Április 30. Bizony esik.

Reggel még sikerült felállítanom az árbócot, de nagyon eleredt az eső. Mivel be kellett fejezni a műveletet, hát jól meg is áztam. Vissza kellett csatlakoztatni a két sodronyt, amit kicseréltem. Szerencse, hogy nem volt nagy hullámverés, így míg dolgoztam és nemnvoltak meg a rögzítések, addig sem dölt el oldalra az árbóc. Nem örültem volna, ha letörik.
Persze híreket is kaptam magyar földről, hogy ott meg 30 fok meleg van és verőfényes szép idő. Innen az esős 10 fokból nézve elég irigylésre méltó!
Laci meglepett tegnap az elkészült hajójával. Azaz a képeivel. Nagyon kis aranyos gyöngyszemet alkotott. Ha fiatalabb lenne, azt mondanám, hogy egy csajozós hajóval gazdagodott. Viszont el kell ismerni, hogy sok munkája van benne. Isten éltesse az újjá született jövevényt.

Közben lecsapott egy nagy vihar ránk. Mentette mindenki a hajóját. Én is oda pakoltam a parkoló oldalra sok, sok puffert. A labdácskákat. Az árbóc bírta, de azért egy zsineggel is megerősítettem. Aztán selfiztem egy kicsit. Persze valami nem sikeredett, mert nem oda tette a virágokat, ahova kell. Olyan négyzetesen pakolta ki. Minek bénázok ezekkel a szelfikkel? Csak az időmet rabolja.

Főztem is egy kínai zacskós levest. Egy csepp sem löttyent ki a nagy viharban. Komolyabb főzőcskézésbe nem akartam kezdeni.

Április 29. Szettevetteteremtette!

Szedte, vette, teremtette! Aztán lett belőle valami. Nos! Itt most eső lett.
Viszont valami vitorlás bárka találkozó lehetett valahol, mert a kedvenc hajóim úsztal el a sziget mellett. Jó volt látni őket.
Aztán Sándorom is hívott, hogy viszi át a kikötőbe a hajóját, ami végre vízre került. Nem szerencsés, hogy pont esőben kell hajóznia. Ráadásul, még vissza is kell bicikliznie a kocsihoz. Remélem ez nem szegi kedvét es könyveli el a napot rossznak.
Közben eső szünet lett és leeresztettem az árbócot a drótkötelek cseréjéhez. Nagy drótkáosz lett a fedélzeten. Közben megjött a másik eső hullám. Nyögve nyelősen megy ez a dolog. Ráadásul még az egyik csavar is be van rohadva. Kicsit el vagyok keseredve, hogy macerás lett a dolog.
Az esőnek viszont vannak előnyei. Gyűjtöm a fogytán lévő ivóvíz készleteim feltöltésére valót. Nassan, de telik a palack!

<a href="http://blogok.info" target="_blank">Blogkatalógus</a>

SZÖSSZENET

Alakulunk! Ahoz képest, hogy lakatlan a sziget, elég nagy zsufi van. Befutott egy hatalmas vitorlás. Na jó kb. 20-25 méter. Egy árbócos. Imádom ezeket a régi hajókat. Mindössze két fő a személyzete. Szerintem házaspár lehet. Fiatalok mint Én is. Ötven, hatvan között lehetnek. Nagyon irigylem őket. Laknak, utaznak, dolgoznak ugyan ott. Az életük része !!!

<a href="http://blogok.info" target="_blank">Blogkatalógus</a>

Április 28. Kezdek becsavarodni :-)

Tegnap este, úgy szórakozásból elkezdtem szelfizni. Van a tableten egy beállítás, hogy arcszépség. Na mondtam ez kell nekem. Jót vidultam az eredményen. Első kép. Aztán készítettem egyet rendesbe, olyan integetőset. Na az már jobb lett. De ahogy elnézem, kezdek öreg és ráncos lenni. El kell fogadnom, hogy az elkövetkezendő ötven évet így kell leélnem. És akkor még örülhetek is, hogy nem rosszabb a helyzet!

Viszont ma nagy a szél és esik is néha. De ma van a király napja, azaz tegnap volt és nagy mulatság volt minden felé. Ide is kikötöttek jópáran. Éppen rendezgetem a köteleket, erre jön egy holland csajszi a pasijával. Dumcsizunk kicsit, aztán a csajszi vizet kér tőlem. Az az áldott jó szivem! Adtam neki. Egy palacknyit, ráadásul a visszaváltós fajtából. Kiváncsi leszek, ha Én kérek majd vizet a hollandoktól, mennyire lesznek adakozók! Rossz tapasztalataim vannak.

Főztem ebédet is. Nem volt komfortos. Két gázon készítettem. Az egyiken a husika, a másikon a tészta sült, főtt. A nagy hullámverésben nem is tudtam melyiket mentsem meg. Az olajos lé, vagy a forrásban lévő víz ömöljön ki. És közben még kevergetni is kellett! Persze megoldottam :-)  ügyes vagyok!

Magas, nagy hullámok vannak. Kb 30 centisek. Fel 30, le 30. az hatvan. Hintáztatják a jahót Istenesen. Az este jó volt, mert elringatott. Most nem annyira komfortos. Lévény, hogy ez egy szögletes öböl, partról partra verődnek a hullámok. Össze, vissza káosz!

<a href="http://blogok.info" target="_blank">Blogkatalógus</a>

INTERMEZZO

Haladok a Rijnkanalon és egyszer csak mögöttem megjelenik egy uszály. A felirat jelzi, hogy a neve TOKAJ 2  Na gondoltam magamban ez is jelenthet valamit hollandul. Amint mellém ért látom ám, hogy magyar zászló virít a hátulján. Sokszor hittem azt, hogy magyar hajót látok, mert messziről összetéveszthető a kék meg a zöld. De amint megláttam ezt a magyar zászlót mar tudtam, hogy ez nem lehetséges. Annyira elütő és gyönyörű ez a zöld szín, hogy összetéveszthetetlen!
Integettem neki, és a kormányos vissza integetett. Nagyon jó érzés volt. Köszönöm TOKAJ 2 ! ! !

Április 27. Csak megérkeztem!!!

Tegnap nem lett vége a napnak. Jött egy folyam őr! Azt mondja nekem nem parkolhatok ott ahol vagyok, mert az nagy hajóknak van. Megjegyzem kár volt megszereznem a hajóvezetői jogsit. Sokat tanulni, vizsgázni, egy csomó pénzt kidobni rá, mert az embernek hiába mondtam, hogy bizony szabad, mert ez a zábla engedi, egyáltalában nem érdekelte. Gondolom mondta magában, " mifelénk így mennek a dolgok" Elküldött két hídnyival előrébb, hogy ott van kikötő. Négy kilóméter... Odaértem, hát valóban volt ott egy zsilip és a tövében egy várakozó hely. Kikötöttem. Nem telt bele 10 perc jön az ember, hogy nem jó. Menjek be a zsilipbe és menjek még két hidat, ott a kikötő. Hát a kis faszomat gondoltam magamba! Behajózok és nincs ott a kikötő és vissza sem tudok jönni, az baj.
Irány Amsterdam. Lehetetlen vállalkozás délután fél ötkor neki indulni szembe szélben, a csatornán. Rámmfog sötétedni! Vitorláztam, motort is használtam, de nem jött össze a dolog. Négy kilóméterrel a cél előtt már sötétedett. A Rijnkanalon nincs kikötő út közben. Azt egy huzamra kell megjárni. Viszont van egy hely Amsterdamtól 4 kilóméterre, ahol meg lehet állni. Csendes, nyugodt. Ott éjszakárzam!!!
Reggel nyolc körül indultam tovább. Jó nagyot aludtam :-)  meg volt a lelkesedésem. Amsterdam zsilip. Simán átmentem másik két hajó társaságában. Aztán vitorla bont és irány a lakatlan sziget. Útba ejtettem az erődöt is. Éppen zárva volt. Így nem álltam meg. Sajna a szembe szél miatt lassan haladtam. De végül megérkeztem a lakatlan szigetre. Hurrá!
KÜLDETÉS TELJESÍTVE ! ! !

Április 26. Pici utazás.

Motorral álltam ki Schoonhoven kikötőjéből. Néha volt jó szél néha nem. Hamar lekapcsoltam a motort. Volt, hogy majdnem meg is álltunk, motorhajtás nélkül. De azt mondtam ezt a szakaszt kiböjtöljük. Reggel 8-tól délig tartott az út. Mindössze 20km. Mentem volna tovább, de a szélnek délinek kell lenni, hogy hatékonyan haladhassak. Amsterdam a célponttal 60km-re van. Erre időt kell szánni, mert a Rijncanalon nem tudok leparkolni. Ezt végig kell egy huzamban nyomni!!!
Érkezésemkor a zsilip melletti kedvenc lavunámba mentem. Ott szerettem volna éjszakázni. Két horgonyt is kivetettem, de a hajó a nagy viharos szélben csak vonszolta magával. Mit volt mit tenni, búcsút intettem a szép nyugis öbölnek és zsilipeltem egyet a túloldalra.

Április 25. Terven felül.

Azt terveztem, hogy Rotterdamig megyek és ott a kikötőben elvegetálom a nap többi részét. Na azért nem annyira vegetálás, mert ételt, italt és üzemanyagot is kellett vennem. Viszont délután háromra odaértem. Fogtam egy új irányt és tuvább mentem felfelé a folyón.
Amúgy reggel kilenckor zsilipeltem és indultam neki. Jó szelem volt a folyóig. Onnan viszont szembe szélben kellett haladnom. Ráadásul árral szemben. Olyan sokszor belobogott a vitorla, hogy kénytelen voltam motort is használni. Szerettem volna kihagyni, de a szükség így hozta! A következő elágazásnál is szembe szél lett és szembe ár. Na ezért is volt, hogy úgy döntöttem, hagyom Rotterdamot. Viszont bár árral szemben mentem, jó hátszelet kaptam. Néha oldalasat. Fél hatra Schoonhovenben voltam. Kikötés, binyigli, kaja, pia, vétezés, no meg üzemanyag. Itt is jó drága a gázolaj. Hát ennek már sosem megy le az ára, hogy egészségesen teletankolhassam!?
Holnapra 30-40 kilóméteres szelet mondanak. Az egy izmos tizes. Ha az iránya is megfelelő lesz, az nagy királyság :-)

Április 24. Ugyan az, mint tegnap!

Lényegében semmi nem történt. Néha eleredt az eső. Azaz kétszer. Kicsit bántam már délután, hogy nem vagyok úton. Remélem a holnap majd kárpótol. Rég nem raktam fel képeket a hajóról. Csini lett az új ruhája. Nagyon dizájnos lett.

Április 23. A szabadnap!

Mára szabad napot vettem ki. Reggel hatkor ébredtem és azt éreztem, hogy még vissza kell feküdnöm. Úgy is tettem. Egész délig aludtam. Aztán tettem vettem, hogy kiteljen a napom. Festegettem is, hogy állag megóvás is legyen benne. Tamitart is felhúroztam. Rendet is raktam, meg a vitorlát is megcsináltam "rendesen" (schufni tunning) nincs se tűm, se rendes cérnám így csavarokkal fogattam meg, ahogy a lehetőségeimből tellett. Hogy mi lesz holnap, azt majd holnap meglátom. Szerintem még egy nap lustikázás :-)

Április 22. Rossz irányba megyek!

Tegnap azt írta a meteo, hogy délnyugati szél lesz és legalább, minimum, 26km/óra. Na ez, valahol máshol lehetett. Lényegében északi, néha keleti, vagy keleties. Éppen amerre fordultam, onnan fújt szemben. Korán kellett indulnom, hogy még a dagály vége előtt, a felnyílóhidas zsiliphez érjek. Picit túlcsúszam az időn. Egy jókora nyári zápor is voot közben, ami kicsit eláztatott!
A zsilip után viszont megjött a délnyugati szél. Sajna ki kellett állnom, mert a vitorla kereszttartóját, a bumot, fejjel lefele tettem vissza és kijött a helyéről. Ahogy kész lett, neki indultam. Ahogy a nagy öbölbòl a csatornához értem a szél megcordult és északias lett. A szélkerekek is utána fordultak :-)  Ez nagy szopás. Gyenge is volt a jó délies, és még az is elment. Kiagonizáltam magam a csatorna végéig. Na majd a tengernyi méretű tavon. Ott már jó lett az iránya, csak az erejével voltak bajok. Kb. 6-9km/óra. Ezzel max 3-4km/órával tudtam haladni motor nélkül. Egy teljes órán át reménykedtem, hogy javul a helyzet. Bekapcsoltam a motort, mert nem árt azért haladni is egy kicsit. Mire a kikötőbe értem volna, feltámadt a szél. Az a 26km/órás, amit vártam. Az a DélNyugatis! Öt percig élvezhettem! Aztán beálltam a kikötőbe!
Keresem a kikötő kötelet! Sehol! Hová lett? Nem is értem! Mindent nem foghatok a csenő manókra! Egy kikötő kötél nem veszhet csak úgy el! Az ha a vízbe is pottyan, a másik vége rá van kötve a hajó kikötő bakjára! Furcsa doogok ezek. Nagyon furák!
Zeebruggeból 135km-t. Jöttem eddig. Elfogyott 12liter dizel. Nem rossz! Legalább a fogyasztás volt eddig a barátom. 17 órát ment a motor.
Imádom!!! Édi kis aranyos vitorlásom!!!

Április 21. Semmi extra!

Délutánra terveztem az indulást, fél háromra. Elmentem várost nézni. Rendezett kis település. Semmi extra. De tetszett, hogy olyan kis családias. Az emberek is valahogy nyugodtabbak, mint máshol itt hollandiában.
Negyed háromkor már nem bírtam magammal, és beindítottam a motort. Persze el is indultam. Ha tegnap nem, most végig szembe fújt a szél. Vissza is vette a tempómat. Két órásra reméltem az utat, lett belőle három és fél. Igaz, volt közben egy zsilip is, ami kissé elnyújtotta a dolgot.
Istenemre mondom, semmi adrenalin növelő esemény nem volt. Ha csak az nem, hogy egyszer át kellett surrannom a hajózó út túl oldalára. Volt forgalom rendesen, de megoldódott. A zsilipnél is reméltem, hogy nem kell kikötnöm. Zöldre válltott a lámpa. Behajóztam. Igaz amikor nyílt a kapu, mondtak valamit hollandul, amit nem értettem. Persze nekem mondták az tuti. A többiekkel a marifonon rendezték volna le a dolgot :-) De köszönöm nekik így, innen, utólag is, hogy kedvesen átsegítettek!!!

Április 20. Irány Ternehuzen

Pontban reggel hétkor indultam. Fél óra alatt kijutottam a dokkok közül. Majd irány a tenger. Egy órányit mehettem mire rájöttem, hogy ez teljesen értelmetlen. Nincs jó szél. De hál Istennek rossz se. Mert ilyenkor az szokott lenni, hogy szembe fúj. Csak az lobogtatta meg a vitorlát, hogy a menetszél mozgatta. Mert hogy motorral mentem. Ráadásul az áramlat is szemből érkezett. Horgonyt vetettem. Kávét főztem és bámészkodtam. Nagy a tengeren is a légszennyezettségi mutató :-( aztán féltizenkettőkor valami szél kerekedett. Valamicske! Motor nélkül, csak vitorlával mentem egy órát. Egy, másfél kilómétert haladhattam. Motor bekapcs! Hat kilóméter per órával totyorogtam. Igaz, most hogy letisztítottam és megcsináltam az alját, mégsem négy kilóméter per óra. Egyre jobbak lettek a körülmények. Valamicske szél is lett, a dagály is megérkezett. Láttam szép lakótelepi házakat, meg a sok, sok strandot. Végül is a hátra lévő utat bekapcsolt motorral tettem meg. Fél úton, elhatároztam, hogy Terneuzen lesz a célállomás. Induláskor is az volt, de a körülmények miatt, csak félútig terveztem át a dolgot. Mert ha nem érek oda, akkor az már a vég. Nincs hol leparkolni a másik fél úton. 11 órásra sikeredett a jól megtervezett hatórás utam. Nem mondom, hogy szar volt, de reménykedek, hogy egyszer csak lesz egy jó élvezetes hajókázós napom is!

Április 19. Az átjáró.

Sokat gondolkodtam rajta, minek van ott az az átjáró ahol parkolok. No és a hajót festem. Minek is kellene egy átjáró a hajóknak, mikor a kikötő hidat megkerülve is átjuthatnak a túloldalra. Most kiderült. Jött egy munkagét, amelyik elkezdte eltakarítani a szmötyit a kikötőből. Csak ott tud átmenni, mivel nem hajó, csak kereke van. Annyira, de annyira szégyeltem magam az esett miatt, hogy az csak na. Nem is akarok róla beszélni. Persze végül a rendőrök is megjelentek. Olyan kedvesen, Belga stílusban rendezték a dolgot. Magasan a leginteligensebb rendőrök a Belga rendőrök. Sehol máshol nem találni ilyet. Ez az az ország, ahol szivesen élnék. No meg az Észak kelet Francia terület.
Aztán átálltam a túloldalra, mikor este jött a magas víz. Megigértem a rendőröknek, hogy holnap útra kelek. Remélem így is lesz!
A vitorlákat felszereltem. Lecseréltem a nagyon elszakadtat egy vadi újra. Holnap tesztelem. Sajna a meteo szerint végig szembe szelem lesz. Valahogy csak megküzdök vele. A motort nem szívesen használnám, mert mikor ma elmentem üzemanyagot venni, kiderült, hogy itt méreg drága. 1.50€ per liter. Egy vagyon!

Április 18. Tömény erotika!

A szokott helyemen ücsörögtem, hogy feltöltsem az anyagot a netre, meg, hogy a levelezést is meg miegymást elintézzek a neten, ha már van wifi. Erre fröccs! És telibe szart egy madár. Tutira veszem, hogy egy sirály volt. Azok ilyen kis aljasok! Ezek sportot üznek abból, hogy leszarják az embereket. Okos állatok ezek. Komoly ballisztikai ismereteik vannak. Röppálya számítas, ballisztikus irány mérés, meg minden, ami csak ehhez kell. Persze nem bízzák a véletlenre a dolgot. Nem csak egy pötty, aztán vagy talál, vagy nem. Fröccsentenek. Mint valami szőnyeg bombázás teríti be a célpontot. Nem csoda, hogy a Budapesti műegyetem környékén olyan sokan vannak a Dunánál. Bekukkantanak az előadásokra és előtanulmányokat végeznek. Nem lepődnék meg ha az integrál számításban is otthon lennének!
Már régóta hallok egy érdekes hangot, de nem tudom megállapítani melyik madár adja. Mintha a sirály volna! Úgy lehetne leírni a hangot, mintha egy csajszit keményen dugna valaki. Á, á, á, á... Szerintem ezért is pécéztek ki engem, mert, hogy leskelődök utánuk. Van köztük egy amelyiknek még  a szeme sem áll jól. Nagyon gyanús! Szerintem ő volt a tettes a tegnapi szőnyegbombázásban!!!

Amúgy ma, olyan semmihez semmi kedvem volt. A hajó alja megkapta az uccsó réteget alulra. Azután csak pepecseltem. Lemostam az egyik oldalsó szélárnyékolót. Itt ott kenegettem még a hajóra maradék festéket. Főztem. Ettem ittam.  Szóval tengős lengős nap volt.
23 fok volt odakint. A kabinban 25 !!! Ez már döfi. Este mikor a nap a nyugati oldalra ér, levakarom a hajó jobb oldalát is a korlátnál. Délelőtt ez nem sikerült, mert szembe sütött a nap. Szerintem ezért is ment el a kedvem a nagy munkálkodástól. Na majd holnap!!!

Április 17. A piros!

A dobozon nagyon szépen mutatott ez a piros festék, de felkenve már nem annyira tetszetős nekem. Persze az is lehet az oka, hogy kék mellett van, ami nem szerencsés dolog. Nem barátok! De eredetileg fehér sávval lesz elválasztva, ami szerintem ha kész lesz, majd rendbe teszi a dolgot. Holnap még egy festés van az aljára. Volt kettő alapozó, három fedő réteg. Ennyi csak megfelelő lesz neki. A felső rész is haladós. Macerás, de készülődik.
Este pezsgőzni kezdtem volna, de kiderült, hogy csak egy deci maradt. Most vagy a csenő manók vitték el, vagy előző nap Én ittam meg. Necces a dolog, hogy Én voltam a ludas, mert emlékszem, hajnalban arra keltem, hogy fáj a fejem. Még gyógyszert is vettem be.
A lényeg, hogy elfogyott végre a pia, így vissza térhetek a normális életbe.

Április 16. A festék az kell.

Reggel elmentem a hübóba. Hogy essen beléjük a fene! Vettem festéket, de jól átvertek 20 €uróval. Hiába reklamáltam! Biztos gondolták magukban, hogy ez csak egy külföldi. Egy idegen! Mit számít!?
Így jártam! Mi ebből a tanulság? Az, hogy ilyen a vad kapitalizmus!!! Ki is futottam a felújításra szánt költségvetésből. Ez a plussz 100€ nagyon fájt. De rá kell kenni ezt az 5doboznyit még, hogy nyugodt legyen a lelkem. Persze nem lesz az, de majd igyekszek. Most jönnek a meleg napok. 20 fok körüli, feletti hőmérsékletek. Na most aztán száradhat majd a festék. Az apály is jól van időzítve. A Gondviselés és az erő legyen velem! Ma este berugunk!!!

Április 15. Emlékezzünk a hősökre! Remember the heroes!

Ma látogatást tettem a Willems parkban!
Directeur Generaal Willems.
A második világháborúban, mint máshol is, itt is nagy csaták dúltak. Nehéz terep. A part után egy 10 méter magas homok düne emelkedik, jó fedezékekkel a védőknek. Nyilt terep a parton. Fedezék sehol! Az első dűne sor után 50-100 méterre egy újabb. Mögötte pedig az erdő!
Sokan adták életüket azért, hogy Én most itt lehessek. Az elmúlt ezer év, megannyi hősnek kijáró tiszteletet parancsolna mindannyiunkra! De nevük a múlt homályába vész. Arcukra már nem emlékszik senki. Akik pedig beírták magukat a történelem könyvekbe is már csak a múltunk írásos emléke. Egy letünt kor iskolai megtanulni valója maradt.

PIERRE DE JONGHE

A legdrágább kincsét adta a ma élők jólétéért. Az életét! Ő már nem élhette meg a szabadságot! Élt 51évet!

CAMIEL OLLEVIER

Talán még gyermeke sem volt, vagy ha igen nem láthatta felnőni. A legdrágább kincsét adta a túlélőknek. Az életét! Élt 23 évet!

ROBERT VANHULLE

Mi is lehetett az utolsó gondolata? A család? A szerettei? A legdrágább kincsét adta a jövő nemzedéknek, amit ember csak adhat. Az életét áldozta a túlélőkért! Élt 46 évet!

CHARLES JACOBS

Voltak álmai, tervei, nagy jövő várt rá. Tele élettel, szeretettel, megbecsüléssel. Sétálgatni a tengerparton a kedvesével. Megtanítani mind azt a szépet és jót, gyermekeinek amit az ősei hagytak rá is. De neki nem ez volt megírva. A legdrágábbat adta mások álmai megvalósításáért, amit ember csak adhat. Az életét áldozta, hogy mi, Én most itt lehessek!!! Élt 23 évet!

És mindazoknak, akiknek már a táblájuk is elveszett a kőhantról. Mindazoknak, akiknek csak egy jeltelen sír maradt. Mindazoknak, akik névtelenül, jeltelenül eltüntek a múlt sötétjében. Mindazokért akik értünk éltek és haltak! Köszönet a hősöknek!!!
Mert hol sírjaink domborulnak...

Köszönöm nektek és mindenkinek, hogy élek, és itt lehetek! Tamás.

Április 14. A fedélzet tető.

Azt hittem egy könnyed kapirgálas, csiszolás lesz. Nem az lett. Persze az is az oka, hogy nagy gondot fordítottam rá. Alaposan megdolgoztam. Még a bejárati kabintetőt is leszedtem. Kb. 10 kilós. Nem a súlya miatt volt gond, hogy nehéz levenni, ha nem inkább rácsodálkoztam, minek ilyen nehéz vastag vasból csinálni. Emeli a hajó súlypontját, ami a stabilitásában is jelentkezhet. No ezt nem tapasztaltam, de akkor is minek!? Jól alá volt rozsdásodva. Évtizedekkel ezelőtt lehetett, hogy utoljára foglalkozott vele valaki. Na most fémtisztára csiszoltam. Kapott egy jó réteg alapozól. A vízelevezető nyílását is kitisztítottam. Végül is megkapta a tető az alapozó festéket. Az egész napom rá ment. Hogy mi lesz a végső szín, amit majd adok neki nég nem tudom. Valami nagyon halvány kapuccsinó barnában gondolkozom. Majd kiderül. A korlátok, meg mély vörösek lesznek. Remélem. Most egy pár napig elpepecselek a fedélzettel azt hiszem. Keddig az aljával amúgy sem nagyon tudok foglalkozni.
Este kilencig itt világos van. Így hát még kapirtgáltam addig. Jól haladtam. Ez legalább már nem marad holnapra, mint elkészíteni való munka. Ami a pech, hogy este negyed tízkor eleredt az eső.
Amúgy ráleltem Erwin hajója oldalán az év első katicájára. Hétpettyes!!!

Április 13. Péntek! A lottó!

Egyszer fent, másszor lent. A legutóbbi Péntek 13. nem volt szerencsés számomra. Sőt, kimondottan szerencsétlen! Remélem és hiszem is, hogy most fordult a kocka! Elmentem lottót venni. Meg is játszottam a hat számot. Sőt, még egyszer hatot a biztonság kedvéért. Hátha valamelyik Angyalkának az tetszik meg jobban. Csak össze ne vesszenek rajta melyik legyen a nyerő! Még a végén két szék közül azaz a két szelvény közül a semmibe esek. Remélem pártosaim lesznek, mint mindig is voltak! Azért elcsábultam egy tipp-mix játékra is. Igaz nem játék, hanem komoly dolgok ezek!!!
Gyalogosan voltam. Lógott az eső lába. Nem akartam messzire menni. Igaz az akarat meg lett volna, csak a körülmények nem voltak adottak. Nem szerettem volna megázni. Nagy köd is volt. Sanyi megerősített a hitemben, hogy hétvégére jobbra fordul az idő. Lehet, hogy teszek is egy kört itt a kikötőben. Na ehhez a kedv meg van!
Estig nem történt semmi. Felderítettem a fedélzetet. Rákészülve a rendbe rakásához. Aztán lemostam a hajó alját. Minden a legnagyobb rendben. Tart rendesen. Vízleperget! Ragyog! Már csak a jó idő kell! Persze, mikor mostam le az alját kimosolygott a felhők mögül a napocska. Bíztató jelnek veszem.

Április 12. Festegetek!

Ma van az uccsó festés nap, azután pihentetem. Nagyon későn ér ide az apály. Estére hüvi is lesz, nem szárad rendesen a festék. Ráadásul időt rabló dolog azzal kezdeni, hogy szárazra kell törölnöm az alját, ami nem mindig sikerül rendesen. Holnap amúgy is Péntek 13. nem való nap az a munkára. Persze másra sem. Balszerencse hozó idő az. Szóval lazulok.
Meglátogatott Vincent. Nem dumcsiztunk sokat, mert nekem sürgetett a festés befejezése. Mondta, hogy holnap visszatér. Holnap rá fogok érni. :-)  Munka szüneti nap! :-)