Nyögve nyelősen ugyan, de tízre össze szedtem magam. Jöhet a kerekezés. Sokszor meg kellett állni, hogy irányt vegyek. Volt, hogy el is tévedtem. Mikor az út feléhez értem, már nagyon fájt a popsikám. Kényelmetlen a bicikli ülése.
Két alagút is volt út közben, ami át vitt a folyó, vagy csatorna alatt. Jó hosszúak voltak. Már az elsőt is alig találtam. Rotterdámba érve a másodikat még nehezebben. A GPS is állandóan újra tervezett. Követhetetlen volt merre akar vinni.
Érdekes, hogy a gyalogosoknak és a két három keréken gurulóknak, van egy külön alagútjuk. Mozgólépcső, vagy éppen lift áll a rendelkezésre a lejutáshoz. Nem mai építmény. A falakon fényképek hírdetik a rég múlt időket. Az épület csinos. Kicsit retró.
Nagy nehezen célba értem. A kocsika ott várt. 47km. Lett a vége. Wifit megint nem találtam. Valahogy kedvem sem volt nagyon sokat keresgélni. Rotterdamból kijutni nem egyszerű. Nagy a forgalom és sok az útépítés. Elterelés. De csak vissza értem. 3.7km-re parkoltam le a kocsit. Az még plussz annyi. Így ma több mint 50 kilómétert tekertem. Meg vagyok dícsérve. Goldolom holnap lesz izomlázam rendesen. Ez felért egy kardio edzéssel. Olyan szpiding félével, csak itt nem volt zene :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése