Ha már vissza tértem meghírdettem a lakókocsimat. Szerény összegért lehetett, mert már az nap vagy ötvenen hívtak telcsin, meg a postaládám is tele volt levelekkel. Vagy harmincal. Késő délután elgyengültem és feladva elveimet, felvettem a telefont, mikor vásárolni voltam a boltban. A jelölt ma akarta látni a portékát. El is jött meg is vette. Na ennyi volt a kedvenc lakókocsimnak az élete nálam.
De ahogy bölcs tanító mesterem is mondta" tudni kell elereszteni a dolgokat"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése