Május 28. Jövök, megyek! Ide, oda!

Reggel neki indultam Vorschottenbe. Hogy közeledjek Amsterdamhoz. Nem vettem észre, hogy megérkeztem és tovább hajóztam. Pedig be is kukkantottam a kikötőbe, és megállapítottam, hogy sok szép hajó van benne. Olyan nekem valók. Álmomban nem gondoltam volna, hogy az az ahova igyekeztem. Megálltam wifizni egy kicsit. Erre kapok egy két fontos e-mailt, hogy Rotterdamtól délre van egy potya sitar, ami elérhető távolságban van. Vissza fordultam. Mert ugye közben rájöttem, hogy amúgy is túl mentem. Irány Hága. Meg is érkeztem. A töviben le is parkoltam. Majd biciklire szálltam és elkerekeztem az Indiai boltba, hogy egy fontos dolgot vegyek. Valami nagyon elcsesződött a biciklin, mert  rémisztő hangot ad. Most nem szerelek. Majd máskor. Oda felé amúgy nem is volt más gond, csak a vissza úton. Megint eltévedtem. Nem tudtam, bol hagytam a hajót. Mikor a csatornához értem, azon hezitáltam merre is forduljak. Jobbra mentem. Balra kellett volna. Negyed óra után meg is kérdeztem egy járókelőt, merre is van itt a hajó kikötő. Így aztán végül, haza találtam. :-)  nagyon örültem neki.
Otthon, édes otthon!!!

Május 27. Imádom a semmit tevést!

Igaz nem így terveztem, hogy lóg a lóg a lába lesz. Elkezdtem a kétkomponensen festékkel foglalkozni. Azt a port, amit Sanyitól kaptam a második réteghez rakom. Viszont kéne legalább három nap napos idő. Szóval befulladt a project. Viszont a fedélzetet, ahol festenem kell, szépen letakarítottam. Azaz suvickoltam. Szép tiszta lett.
A kabin belsőben is leszedtem egy két lécet, de a kitakarításánál tovább nem jutottam, mert nincs csont enyv, amivel ragaszthatnám. Az itteni ragacsokban nem bízok.
Szóval láblógatás jutott osztály részül nekem.

Május 25. Süss fel nap!

Mert, hogy felkerült a napelem. Epoxival ragasztottam le a konzolt. Holnap délután kiderül ér e valamit. Addig is a kötéllel erősítettem meg a dolgot. Amúgy is hasznos a leszorítás szerintem. Kellett még farigcsálni, de a helyén van? Tölti a telcsit. Elég gyorsan. Meg is lepődtem.
Viszont a másik nagy dolog, hogy ismét meg Lebarásodtam. No! Ez nem egy betegség, hanem, vettem egy Lebara-ás telefonkártyát. Beszélni már tudok vele, az internetezésre még várni kell. Az egy másik szülés lesz!

Május 24. Nem is keresem, nem is találom a helyem.

Nekimentem a napelem felszerelésének. Persze, hogy nem egyszerű a dolog. A fedélzet ahova tenni lehet, minden irányban íves. Farigcsáltam annyit a colos lécet, mint a fene. De végül csak passzol. Nem szép, de takarni fogja a napelem, ezért csak nekem lesz lelkiismeret furdalásom miatta. Viszont a lécet is fel kell rögzíteni valahogy. Vastag acél a fedélzet. Lyukat fúrni bele reménytelen. Nem is volna praktikus, mert ott tuti befolyna a víz. Van valami epoxi gyanta ragacsom. Két komponenses. Majd meglátjuk. Lekaparok annyir a festékrétegből amennyit csak lehet. Igaz, eddigi tapasztalataim alapján nem bízok a Belga és holland ragasztókban. Holnapra kiderül mennyire működik!!!
Nem derült ki, mert eleredt az eső. Így elmentem vásárolni. Telefonkártya kéne. Viszont vettem helyette sört, meg kenyeret. A sör keserű, nem ízlik. De így legalább tovább tart. A kenyér kicsit fűrészpor ízű. De végül is fincsi ehető. Mikor a boltból kijöttem megálltam wifizni a sarkon. Azon nyomban oda jött egy elvarázsolt királylány, valami feke madárnak álcázva magát. Megkínáltam a kenyérrel. Elfogadta! Nagyon bizalmaskodott. Közel jött és látszott rajta, hogy nagy érdeklődéssel van irányomban. Nem lett belőle frigy!!!

Május 23. Gondolkodom, tehát vagyok!

Olyan volt ma az utam, hogy semmi kedvem nem volt sehová se odaérkezni. Annyira kellemes volt ez a semmit tevés. Közbe persze agyaltam. Vennem kéne egy telefon kártyát, hogy elérhető lehessek. Viszont netezni nemmtudok, mert a telcsim nincs függetlenítve. Valahogy sehogy sem jó ez. Próbáltam nézni a netről, hogyan kellene megvarázsolni, de szerintem csak szemfény vesztés az egész. Mert ugye ilyen ez a vad kapitalizmus! Majd csak megoldom valahogy!
Azt hiszem Leidschendamba érkeztem. Majd benézek a városba shopingolni egy kártyát. Mert ugye a telenor, azt mondta, hogy ha nem megyek be adat egyeztetésre március 25-ig, akkor elvész a számom. Nem veszett el. Viszont működött a telefonom. Erre Április közepén felhív a telenoros, hogy menjek be adat egyeztetésre, mert ha nem, akkor el fog veszni a számom! Nos, nem mentem be. Mégis működik a telefonom! Mostanság a napokban kaptam egy sms-t, hogy ha nem megyek be Május 25-ig a telenorba adategyeztetés végett, akkor elveszik a számom :-) Nem is értem mit görcsölnek ezzel a telefon számmal. Mintha nekem az olyan fontos lenne, hogy mi a szám! Nem kell fejben tartani, a telefon mindenki számát megjegyzi. Mellé rak egy nevet. Szarom le hogy esetleg változik. Persze van, akinek fontos, mert esetleg üzleti dolgok kötődnek hozzá. Hírdetések futnak vele. Facebook, messenger viber... Meg még ki tudja miféle baromságok. Igazándiból az bassza a csőrömet, hogy három hónapja azzal hitegetnek, hogy márciusban, meg áprilisban, meg májusban megszünik működni a telefonkártyám! Nagyon, nagyon becsapva érzem magam. Már kétszer valótlanságot állítottak. Tisztességtelen üzlet politika!!! De tudjuk jól, ilyen ez a vad kapitalizmus! Sokat akart a szarka... Én meg három hónapja nem töltöm fel az egyenlegem. Jól kicsesztek velem. Spóroltam 22.500.-Forintot! Azt hiszem elköltöttem finomságokra :-) :-) :-)
A lényeg, hogy most tengős lengősre veszem a figurát. Akarhatok Én bár mit, az nem úgy van. Lássuk akkor hogy van, ha nem teszek semmit!!!

Május 22. Den Haag

Esősen indult a reggel. Viszont mire Hágába értem kitisztult az idő. Elmentem a motyó boltba. Megnéztem a hangszert. Amit le akartam lesni róla, azt bizony nem lehetett. Egy ládagyári szörnyűség lett belőle. Látszott rajta, hogy valamikor mutatós darab lehetett, de minden mozdítható részt lecseréltek gagyira rajta. Magya a test szép volt, de mikor a boltos igyekezett felhúzni a húrt a megfelelő hangra, bizony reccsent egyet. Szerintem ha minden húr rendesen meg van feszítve, akkor ez bizony össze roppanna a nagy erő hatására.
Inkább elmentem várost nézni. Nyüzsgő egy város. Sokan vannak benne. Ennek okán sok rémisztő alakot is láttam. A kínai negyed aranyos. Mint mindenütt máshol is! Vissza mentem a kikötőbe. Kifizettem a kikötői díjat. Na ez is letudva. Aztán útra keltem dízelért. Első utam kudarc volt. A másodiknál sikerült megvennem a löttyöt. Kedvem nem volt várost nézni. Erre felé sokan hangoskodnak az utcán, ami nekem nem tetszik. Annyira nézelődős sem vagyok. Ahoz hogy lássak valamit egy városból, ahhoz benne kell élni egy darabig...

Május 21. Utazunk!

Kilenckor neki indultam Schoonhavenből. Még dagály volt, így árral szemben. Viszont hátszélben, és ez kompenzálta kissé a dolgot. Csendes vitorlázásra vágytam, így nem is kapcsoltam be a motort. Nézelődtem. Volt valami nagy traktoros felvonulás. Azt hittem tüntetni mennek. Persze nem lehetetlen, de lehet, hogy köze volt a dolognak a pünkösdhöz is! :-) 
Majdnem négy órámba tellett, mire Rotterdam határába értem. Onnan aztán motoroztam is rendesen. Veszélyes szakasz. Nagy káosz szerű hullámok. Hatalmas mindenféle forgalom. Elképzelni sem tudja az, aki nem éli meg. Nem komfortos ott hajózni. Viszont össze találkoztam megint a TOKAJ 2 uszályal. Na most lefényképeztem a magyar zászlót. Nem tökéletesen, de mentségemre legyen mondva, hogy az életünkért küzdöttem azon a szakaszon. De Noé bárkáját lefényképeztem. Úgy láttam kicsit már léket kapott :-)
Végül beértem a zsiliphez. Lebontottam az árbócot. Macerás voot a hullámverésben. Megoldottam! Viszont átérve, az első dolgom az volt, hogy rendbe raktam a szana szét heverő sodronyokat, köteleket. Egyszerűen nem fértem hozzá a kormányhoz. A gázkarhoz meg még úgy sem. A kikötés egy rémálom volt. Még a hajó orra is hozzá ért a partfalhoz. Szóval nem volt komfortos. Most végre rendben van.
Holnap korán kell indulnom Haga-ba. Kis késésben vagyok. Remélem legkésőbb egyre odaérek. Bár még tankolnom is kellene útközben...

Május 20. A 85 km.

Elvoltam Sanyival a napokban. Kaptam tőle egy napelem táblát. Ha lesz időm a hétwn, akkor fel is szerelem.
Amúgy ma elindultam Rotterdamba. Nyolckor nekiveselkedtem. Igaz a ködbe nem mentem bele. Mindig megvártam, hogy elfújja a szél. Megérkeztem végül a zsiliphez. Letudtam. Aztán jött a Rijn kanal. Mondanom se kell, hogy vagy rossz irányból (szembe) és erős, vagy jó irányból, de gyenge szél volt. Kiböjtöltem azt a 45 kilómétert. Ott sem voot különösebb gond a zsilipnél. Mondja a hangosbeszélőn az ember nekem, hogy rekreatió. Mi van? Csináljam újra? Mit? Aztán előkerült személyesen is és mondta, hogy menjek hátréb. Jo!
Akkora volt a mozgás a kedvenc öblömben, hogy tovább mentem. Dzsetszkíztek, meg motorcsónakoztak, meg ki tudja még mit csináltak ott. Láttam még vizisíelő, meg tyubozó embereket. Este hat van, gondoltam ez a még 20 kilóméter már nem árthat meg. A végén 23 lett. Meg amit kanyarogtam út közben, végül is van az vagy 85 km. Beparkoltam Schonhaven kikötőjébe. Nyugi van. Küldetés teljesítve!!!

Május 17. Semmi extra.

Tegnap a nagy viharban érkezett két csajszi egy platbodemmel. Látszott, hogy nincs gyakorlatuk. Azaz hogy autó vezetéshez vannak szokva. Az, hogy hátul van a kormány rúd és hogy nem pedállal kell adni a gázt, meg fék sincs a hajón, rettenetesen megzavarta őket. Szemmel láthatóan azt sem értették miért nem az eleje fordul a hajónak, hanem a hátulja! :-)  Kimentem egy hosszú kötélles, és mikor hosszas szenvedés után a partközelbe értek, odadobtam nekik. Kikötöttem a hajó orrát. Nagy szerencse, mert ami ezután következett, az valami katasztrófa volt. Láttam ennél már jobban szervezett pánikot is!!! Kár is részletezni. Túléltük. A lányok, akikről nemmtudtam megállapítani, hogy pánkok, vagy metálosok, szemmel láthatóan nagyon hálásak voltak. Biztos gondolták magyukban, vannak még segítőkész gáláns udvarias uriemberek! Én meg gondootam, segítek ennek a két szerencsétlennek, mielőtt még lebombázzák a hajómat! :-) :-) :-) 
Nem lepődtem meg, mikor reggel hasonló mutatványban részesítettek induláskor, amikor kiálltak. Jajjjjj a kis csillagvirágok!
Viszont ma kellemmesen sütött a nap. Meleg is lett. Le is vágtam azt a 20 centit az árbóctartó ágasról. Amsterdamban van egy híd, ami alatt nem igazán férek el. A múltkor is a lefektetett árbócom sem fért át alatta. Jó tíz centi hibádzott. Na most majd átférek, ha arra megyek!
Mivel nappal beerősödik a szél, így holnap reggelre terveztem a Pampushavenbe az áthajózást. Aztán majd meglátjuk!

Május 16. Viharos a kicsike!

Tegnap kellemes volt az idő. Meglátogatták a kikötő öblöt a kiskacsák. No persze a mamival, meg a papival. 11 pici aranyos kiskacsával büszkélkedhetnek. Nagyon csipegették a víz tetején tömegével úszkáló szúnyogokat. Én is adtam nekik kenyeret, de csak a mama kacsa jött oda eszegetni. Szerintem a szokás hatalma vitte rá, mert szúnyogból is volt elég!
Mára egész más lett a helyzet. Ordas nagy szél, hatalmas hullámok. Északia szél. Ezért csak látom. Annyira nem érzem. A védett oldalon vagyok. Holnap áthajózok a talpasba. Azaz Papmushaven-be. Ott várom be Sanyit pénteken! Legalább is ez a terv! :-)

Május 15. Sok... Sok... Sok... Túl sok...

Sikerült a maradék harminc centit is levarrnom a vitorlán. Gyengécskére sikerült. Feltételezem, hogy az első vihar leszaggatja. Féloldalas lett. Elcsúszott a varrás!
Viszont számot vetettem a következő szakasszal, ami 1500km. Háááát, valahogy sehogy nem jön ki. Azaz hogy Én nem jövök ki a keretből. Ha minden luxus kiadást elhagyok! Ha tengeren megyek nagyobb szakaszokat (amit Én nagyon utálok) ! És nem történik semmi fölösleges kiadás! És minden a terv szerint megy! Akkor sem fogok kijönni a pénzből. Egyszerűen halálra van itélve a terv. Ennek ellenére, mégis bele vágok. Csak segítségemre lesznek az angyalok, meg a nagy gondviselés. Már az is bíztató, hogy csak 250 zsilip lesz út közben, és nem 450 mint a múltkori utamon. Ráadásul spórolás gyanánt még a hajó regisztrációt sem csináltam meg. Persze azzal, ha az meglenne, már elindulnom sem volna érdemes!!!
Kérlek titeket, "Imádkozatok érettünk mindörökkön " Ámen!

Május 14. A cece légy!

Túléltem az éjszakát. Azaz semmi nem történt, de az éber alvás elégé lefárasztott. Köd volt. Viszont tízre felszállt és útnak eredhettem. Északi! El sem hiszem! Minden a terv szerint zajlott. A menet időt is tartottam. Kevesebb mint három óra alatt a Szunyog szigetre értem! Ismerős arcok fogadtak. Nem éreztem magam magányosnak.
Leszereltem az orrvitorlát es varrni kezdtem. Nagyon vigyáztam, hogy el ne törjem a tűt, mert kölcsönbe van nálam. A három méternyi szakaszból már csak harminc centi hiányzott, mikor akkora állmosság tört rám, hogy képtelen voltam folytatni a munkát. Itt sok a szunyog. Lehet, hogy van köztük egy cecelégy és az csípett meg. Este hétkor ébredtem. Kicsit ugyan csak fáradtan.

Május 13. A balszerencsés csücsök!

Ahogy tegnap előtt, ez a kikötő, ahol tegnap éjszaka Sanyival horgonyoztunk, eztán sem lesz a szivem csücske! Mert, hogy!!!
Reggel hirtelen feltámadt a szél. Elkezdte vonszolni a horgonyokat a hajóval. Persze, hogy rá egy másik hajóra. Szerencsénkre legyen mondva, hogy a fedélzeten voltunk és gyors motor indítás. Kitérő manőver. Az angyalkák segítségével megúsztuk az ütközést. Nem dolgoztunk össze Sanyival. Ő hátramenetben, Én pedig előre menetben próbáltam eltéríteni a hajót. Szerencse, hogy Sanyinak nagy erős motorja volt és felül írta az én próbálkozásomat. Mentségemre legyen mondva, hogy nem tudtam, hogy Sanyi is motort indított.
Szóval a szél tovább erősödött.
Aztán, hogy Sanyi beállt a kikötőbe, magam maradtam. Lecseréltem a horgonyt az újonan vásároltra. Plussz a láncot is egy nagyobb, nehezebbre. Sinen vagyunk gondoltam. Délig vártam, hogy talán fordul a szél. Nem fordult! Viszont neki indultam. Gondoltam csak megpróbálok a másik 10 km-re lévő biztonságos kikötőbe eljutni, ahol nem kell horgonyozni, hanem a stégre köthetek. Nos! Ahogy gondoltam, ez csak egy álom! Ahogy kiértem a viszonylag hullám mentes kikötőből, azonnal érkeztek a hullámok. Persze szemből, mint ahogy a szél is. Szinte egy helyben álltam. Nem tudtam előre haladni. A hullámok annyira lefogták a hajót. Amint az bele fúródott orral a tajtékzó vízbe, mindig megtorpant a kicsike. Mire gyorsulhattam volna, jött a következő hullám. Persze, hogy vissza fordultam. Elhajóztam egészen a kikötő  végibe. Ott horgonyt dobtam! Rész megoodás, mert bizony rendesen nem fogja meg a hajót. Azért ha kicsit is, de araszolok hátrafelé! Közben az eső is esik. Az út normális esetben is vagy két óra lenne ha neki indulnék!
Hát ezt most nagyon beszoptam!!!

Május 12. Nagy út kis szél.

Hajnali hatkor ébredtem és igyekeztem gyorsan útra kelni. Persze elszötyöltem az időt. Töltenem kellett dízelt is a tankba, ki tudja mit hoz a jövő. Hétkor kifutottam a kikötőből. Nem mondhatom, hogy nagyon haladtunk volna, de azért határ eset. Szél volt, csak kevéske. Igaz ez a sebesség elég volt ahoz, hogy teszteljem az iránytartó robotpilótát. :-)  Tartottam a 3-4km/órát. A fordulópontig, ami egy vilagító torony, nem is volt baj. Utána azonban elfogyott az a kevés szél is, ami volt. Egy és gyök kettő, meg nulla között totyogtam. A végén, másfél órányi helyben járás után motort kapcsoltam és azzal futottam be a célba. Eidamba!
Sanyi már ott várt. Szegényke! De nagyonntürelmes volt.
Elmentünk várost nézni, meg egy hangszert megkukucsolni, amit Sanya előző nep felfedezett. Végül, bár a hagszer meg lett, vásárlásból nem lett semmi, mert nem volt eladó! Így jártam. De a városka, aminek a neve Eidam, nagyon elragadó. Sajtot sem vettünk, pedig ez az Ejdámi sajt szülőföldje :-) illett volna vásárfia gyanánt legalább mutatóban valami. Majd legközelebb...
Vissza indultunk a hajókkal a túlparti kikötőbe. Sanyi gyorsan elhagyott a gyenge szélben a sok vitorlájával. Nekem kínkeservesen sikerült csak haladnom. Volt hogy egy órárára motort kapcsoltam, hogy közelebb kerüljek a célhoz. Közben találkoztam egy gőzhajóval is, ami jó nagy füstöt eregetett. Ettől még tettszett. Nosztalgiáztam rajta egy kicsit :-)
A vége felé, már annyira oldalról borogatta a hullámverés a hajót, hogy az utolsó két kilómétert motorra tettem meg. Sanyi mindent jól előkészített az érkezésemhez, ennek ellenére isszonyatosan sokat bénáztam a horgonyzással. Végül csak sikerült, bár nem dícsértem meg magamat,
Éjszakába nyúlóan pletykálkodtunk, azaz dumcsiztunk még. Azt hiszem rendesen sikerült feltöltődnöm ezen a hétvégén!

Május 11. Minden tőlem telhetőt megtettem!

Kilenckor keltünk útra. Természetesen két hajóval! Jónak igérkezett a szél. A nap is sütött. Hátszélben mentünk. Gyengécske volt, de gondoltam majd megerősödik. Sanyi hajója gyorsabban haladt így lemaradtam. 4km/óra ennyi jött ki belőle. Na egyszer csak az a gyenge szél is elment, ami volt. Vagy háromnegyed órát rostokoltam egy helyben, mikor is motort indítottam, mert folyton elfordult a hajó. Lévén, hogy állt, nem lehetett kormányozni. Utolértem Sanyit, akinek ugyan csak nem igazán volt szele. Viszont egyszer csak megérkezett. Már mint a szél. Persze, hogy szemből. Északi. Mi más lehetne? Annyira nem lett volna baj, mert míg balról kaptam a szelet, haladtam vele rendesen a mi szokott tempónkban. A probléma csak az volt, hogy fordulni kellett és akkor a jobb felől kaptam a szelet. Mivel nincs levarrva a vitorla, amit átalakítottam a visszahajtott fül egy zsákot képez. Na az meg is fogta a szelet, és evvel a hajót is. Feljebb mentem Északabbra, ami egy jó órányit jelentett, de nem segített. Nem tudtam annyit kifordulni balra, hogy haladjak. Vissza kellett fordulnom. A vész kikötő, ami egy horgonyzó, nem volt komfortos, mert a mögötte lévő kikötőbe, folyamatosan jöttek, mentek a hajók. Vissza mentem a kikötősbe! Ahol most jól lazulok egyet.
Tegnap beszélgettem a Sanyival a szélirányt tartó kormányról. Mit ad az Isten, itt mellettem áll éppen egy hajó, aminek van egy ilyen szerkezete. Semmi sem véletlen, hogy nekem vissza kellett jönnöm ide :-) :-) :-)

Május 10. Sándor Kapitány

Megérkezett Sanci! Este tízig pletykálkodtunk és közben tanultam tőle egy csomó mindent!

Május 9. A kikötő.

Amikor valaki készül behajózni a kikötőbe, szinte megáll az élet. Mindenki azt figyeli, hogy az érkező hogyan parkol be. Emlékszem repülős (pilóta) koromból, hogy ott sem volt ez másképp. Csak ott a leszállást elemezgettük lelkesen :-)  Persze, ha itt valaki bénázik, akkor a többiek besegítenek. Ja kérem! Az élet és a rutin. Az bizony sokat számít!
Ma lényegében szélcsend volt. Az a tipikus vihar előtti csend. Holnapra, ha nem szembe fújós lesz, akkor irány Hoorn. Persze, akihez megyek azt írta, hogy még nem tudja, hogy alkalmas e az időpont. A szélirányhoz vagyok kötve. Szombaton minden képpen vissza kell indulnom. Mert ha ez a vizit nem jönne össze, át kell ruccannom Hágába. Majd kiderül. Ne menjünk a dolgok eleibe.
Beállt valami konfirmandus gyülekezet, két nagy hajóval. Kétárbócosok. Szó val valami református banzaj van. Templomi zene helyett a szomszéd fiatalok béna zenéit kell halgatnom. A kölkök, akik úgy 14 évesek lehetnek jócskán nyomják a sört is. Azért nem semmi ez a hollandia. Az egész ország lényegében egy óriási balaton filing. Mindenütt víz. Buli a parton. Hasonlíthatnám egy hatalmas Velencéhez is. Ott a forró temperamentum, itt meg a hideg kimért viselkedés. Peraze érthető, hogy itt mindenkinek van hajója, hisz a tenger szintje alatt vannak. Ha jönne a nagy víz, nem is árt, ha van miben átvészelni :-) Ki is használják a dolgot.

Május 8.

Tegnap este elbeszélgettem a két Buddhista szerzetessel. Igazándiból nem is az volt a lényeg, hogy miről beszéltünk, hanem, hogy mennyire fárasztó figyelni, hogy mit is mondanak. Annyira kell koncentrálni, hogy fordítsam magamnak a szöveget magyarra, hogy teljesen lepusztult az agyam. Azért mégis csak jó magyarokkal találkozni. Azokat legalább fáradság nélkül megértem. Már, mint amit mondanak! :-)  Bár itt nehezebb volt az eset, mert estére, már erősen lementek meditatív állapotba (alfába) Gondolom ehhez a sör is hozzá segítette őket, amit folyamatosan ittak.
Amúgy klassz, azaz tetszik, hogy itt este 10-kor kezd sötétedni. Június 21-én lesz abból még este 11 óra is, vagy még később!
Ma vásárolni mentem. Kellemes idő volt. Reggel hétkor indultam. Kint hagytam a lámpásokat. Gondoltam jó helyen van az ott. Bár éreztem, hogy az egyik nagyon lazán áll és be kéne venni. El is hagytam.
Pont nyolcra értem az Albert Hejnbe. Azt hiszem mindent megvettem, ami csak kellett és még azt is, amit nem. Fordultam még egyett a bringával, hogy a szemetet és a mérhetetlenül sok nutellás üveget elvigyem a gyűjtőkonténerbe. Vissza felé meg gubiztam egy kicsit. Egy horgász széket, műanyag rolót, pici seprűt, és egy mobil ruhás szekrényt. Jó lett volna egy napernyő is, meg háló, amit a hajó korláthoz rakhatok. Tudom ne legyek telhetetlen.
A Buddhista szerzeteseknek egy halálfejes zászló van a hajójukon. Kezd erősebb lenni a hitem, hogy nem is Buddhisták. Talán nem is szerzetesek. Mikor vissza értem mesélték, hogy nem dolgoznak, segélyből élnek. Köszönet a Hollandoknak, mondták! Istenem de jó nekik!!!
Felvontam a vitorlát, hogy ne égessemn a nap mikor kipróbálom az új székemet. A kilátás nem voot túl pazar :-)

Május 7. Buddha

Állag megőrzéses festegetéssel kezdtem a munka napot. Itt, ott, bekentem :-)  Aztán megint jött a mosás. Addig kell mosni, míg meleg van és süt a nap, hogy száradhassanak a ruhák. Ennek a mosásnak vannak másik előnyei is. Nagyon, de nagyon tiszták a kezeim. A festékességet leszámítva! Persze a hátránya is megemlítendő, kiszárad tőle a kezem. Sokat kell krémeznem!
Almerebe kellett volna mennem ma reggel, de a kedvem nem volt meg hozzá. A festés miatt sikerült is meggyőznöm magam, hogy majd holnap ejtem meg a vásárlást.
Viszont a Tamitar használható állapotba került. Kezdhetek tanulni! Nem vagyok benne biztos, hogy szabványosan raktam fel a bundokat, ezért elhajózok majd Hoorn-ba, egy eladó hangazert megnézni, hogy mekkorát tévedtem.
Érkezett két Buddhista szerzetes a kikötőbe. Persze lehet, hogy nem Buddhisták. Viszont tuti, hogy közel állnak a megvilágosodáshoz! Lényegében, önmagamra ismertem kb. Két év vúlvára! :-) :-) :-) Gondolom se net, se fészbuk. Kettesben éldegéllnek. Egy hajó, meg Ők ketten!

Május 6. Csajszibarack

Tegnap nem lett vége a napnak. Megérkeztek a csajok!  Ha minden jegy elkelt, is pótszékezték a kikötőt. Rám is jutott egy nagyon lányos hajó. A hajómhoz kötöttek. Tipikus csajszis hajó. Olyan kis dollhouse azaz babaház jellegű. Persze a lányok nem voltak kreatívak. Hiába mondtam nekik, hogy ne az orr részen keresztül másszanak ki a partra, mert megcsináltam a rendes utat, nem használt. A drótkötelekbe akadva, csetlődve, botlódva, bukdácsoltak keresztül a hajómon. Erre csak annyit tudok mondani, CSAJOK! Nem az eszükért szeretjük őket!!!
Reggel kint kávézgatok, erre látom, hogy mászik át a korláton a hulye picsa! Hátizsákkal, nagy gitárral, meg valami ukulelébel. Még azt sem mondhatni, hogy egy karcsú teremtés lett volna! Persze, hogy megbillen. Egyensúlyát vesztve, kapaszkodó hiján, zsupsz be a két hajó közé. Oda ugrottam és megmentettem a gitárját, nehogy vizes legyen. Na jó a csajszit is kihúztam a bajból. Kérdezem tőle,
" do you want to talk about it? " elpirult a kicsike. Nem tárgyaltuk ki a dolgot. A csajokat nem az eszükért szeretjük.
Amúgy elkészült az esővédő kuckó is. Azt a szélfogót, ami a kabinajtó felett kellene hogy legyen, áttettem hátulra. Ott legalább haszna is van!

Majus 5. Minden jegy elkelt!

Szóval teltház lett. Vagy tizennyolc hajó parkol a kikötőben. Vannak, akik nagyon hangoskodnak. Ennek ellenére, javítok, szerelek, mosok, festek.
Viszont befutott egy platbodem. Az egyik nagyon kedvenc hajóm. No nem azért, mert olyan magas az ára, hanem, mert nagyon csinos, komfortos. Olyan igazi klasszikus hajó forma. A platbodem elnevezés annyit takar, hogy lapos aljú. Gondolom a plat, valami platnira hajaz, és a bodem, meg az angol bottom szóból (alsó, alj) alakult át, erős germanizmussal fűszerezve. Nagyon, nagyon csini!