de a google fordítója kisegített. Szépen lefordítgatta a dobozokon található feliratokat. Vettem valami drága festéket. Végül is nekem mindegyik drága! Érdekes, hogy a Hemerite kétszer annyiba kerül itt nyugaton, mint magyarországon. Ilyen ez a vad kapitalizmus! Találtam egy érdekes dobozt, amin magyar felirat van. Igaz, egy ékezetet lehagytak.
Hazafelé jövet bementem a Carefourba és vettem camembertet, meg sört. Nem tagadom, egy alkoholista lettem :-)
Viszont a biciklivel nem vártam és érkezésemkor megcsináltam. Lezsíroztam, amit zsírozni kellett és leolajoztam, amit olajozni kellett. Aztán a laza láncot feszesebbre vettem. Azt hiszem most jó. Majd a  legközelebbi úton kiderül.

Délig kellett várnom, hogy vissza menjen a víz. Utána neki estem a munkának. Remélem jól szárazra töröltem az alját. Voltak némi kapirgálós utó munkálatok. Végül lefestettem az alját a jobb oldalon is. Aztán kivavítgattam a baloldalt.
Bele kezdtem a tőkesúly levakarásába. Hozzá vettem a kormány lapátot is. Este hétre végeztem is. Holnap le kell festeni. Isten adja, hogy jó idő legyen!
Ahogy bölcs tanító mesterem is mondta, " legyen bármilyen is az idő, az valakinek mindig kedvez " nem vagyok telhetetlen, de jó lenne sok napsütés, meg szelecske. No és persze kellemes meleg!

Március 24. Antwerpen, Antwerp, Anvers

Anthoniegorzen-Antwerpen 64km.
Lazára vettem az indulást. Kicsit felhős volt az idő, de gondoltam, azt a négy max öt órát lazán lenyomom. Fél úton van egy zsilip, ahol leparkolo, és majd onnan Vasárnap vissza megyek a kocsiért. Kihajóztam és fél gázon haladtunk. Két óra múlva főztem magamnak menet közben egy kávét. Olyan laza voltam!!! A nagyedik órában már kicsit furcsállottam, hogy sehol a várva várt zsilip. No, és akkor egy óra múlva ott is volt. De furcsa mód nem az amelyiknek lenni kellett volna, hanem a következő. Basszus, ez baj! Na mondtam is, majd a túloldalon leparkolok. Esélyem sem volt olyan tele volt a kikötő hatalmas tankerekkel, meg teher szállító hajókkal, konténer hajókkal. Nincs mit tenni tovább kell menni. Jöttek szemből, hátulról olyan hatalmas hajók, hogy belefáradtam a nagy figyelésbe. Ezek úgy túrták maguk előtt a vizet, mint disznó a moslékot. Akkora hullámokat keltettek, ami biz megtorpanásra késztette a hajómat, mikor belefúrta az orrát a közepibe. Csak nem haladtam rendesen. Nincs mit tenni el kell mennem Antwerpenbe. Csak kifutok az időből. Egyszerűen rámsötétedik. Na úgy is lett. Lement a nap és sötét lett. Világításom meg semmi. Kikötöttem az egyik doknál aminek a partfala egy méterrel magasabb volt mint a hajóm. Ja! Ezeket teherszállító, meg tengerjáró hajóknak építették. A hullámok is nagyon dobálták a hajót. Egyszerűen nem tudtam kimenni a partra, hogy rákössek a kikötő bakra. Egyszer nagyon úgy tünt sikerülhet és felugrottam rá. De valahogy nem volt mibe kapaszkodni és csúsztam vissza. Na akkor az angyalok a segítségemre siettek és biztos lábakkal a parton voltam. Nem vagyok egy beszari, de átfutott az agyamon milyen is lett volna ha a vízbe esek a part és a hajó közé! Ott darált volna össze a nagy hullamverésben! Végül a lámpát is felemeltem hogy világítson előre. Mentem tovább. Nem állítom, hogy ez egy jó hely a túloldalon, ahol most leparkoltam, mert hatalmas a forgalom a kikötőben. Isszonyatosan hullámzik. Azt hiszem ma este sem lesz alvás!!!
A video mérte 10 megabájt. Ha fájna, akkor csak wifiről töltsed le!