Május 14. A cece légy!

Túléltem az éjszakát. Azaz semmi nem történt, de az éber alvás elégé lefárasztott. Köd volt. Viszont tízre felszállt és útnak eredhettem. Északi! El sem hiszem! Minden a terv szerint zajlott. A menet időt is tartottam. Kevesebb mint három óra alatt a Szunyog szigetre értem! Ismerős arcok fogadtak. Nem éreztem magam magányosnak.
Leszereltem az orrvitorlát es varrni kezdtem. Nagyon vigyáztam, hogy el ne törjem a tűt, mert kölcsönbe van nálam. A három méternyi szakaszból már csak harminc centi hiányzott, mikor akkora állmosság tört rám, hogy képtelen voltam folytatni a munkát. Itt sok a szunyog. Lehet, hogy van köztük egy cecelégy és az csípett meg. Este hétkor ébredtem. Kicsit ugyan csak fáradtan.