December 3

Ma sem történt semmi. Próbáltam színt vinni az életembe és útra keltem vásárolni. Sajna a vízcsap még mindig el van zárva a kikötőben. Szóval meglátogattam a Lidlit. Nem voltak sokan. Tébláboltam, de semmit nem találtam meg egyből. A vizet (palackos) elsőre. Minden PET palackra, amit vettem 25cent betét díj van kivetve. Remélem csak betét díj és nem környezet védelmi adó, amit vissza soha nem kapok. Vettem Camembert, Gauda sajtot, csokit (ami nem finom), kenyeret. Sajna a tojást nem találtam meg, amiből papacsintát szerettem volna sütni. Vagy sztrájkolnak a tyúkok, vagy csak nincsenek. Vagy más oka van, de tojásra nem leltem. Viszont az árak felmentek az elmúlt fél év alatt, amit észre vettem. Úgy 30-40%-al. Persze az is lehet, hogy a Lidli drága erre felé. Legközelebb megnézem a Coop-ot. A pénztáraknál nyoma sem volt a szőke, hoszú hajú, cipófejű, holland lányoknak. Mind fekete hajú volt. Fiatalok, és szemmel láthatóan fáradtak. Vagy csak nagyon unták a dolgot, hogy vasárnap dolgozniuk kell.
Elkezdtem ötkor tévét nézni, mikor besötétedett. Fél nyolcig vártam, hogy a nyúlfarknyi időjárás jelentés is legyen. Nem lett. Kapcsolgattam unalom űzés gyanánt a csatornákat, de nem igazán találtam érdekeset. Magyarországon sem néztem tévét, mert ott is uncsinak találtam a műsorokat. Van, hogy filmek közben ötször, hatszor leadják ugyan azt a fiom előzetest.15-20 perc film, 15-20perc reklám.
Ahogy bölcs tanítómesterem is mondta, "Az nézzen tévét, vagy olvasson könyvet, akinek üres és unalmas az élete! Mindenki más élje az életet és írja meg magának a saját történetét!"
Legyen szép a napotok!

December 1.

Összegezve a tegnap éjszakai eseményeket, arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy a helyzet kilátástalan, de legalább reménytelen is. Arra ébredtem Angelis álmomból, hogy hüvi van. Nyúlok a kabintetőhöz, hogy bezárjam. Érzem, hogy a lecsapódó pára megfagyott rajta. Ráadásul zárva is volt. Kinyitottam és a csillagos ég tárult elém. Nappal felhős, éjszaka derült. Jó táptalaj a fagynak! Remélem a motorban a víz, ami nem lett leeresztve nem fagyott meg és tette tönkre a motort. Azon merengtem, már nem először, hogy vissza térjek e magyarországra miután téliesítettem a motort, vagy küzdjek meg az elemekkel. Talán egy próbát meg ér maradni még egy kicsit. Legalább míg az aksik vissza kerülnek a hajóba. Megkisérlem a lehetetlen nevű utat a Rajnáig.
Persze erőt vettem magamon a zord körülmények ellenére és átpakoltam a kocsiból a cuccokat. A távolság elég nagy a két pont között. A 47kg-os gumicsónak, meg a hajó tartalék motorja sok erőmet kivette. Végül csak egy iciri-piciri felszerelés maradt benne, amit pikk-pakk, holnap is behozhatok. Benéztem az apró kis zsebekbe is. Mi minden kallódik egy kocsiban? Legalább is nálam :-) Találtam egy illatosítót. Valami kókusz illatú. Állítólag! Szerintem meg valami agresszív édes gej szaga van. A kocsiban is csak egy délutánt bírtam ki a társaságában, aztán vissza csomagoltam és a lábtörlő alá dugtam. Most viszont hasznos lesz. Mert ugye ha meg is fagynék a hidegben, legalább illatosan tegyem.
A cuccok zsákokban és dobozokban, táskákban vannak. Nem szortíroztam őket, csak beraktam egy, egy szabad tárolóba. Apránként mikor keresek valamit, majd elpakolgatom a dolgokat. A baj az, hogy nincs kenyerem. Hiba volt nélküle elindulni!
Megtelt a hajó. Kb 250kg. Anyag került bele.
Ma nincs tanitómesteres ömlengés!

MERENGŐ

A motor téliesítésének a menetét nem igazán értem, ezért most elmegyek wifit keresni, hogy a Google translatorral lefordíthassam. Egy kis városnézés. Kenyeret azért sem veszek!

November 28 Fapapucs

Végül csak megérkeztem a fapapucsok országába, hogy a végén kezdjem.

Kivonatosan leírva, csak annyi történt, hogy…

Minden a terv szerint. 12-kor indulás. Irány a Bubbles. Kimostam még, amit kellett. Ráment két órám, ahogy terveztem. Mire a benzin kúthoz értem ott is levitték a gázolaj árát menetrendszerűen tíz Forinttal. Jól megtankoltam a kocsit, meg a két kannát is. Ami Forintom maradt, azt meg elköltöttem erre, arra. Persze, hogy papírzsepit nem vettem! A magyar határ előtt nagyon megszólalt a kocsi féltengelye. Kluttyogott ezerrel. A kormány is ferdén állt. Na szépen vagyunk, gondoltam. Óvatosabban kellett volna nyomni a gázt, hiszen dugig van tömve a kocsi.Az osztrák Magyar határnál meglepetésemre határellenőrzés volt. Egy igazi Tündért sorsolt nekem a gondviselés. Annyira szép és tündi volt, hogy bizton állíthatom valami túlvilági teremtés lehetett!

Bécsbe 5 óra körül értem. Persze stau, stau, stau. Dugó volt mindennfele. Ezt elszámítottam. Aztán Linz után esni kezdett az eső. A Németeknél is volt határ ellenőrzés. Megúsztam! Aztán elkezdett esni a havas eső, ami átment havazásba. Meg állni nem volt esély. Alvásról szó sem lehet. Persze, hogy mikor felébredek, arra eszméljek, hogy derékig érő hó van! Szóval tovább nyomtam neki. Valahol Nürnberg után ismét esőbe váltott. Na akkor kiálltam a versenyből, aludtam egyet.

Mikor felébredtem már világos volt. Szemerkélt, de legalább látni lehetett az utat. Semmi extra nem történt.

A lényeg, hogy itt vagyok a Hollandoknál. Megnéztem egy két hajót. Holnapra meg vár a nagy Ő!

Érdekes, hogy itt vagyok a hollandoknál, de még azt sem mondták, hogy fapapucs!

Viszont ahogy bölcs tanító mesterem is mondta “ami késik az nem múlik”

December 2. Tökölök

Megint fagyott az este. Nem lepett meg, csak nem volt komfortos. Nolc után neki is láttam a hajómotor vizéneo a leeresztéséhez. A használati utasítás szerint valami nagy hókuszpókusz a dolog. Megértem, hogy télre nem árt precízen elcsomagolni. Amúgy megérkezett az aksi is. Sajna az egyik nem lett feltőltve, vagy csak avitos már. De a másikkal beindítottam a motort. Szépen ketyegett, mint a doxa óra. Sajna körülöttem a víz felszín olajos lett. Az isten tudja mitől. Szelepszár szimering? Olaj lehúzó gyűrű? Füstölt is egy picit. De annak tudtam be, hogy hideg van és a motor sem üzem meleg még. Efféle dolgokkal bíztattam magam.
Szóval minden fellelhető csapot és csavart kiszedtem. Csurgattam, forgattam, leeresztettem, fújtam. Szerintem nagyon víztelen lett. Majd a vízkivezető nyílást is ledugóztam. Tavasszal kiderül ügyes voltam e. Ha úgy hozza a sors, félig meddig nyugodt szívvel hagyom itt a hajót.
Sajna a horgony házban rozsdásodást találtam. Mindent remélek, hogy kitart tavaszig a renoválás.

November 29

A zűrös este és éjszaka után csak megvirradt. Egy parkolóba álltam be a kikötő mellett. A helyi rajok itt nyomultak. Hogy valami kábítószer nepperek voltak e, vagy lányokat hoztak vittek a pasik, nem tudom, de a forgalom nagy volt. Rendőrök is jöttek. Hozzám is. Meg egy magyar pasi is beállt mellém és felébresztett, hogy jajj de jó, hogy magyarokkal találkozik itt. Rém fura fazon volt. A kocsija jobb kormányos. Egy idősb hölgy is volt vele. Tuti, hogy a rendőrök adták le neki a drótot, hogy nézzen utána, hogy ennek a fazonnak a parkolóban mik a szándékai. Ugyan azzal fárasztottam mint a rendőröket. De ha már felébresztettek, gondoltam nézek egy kis tévét. Uncsi műsorok voltak. Egyedül az időjárás jelentés dobogtatta meg a szívemet.

   Szóval reggel lett 8 óra. Körbe jártam a kikötőt és megtaláltam a hajót. Amilyen szerencsém volt a tulajra is rátaláltam. Megnéztem, kipróbáltam, agyaltam, majd megvettem. Minek is kéne annyit szarakodni? Ez sem a tökéletes választás, de hol van a tökéletes hajó? Évről évre mikor tavasszal elindulok hajót venni, mindig él bennem a remény, hogy majd most. Aztán olyan lesz, amilyen. A végén mire eljön az idő, hogy eladjam, meg már sajnálom, hisz idővel megszerettem.

De ahogy bölcs tanítómesterem is mondta, “a tökéletes keresése közben szentelj időt a szépre és jóra is! “

November 27 Indulás előtt

Titkon azt reméltem, hogy egy nappal előbb sikerül elindulnom. Nem sikerült! A még elmaradt vásárlás, meg a bepakolás elvette az egész napomat. Ráadásul az előző két napban két 14 órás műszakot nyomtam le a munkahelyen. Egy kicsit fáradtnak érzem magam :-) Ami a lényeg, hogy a kocsiban bent van a nagyja, azt hiszem. Holnapra már csak az útra való elemózsia, a Bubbles, meg a kannába való tankolás maradt hátra. A terv jó! De hogy miként történnek majd a dolgok az csak holnap derül ki! Ahogy bölcs tanító mesterem is mondta, "Az úton vévig kell menni, még esős időben is!"
Legyen szép a napotok!

November 21

Persze, hogy a tél kezdetén sodorta a sors elibém azt a hajót, amit megfelelőnek találok.

De hát ilyen a sors! Nem ott és nem is akkor történnek meg a dolgok, amikor mi szeretnénk. 
Ráadásul megint egy vitorlás. Pedig a múlt évben megfogadtam, hogy vitorlást soha többet nem Felkészült sem vagyok. Ráadásul a hajó is rossz helyen van a messzi Északon, valami zsilipek közé ragadva vár a jobb sorsára. Persze terveim vannak a megmentésére, de ismerve a körülményeket reménytelen a helyzet. Talán éppen ezért is tetszik. 1600km autózás után kiderül mi is a valóság.

Azért a biztonság kedvéért van a talonban még három hajó, amiből válogathatok azon a vidéken. Úgy néz ki azokból az egyik már vevőre talált…

 De ahogy bölcs tanító mesterem is mondta, ahova Én megyek, ott az életnek kell megadnia mind azt, ami a túléléshez szükséges!!!