Május 13. A balszerencsés csücsök!

Ahogy tegnap előtt, ez a kikötő, ahol tegnap éjszaka Sanyival horgonyoztunk, eztán sem lesz a szivem csücske! Mert, hogy!!!
Reggel hirtelen feltámadt a szél. Elkezdte vonszolni a horgonyokat a hajóval. Persze, hogy rá egy másik hajóra. Szerencsénkre legyen mondva, hogy a fedélzeten voltunk és gyors motor indítás. Kitérő manőver. Az angyalkák segítségével megúsztuk az ütközést. Nem dolgoztunk össze Sanyival. Ő hátramenetben, Én pedig előre menetben próbáltam eltéríteni a hajót. Szerencse, hogy Sanyinak nagy erős motorja volt és felül írta az én próbálkozásomat. Mentségemre legyen mondva, hogy nem tudtam, hogy Sanyi is motort indított.
Szóval a szél tovább erősödött.
Aztán, hogy Sanyi beállt a kikötőbe, magam maradtam. Lecseréltem a horgonyt az újonan vásároltra. Plussz a láncot is egy nagyobb, nehezebbre. Sinen vagyunk gondoltam. Délig vártam, hogy talán fordul a szél. Nem fordult! Viszont neki indultam. Gondoltam csak megpróbálok a másik 10 km-re lévő biztonságos kikötőbe eljutni, ahol nem kell horgonyozni, hanem a stégre köthetek. Nos! Ahogy gondoltam, ez csak egy álom! Ahogy kiértem a viszonylag hullám mentes kikötőből, azonnal érkeztek a hullámok. Persze szemből, mint ahogy a szél is. Szinte egy helyben álltam. Nem tudtam előre haladni. A hullámok annyira lefogták a hajót. Amint az bele fúródott orral a tajtékzó vízbe, mindig megtorpant a kicsike. Mire gyorsulhattam volna, jött a következő hullám. Persze, hogy vissza fordultam. Elhajóztam egészen a kikötő  végibe. Ott horgonyt dobtam! Rész megoodás, mert bizony rendesen nem fogja meg a hajót. Azért ha kicsit is, de araszolok hátrafelé! Közben az eső is esik. Az út normális esetben is vagy két óra lenne ha neki indulnék!
Hát ezt most nagyon beszoptam!!!