Ma sem történt semmi. Próbáltam színt vinni az életembe és útra keltem vásárolni. Sajna a vízcsap még mindig el van zárva a kikötőben. Szóval meglátogattam a Lidlit. Nem voltak sokan. Tébláboltam, de semmit nem találtam meg egyből. A vizet (palackos) elsőre. Minden PET palackra, amit vettem 25cent betét díj van kivetve. Remélem csak betét díj és nem környezet védelmi adó, amit vissza soha nem kapok. Vettem Camembert, Gauda sajtot, csokit (ami nem finom), kenyeret. Sajna a tojást nem találtam meg, amiből papacsintát szerettem volna sütni. Vagy sztrájkolnak a tyúkok, vagy csak nincsenek. Vagy más oka van, de tojásra nem leltem. Viszont az árak felmentek az elmúlt fél év alatt, amit észre vettem. Úgy 30-40%-al. Persze az is lehet, hogy a Lidli drága erre felé. Legközelebb megnézem a Coop-ot. A pénztáraknál nyoma sem volt a szőke, hoszú hajú, cipófejű, holland lányoknak. Mind fekete hajú volt. Fiatalok, és szemmel láthatóan fáradtak. Vagy csak nagyon unták a dolgot, hogy vasárnap dolgozniuk kell.
Elkezdtem ötkor tévét nézni, mikor besötétedett. Fél nyolcig vártam, hogy a nyúlfarknyi időjárás jelentés is legyen. Nem lett. Kapcsolgattam unalom űzés gyanánt a csatornákat, de nem igazán találtam érdekeset. Magyarországon sem néztem tévét, mert ott is uncsinak találtam a műsorokat. Van, hogy filmek közben ötször, hatszor leadják ugyan azt a fiom előzetest.15-20 perc film, 15-20perc reklám.
Ahogy bölcs tanítómesterem is mondta, "Az nézzen tévét, vagy olvasson könyvet, akinek üres és unalmas az élete! Mindenki más élje az életet és írja meg magának a saját történetét!"
Legyen szép a napotok!
Reggel csepergett az eső, ami alkalma ként átment jégdarás zuhogásba. Dél utánra megint csak az eső maradt. Kimentem a kocsihoz, hogy behozzak dolgokat, de mire vissza értem már megint esett. Egymást követték az esőfelhők. A nap ki sem bukkant. Mondta is a szomszédom, hogy így megy ez Február végéig. A fenébe, gondoltam, ez nem jó hír!
A hajóban maradtam. Tanulmányoztam a motort, meg levettem a belső tér méreteit. Elővettem a vitorlákat. Meg is lepődtem. 6db vitorla van a hajóhoz. Bent a kabinban nem nagyon csomagoltam ki, de megállapítottam, hogy ezekből hármat, nem nagyon lobogtatott a szél!
A hajó elejébe mentem és megnéztem a horgonyt. Olyan hegyes végű. Csatornákra, folyókra való. Kéne tengeri is. Majd, majd, majd!
Az akumulátort nem hozta még vissza az ember. Meg is értem. Esőben nekem sem lett volna kedvem. Meg szerintem a két nagy lemerűlt aksi töltésére tutira nem elég fél nap. Kell ahoz vagy kettő is.
Este föztem magamnak egy dejós metéltre való tésztát. Nem kellett volna. Gőzölgött a fortyogó víz ezerrel. Mind le is csapódott a kabin falára. Törölgethettem! Már nem is maradt száraz törlő ruhám. Nagy nekikeskenyedésem okán elő is vettem az Angeli Cherry-t és jól eliszogattam belőle. Tudván, hogy kevés benne a vitamin, igyekeztem nem spórolni a magamba töltött mennyiséggel. Mert ahogy bölcs tanító mesterem is mondta “a testünk a mi templomunk. Ne sanyargassuk nélkülözéssel! “
Összegezve a tegnap éjszakai eseményeket, arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy a helyzet kilátástalan, de legalább reménytelen is. Arra ébredtem Angelis álmomból, hogy hüvi van. Nyúlok a kabintetőhöz, hogy bezárjam. Érzem, hogy a lecsapódó pára megfagyott rajta. Ráadásul zárva is volt. Kinyitottam és a csillagos ég tárult elém. Nappal felhős, éjszaka derült. Jó táptalaj a fagynak! Remélem a motorban a víz, ami nem lett leeresztve nem fagyott meg és tette tönkre a motort. Azon merengtem, már nem először, hogy vissza térjek e magyarországra miután téliesítettem a motort, vagy küzdjek meg az elemekkel. Talán egy próbát meg ér maradni még egy kicsit. Legalább míg az aksik vissza kerülnek a hajóba. Megkisérlem a lehetetlen nevű utat a Rajnáig.
Persze erőt vettem magamon a zord körülmények ellenére és átpakoltam a kocsiból a cuccokat. A távolság elég nagy a két pont között. A 47kg-os gumicsónak, meg a hajó tartalék motorja sok erőmet kivette. Végül csak egy iciri-piciri felszerelés maradt benne, amit pikk-pakk, holnap is behozhatok. Benéztem az apró kis zsebekbe is. Mi minden kallódik egy kocsiban? Legalább is nálam :-) Találtam egy illatosítót. Valami kókusz illatú. Állítólag! Szerintem meg valami agresszív édes gej szaga van. A kocsiban is csak egy délutánt bírtam ki a társaságában, aztán vissza csomagoltam és a lábtörlő alá dugtam. Most viszont hasznos lesz. Mert ugye ha meg is fagynék a hidegben, legalább illatosan tegyem.
A cuccok zsákokban és dobozokban, táskákban vannak. Nem szortíroztam őket, csak beraktam egy, egy szabad tárolóba. Apránként mikor keresek valamit, majd elpakolgatom a dolgokat. A baj az, hogy nincs kenyerem. Hiba volt nélküle elindulni!
Megtelt a hajó. Kb 250kg. Anyag került bele.
Ma nincs tanitómesteres ömlengés!
MERENGŐ
A motor téliesítésének a menetét nem igazán értem, ezért most elmegyek wifit keresni, hogy a Google translatorral lefordíthassam. Egy kis városnézés. Kenyeret azért sem veszek!
A zűrös este és éjszaka után csak megvirradt. Egy parkolóba álltam be a kikötő mellett. A helyi rajok itt nyomultak. Hogy valami kábítószer nepperek voltak e, vagy lányokat hoztak vittek a pasik, nem tudom, de a forgalom nagy volt. Rendőrök is jöttek. Hozzám is. Meg egy magyar pasi is beállt mellém és felébresztett, hogy jajj de jó, hogy magyarokkal találkozik itt. Rém fura fazon volt. A kocsija jobb kormányos. Egy idősb hölgy is volt vele. Tuti, hogy a rendőrök adták le neki a drótot, hogy nézzen utána, hogy ennek a fazonnak a parkolóban mik a szándékai. Ugyan azzal fárasztottam mint a rendőröket. De ha már felébresztettek, gondoltam nézek egy kis tévét. Uncsi műsorok voltak. Egyedül az időjárás jelentés dobogtatta meg a szívemet.
Szóval reggel lett 8 óra. Körbe jártam a kikötőt és megtaláltam a hajót. Amilyen szerencsém volt a tulajra is rátaláltam. Megnéztem, kipróbáltam, agyaltam, majd megvettem. Minek is kéne annyit szarakodni? Ez sem a tökéletes választás, de hol van a tökéletes hajó? Évről évre mikor tavasszal elindulok hajót venni, mindig él bennem a remény, hogy majd most. Aztán olyan lesz, amilyen. A végén mire eljön az idő, hogy eladjam, meg már sajnálom, hisz idővel megszerettem.
De ahogy bölcs tanítómesterem is mondta, “a tökéletes keresése közben szentelj időt a szépre és jóra is! “
Végül csak megérkeztem a fapapucsok országába, hogy a végén kezdjem.
Kivonatosan leírva, csak annyi történt, hogy…
Minden a terv szerint. 12-kor indulás. Irány a Bubbles. Kimostam még, amit kellett. Ráment két órám, ahogy terveztem. Mire a benzin kúthoz értem ott is levitték a gázolaj árát menetrendszerűen tíz Forinttal. Jól megtankoltam a kocsit, meg a két kannát is. Ami Forintom maradt, azt meg elköltöttem erre, arra. Persze, hogy papírzsepit nem vettem! A magyar határ előtt nagyon megszólalt a kocsi féltengelye. Kluttyogott ezerrel. A kormány is ferdén állt. Na szépen vagyunk, gondoltam. Óvatosabban kellett volna nyomni a gázt, hiszen dugig van tömve a kocsi.Az osztrák Magyar határnál meglepetésemre határellenőrzés volt. Egy igazi Tündért sorsolt nekem a gondviselés. Annyira szép és tündi volt, hogy bizton állíthatom valami túlvilági teremtés lehetett!
Bécsbe 5 óra körül értem. Persze stau, stau, stau. Dugó volt mindennfele. Ezt elszámítottam. Aztán Linz után esni kezdett az eső. A Németeknél is volt határ ellenőrzés. Megúsztam! Aztán elkezdett esni a havas eső, ami átment havazásba. Meg állni nem volt esély. Alvásról szó sem lehet. Persze, hogy mikor felébredek, arra eszméljek, hogy derékig érő hó van! Szóval tovább nyomtam neki. Valahol Nürnberg után ismét esőbe váltott. Na akkor kiálltam a versenyből, aludtam egyet.
Mikor felébredtem már világos volt. Szemerkélt, de legalább látni lehetett az utat. Semmi extra nem történt.
A lényeg, hogy itt vagyok a Hollandoknál. Megnéztem egy két hajót. Holnapra meg vár a nagy Ő!
Érdekes, hogy itt vagyok a hollandoknál, de még azt sem mondták, hogy fapapucs!
Viszont ahogy bölcs tanító mesterem is mondta “ami késik az nem múlik”
