Végül csak megérkeztem a fapapucsok országába, hogy a végén kezdjem.
Kivonatosan leírva, csak annyi történt, hogy…
Minden a terv szerint. 12-kor indulás. Irány a Bubbles. Kimostam még, amit kellett. Ráment két órám, ahogy terveztem. Mire a benzin kúthoz értem ott is levitték a gázolaj árát menetrendszerűen tíz Forinttal. Jól megtankoltam a kocsit, meg a két kannát is. Ami Forintom maradt, azt meg elköltöttem erre, arra. Persze, hogy papírzsepit nem vettem! A magyar határ előtt nagyon megszólalt a kocsi féltengelye. Kluttyogott ezerrel. A kormány is ferdén állt. Na szépen vagyunk, gondoltam. Óvatosabban kellett volna nyomni a gázt, hiszen dugig van tömve a kocsi.Az osztrák Magyar határnál meglepetésemre határellenőrzés volt. Egy igazi Tündért sorsolt nekem a gondviselés. Annyira szép és tündi volt, hogy bizton állíthatom valami túlvilági teremtés lehetett!
Bécsbe 5 óra körül értem. Persze stau, stau, stau. Dugó volt mindennfele. Ezt elszámítottam. Aztán Linz után esni kezdett az eső. A Németeknél is volt határ ellenőrzés. Megúsztam! Aztán elkezdett esni a havas eső, ami átment havazásba. Meg állni nem volt esély. Alvásról szó sem lehet. Persze, hogy mikor felébredek, arra eszméljek, hogy derékig érő hó van! Szóval tovább nyomtam neki. Valahol Nürnberg után ismét esőbe váltott. Na akkor kiálltam a versenyből, aludtam egyet.
Mikor felébredtem már világos volt. Szemerkélt, de legalább látni lehetett az utat. Semmi extra nem történt.
A lényeg, hogy itt vagyok a Hollandoknál. Megnéztem egy két hajót. Holnapra meg vár a nagy Ő!
Érdekes, hogy itt vagyok a hollandoknál, de még azt sem mondták, hogy fapapucs!
Viszont ahogy bölcs tanító mesterem is mondta “ami késik az nem múlik”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése