Április 30. Bizony esik.

Reggel még sikerült felállítanom az árbócot, de nagyon eleredt az eső. Mivel be kellett fejezni a műveletet, hát jól meg is áztam. Vissza kellett csatlakoztatni a két sodronyt, amit kicseréltem. Szerencse, hogy nem volt nagy hullámverés, így míg dolgoztam és nemnvoltak meg a rögzítések, addig sem dölt el oldalra az árbóc. Nem örültem volna, ha letörik.
Persze híreket is kaptam magyar földről, hogy ott meg 30 fok meleg van és verőfényes szép idő. Innen az esős 10 fokból nézve elég irigylésre méltó!
Laci meglepett tegnap az elkészült hajójával. Azaz a képeivel. Nagyon kis aranyos gyöngyszemet alkotott. Ha fiatalabb lenne, azt mondanám, hogy egy csajozós hajóval gazdagodott. Viszont el kell ismerni, hogy sok munkája van benne. Isten éltesse az újjá született jövevényt.

Közben lecsapott egy nagy vihar ránk. Mentette mindenki a hajóját. Én is oda pakoltam a parkoló oldalra sok, sok puffert. A labdácskákat. Az árbóc bírta, de azért egy zsineggel is megerősítettem. Aztán selfiztem egy kicsit. Persze valami nem sikeredett, mert nem oda tette a virágokat, ahova kell. Olyan négyzetesen pakolta ki. Minek bénázok ezekkel a szelfikkel? Csak az időmet rabolja.

Főztem is egy kínai zacskós levest. Egy csepp sem löttyent ki a nagy viharban. Komolyabb főzőcskézésbe nem akartam kezdeni.

Március 23. Tekertem sokat.

Nyögve nyelősen ugyan, de tízre össze szedtem magam. Jöhet a kerekezés. Sokszor meg kellett állni, hogy irányt vegyek. Volt, hogy el is tévedtem. Mikor az út feléhez értem, már nagyon fájt a popsikám. Kényelmetlen a bicikli ülése.
Két alagút is volt út közben, ami át vitt a folyó, vagy csatorna alatt. Jó hosszúak voltak. Már az elsőt is alig találtam. Rotterdámba érve a másodikat még nehezebben. A GPS is állandóan újra tervezett. Követhetetlen volt merre akar vinni.
Érdekes, hogy a gyalogosoknak és a két három keréken gurulóknak, van egy külön alagútjuk. Mozgólépcső, vagy éppen lift áll a rendelkezésre a lejutáshoz. Nem mai építmény. A falakon fényképek hírdetik a rég múlt időket. Az épület csinos. Kicsit retró.
Nagy nehezen célba értem. A kocsika ott várt. 47km. Lett a vége. Wifit megint nem találtam. Valahogy kedvem sem volt nagyon sokat keresgélni. Rotterdamból kijutni nem egyszerű. Nagy a forgalom és sok az útépítés. Elterelés. De csak vissza értem. 3.7km-re parkoltam le a kocsit. Az még plussz annyi. Így ma több mint 50 kilómétert tekertem. Meg vagyok dícsérve. Goldolom holnap lesz izomlázam rendesen. Ez felért egy kardio edzéssel. Olyan szpiding félével, csak itt nem volt zene :-)

Március 19. Megint a rend őrei.

Bizonyára sokat időzhettem azon a jó kis helyen, mert persze, hogy megtaláltak a rendőrök. Rendes voltam, mert a fagyos szélben kihoztam nekik a gázkonvektort, hogy melengethessék a kezüket. Ez persze nem jelenti azt, hogy maradhattam. Hiába mondtam nekik, hogy leeresztettem a vizet a motorból a fagy miatt. Nincs kegyelem. Előre mentem egy jó kilóméternyit. Egy építkezés tövében találtam alkalmas helyet.

Egy napra, azaz éjszakára jó lesz. Este még Sanyi is beugrott hozzam. Nagyon bírom a stílusát. Remélem nyáron viszont láthatom!