Február 27.

Annyira hideg van, hogy a kocsiban töltésre tett póverbankom jó ha félig képes volt feltöltődni. Szóval a lényeg, hogy áram hiány van. Felhős is volt ma meg tegnap így se nem melegedtem, se nem töltöttem rendesen a hajóban. Reggel amikor fel jött a nap is csak nyolc fokot nyomott be a kollektor. Persze az is jobb, mint a minusz 7 fok. Nem szabad telhetetlennek lenni.

Valahol a hétvége felé, vagy utánra plusszokat mond. Elkéne indulni. Igaz esőt is rebesget, de határ eset. Csatorna menős szakasz, amúgy sem vitorláznék. Ahogy bölcs tanítómesterem is mondta, "Addig jó míg érzed, hogy fáj, mert akkor még életben vagy!"

Február 25. Macinaci, vagy fűtsek jobban!

Éjszaka jól belefeletkeztem az agyalásba. A hideg ellen vegyek fel még egy melegítő nacit, vagy fűtsek jobban? Arra jutottam készítek egy napkollektort. Reggel a nagy fagy segített a dőntésem véghez vitelében. Egy napelemet csatlakoztattam egy kis motorhoz. Ez lesz a szive, ami, ha süt a nap reményeim szerint keringeti a meleg levegőt. Ha meg nem termel áramot, akkor a nap nem süt, nem is melegít a hőcsapda. Hideg levegőt ne fújjon be, abból van elég ide bent is! :-) 

A baj, hogy nincs fekete festékem. Az a jó régi, szocialista koromfesték, ami a nap melegének a 92%-át is megfogta. Barna az van, de elég halovány. Inkább híg kakaóra emlékeztet a színe, mint a kávéra. Gyorsan kreáltam egy ecsetet. Kicsit szegfű virág formára hasonlít, de a célnak megfelel. Nem állítom, hogy a festő és mázoló szakma az erősségem lenne. Talán mert nem vagyok sörivó. A lényeg, hogy lekentem, ahogy tudtam.

Még némi szigetelés, csavarozás ez meg az és fel is raktam.

Halovány! Mind összesen 24-26 fokos levegőt volt képes befújni. Igaz, nem a benti levegőt keringette, hanem a kintit szívta be, de akkor is! Az a fekete festék nagyon kellett volna!!! Kenjem át kékkel? Abból van sötét kék. Bár távolabb esik az infra tartománytól, mint a barna, de csak sötétebb. Lekenek mind a kettőből egy kis lapocskára, aztán majd meglátjuk melyik melegszik jobban. 

Február 24. A PASZTA

Elmentem vásárolni. Nnagy nehezen kiderítettem melyik a sűrített paradicsom. Hát persze hogy az, amire azt írták PASSATA ! Na jó Én pasztának olvastam, de remélem az van benne amit gondolok. Holnap letesztelem. Találtam masni tésztát is meg pennét. A masnit vettem meg, mert a penne soha nem fő meg. Az a türelmes szakácsoknak való, nem nekem. Kifelé jövet elnéztem a cigiboltba. Gondoltam majd veszek valami fincsi meggyes, vagy epre E-cigi aromát. Az a hülye picsa olyan mísz volt, hogy az csak na. Mondom neki, hogy adja ide hogy elolvashassam mi van ráírva. Fogta a kezében. Nem akarta elengedni.  Sodálkoztam is, hisz egy Koreai, vagy Kinai leányzó lehetett. Szerintem már ott született és idő közben eltanulta a hollandoktól az undokságot és a míszséget. 

Jövő hétre nagy hidegeket mondanak. Minusz 7, minusz 8 fok! Az már kegyetlen! Ma éjszaka törnöm kell majd azt az okos kis fejecskémet mi tévő is legyek!

Február 23. Jégrekedés.

Már tegnap befagytam a kikötőbe. Azaz nem Én, hanem a hajó. Lényegében semmi extra. A vitorla árbóc felkerült a helyére és sok hely lett a fedélzeten. Most minden oldalról körbe tudom járni a hajót. Holnap vásárlást tervezek, mert se kenyerem, se cukrom, se sűrített paradicsomom nincs. Ma elhasználtam az utolsó üveges sűriparit. 

A hideg nem a barátom.

Február 21. Kész!

Elkészült az ágas, ami nem is ágas, de remélem azért tartja majd a fektetett árbócot. Minden esetre, ha leszakadna, készítek róla egy képet, míg egyben van! :-)  

Hidegre fordult az idő. Ráadásul most meg is fordult a szél. Északi lett. A meteo szerint -6 fok várható. Várni nem várom. De ha jön, kénytelen leszek elviselni!

Február 20. Csak a testemen keresztül!

Ki sem mozdultam. Szar idő volt.

Hangszereztem. Azt sajnálom, hogy ezt a szép erezetet, ami a hangszer dob részét képezi, majd eltakarja a festék, amit vettem. Direkt hangszer festék. Csak nem hagyom veszendőbe menni, ha már drága pénzen megvettem :-) Én tudni fogom, hogy alatta mi szépség van!

Február 19. Lazulunk.

Egész nap borongós álmosító idő volt. Néha csepergett, máskor meg esett. Nem történt lényegében semmi!

Február 18. Globális felmelegedés!

Össze szedtem magam és elmentem az Aldiba vásárolni. Nutit nem, de kókuszos csokit azt vettem. Olyan bounti félét. Meg kenyeret kávet stb... 

Aztán irány a strand, ahol jól kiterítettem a vitorlákat. Van kettő fővitorla, meg négy orr vitorla. Kettő nagy rendes méret és kettő jóval kisebb. Gondolom viharosabb időre. Viszont ahogy előzőleg is láttam, abból az egyik, egyik, szinte teljesen új. A két fővitorlából az egyikben vannak latnik, a másikban nincsenek. Lehet, hogy direkt ilyenek? Ami feltűnt viszont, hogy a  itorla nem az árbóc nutjába berakós, hanem mintja külőn kötélre illesztős volna. Men is értem! De leméricskéltsm őket és marad a 6méter. Így pont a latniig, fog felmenni a fővitorla és a kisebbik orvitorla is elfér majd rendesen. Azért nem vagyok biztos benne, hogy minden az elképzeléseim szerint fog történni, de nagy az Én hitem!

Valamiért nagy hidegek vannak. Állítólag egész európában. Ja!!! Globális felmelegedés! Csak azt nem értem meg, hogy miért nem itt. Ha a meteo helyenként esőt mond, akkor Én valahogy mindig a helyenként vagyok!!! Itt valami nem stimmel

Február 17. Kezdek lelassulni.

Valami madár szállt le a vízre mellettem. Azaz a hajó mellett. Nagy részt miliméteres jég borította a felszint. Észre vehette, hogy az ablakból figyelem, mert igyekezett odébb úszni. Nagyon vicces helyzet volt, mert bár evezett ezerrel, a kis lábacskáival, a jég pereménél nem jutott tovább. Nem esett pánikba. Szerintem észre sem vette, hogy nem halad :-)  de kitartása és igyekezete dícséretes volt. Mire lefényképezhettem volna, hogy odébb repül, lemerült a tabletem.

Az árbóc tartójához való csavarok viszont elfogytak. Leállt hétfőig a project. Viszont sikerült praktikusan csőkkelteni a magasságát. Az árbócot is jól megnéztem. A 8.50-esből, 6 méteres lesz. Holnapra nem mondanak szelet. Kiviszem a plázsra a vitorlákat, hogy kiterítve lemérhessem és eldönthessem, hogy jó e az a 6 méter. Így fektetve is csak egy métert fog hátra lógni. Igazándiból az átszerelvényezéstől félek. Pop szegecsekkel van megfogatva, amit sajna majd csavarokkal kell pótolnom. Nagyon H. B. Ö. munka lesz! De nagy az Én hitem. 

Jövő hét végére vissza térnek az éjszakai fagyok! Induljak, vagy ne induljak?

Heti jegyzet!

FEBRUÁR 12. HÉTFŐ

Ma ragacsoltam a hangszert. Még mindig! Aztán elfogyot a tennivaló vele és áttértem az árbócra. Ágast szeretnék készíteni neki, hogy kényelmesen és helytakarékosan lehessen közlekedni alatta. Megvizuáltam :-)  hát látom ám, hogy jó pár helyen meg van csúnyán ütve az árbóc. Ahogy jobban megvizsgálom, látom ám, hogy az bizony korrózió, vagy mi a manó lehet. Egyszerűen elporladt, foltokban. Találtam javított részeket is. Megnyugodtam! Mert eddig sem volt kérdéses, hogy levágok valamennyit az árbócból. Csak az volt a kérdés, hogy honnan és mennyit!!! Még fontolgatom egy darabig. Remélem azért kitart Belviumig. Úgy néz ki, hogy nem úszom meg a dolvot, hogy ne menjek most el előbb Antverpenbe! Szar ügy! De ismeretlen tengeren egy hetven kilóméteres etap, úgy, hogy kikötő sincs közben. Esztelenség! Hideg is van, egy eső meg tuti, hogy beköszön út közben. Északi tenger? Meg óceán? Kell a francnak télen! Elég lesz Ternehuisenből átsurranni Zeebrugge-be! Szóval megy az agyalás!

FEBRUÁR 13. KEDD

Tizenharmadika? Hoppá! Szerencsére nem volt hoppá! Szépen sütött a nap. Olyan eltelős volt. Próbáltam ledesre cserélni az izzókat, de nemnjártam szerencsével. Össze, vissza mennek a vezetékek. Alig tudtam követni őket. Egy igazi káosz. Közben meg is fázhattam, mert érzem beteg vagyok. De az sem lehetetlen, hogy ebola!

FEBRUÁR 14. SZERDA

Persze, hogy Valentín nap! Minden csatornán és vonalon, ezzel támadnak. Csak félve mertem reggel kinyitni a kabin ajtót, nehogy egy Valentínt találjak ott. Amúgy azt semntudom, hogy fiú vagy lány név ez! Van olyan ember, akit Valentinnak hívnak???

Ma betegeskedős napot tartottam. Ami ragasztást 4 napig szárítottam, persze, hogy elengedett. Többször rá kellett már jönnöm, hogy a holland ragasztók, nem ragasztanak!

FEBRUÁR 15. CSÜTÖRTÖK

Túléltem az előző napi megpróbáltatásaimat. Kezd elmúlni a megfázásom.

Ismét gyarapítottam nutella készleteimet. Négyet vettem! Remek volt az idő ma. A kabinban 18 fokra ment fel a hőmérséklet. Rá se kellett fűtenem.

FEBRUÁR 16. PÉNTEK

Ma neki estem az árbóc tartónak. Egy 180cm-es rétegelt lemezből fűrészeltem ki 4 deszka félét. Hosszú menetelés volt. Aztán ősszeállátottam. Rá ment az egész napom! Nagy lelkesedésemben, hogy meg vannak a deszkák nem is néztem az orr részben a tartó magasságát és bizony vagy 30 cm- rel magasabbra építettem. Nem is értem, hogy lehettem ennyire amatőr! Majd holnap átrakom a kereszt tartót. Ami amúgy azért nem ágas forma, mert a ponyva tartója is egyben.

Számot vetettem a sűrített paradicsom konzervjeim darabszámával. Erősem fogyóban van!!!

Február 11. Vasárnap.

Elfogytak az események! Ezért úgy döntöttem, hogy nem ismétlem önmagam és csak jövő vasárnap írok legközelebb bejegyzést. Bár szerintem már most is megírhatnám, mert nem hiszem, hogy bár mi változas is lenne. A tél marad, a hideg is a szél is az eső is rendszeresen látogat. A hangszer és a paradicsomos leves is a mindennapjaim része lett. A nutella még kitart, mert visszafogottan fogyasztom. Lényegében ennyi!

Február 10.

Igyekeztem behozni a fejfájásos időszakból adódó három napos lemaradásomat. No nem dolgoztam gyorsabban. Csak tettem a dolgomat. Fúrtam farigcsáltam. Az idő nekem kedvezett. Sütött a napocska és kellemes 15 fokra felment a hőmérséklet. Takarítottam is, meg főztem rendesen. Hétvége lévén nagy volt a mozgás a kikötőben. Tettek, vettek, rendezkedtek. Remi, hamarosan beköszönt a tavasz és útra kelhetek!

Február 9. Migrén!

Túl vagyok egy három napos migrénes fejfájáson. Használhatatlan voltam. Ma délután kiállt. Most azért, mert sok gyógyszert vettem be, vagy mert elkezdett szakadni a hó, nem tudom. De végre nem fáj.

A fagyok megmaradtak. Jeges a kikötő víz felszine. Kivi leszek holnap reggelre mekkora hó talál meg a fedélzeten.

Együtt érzésem a fejfájósoknak! Mert ahogy bölcs tanítómesterem is mondta, " Az együttérzés és a részvét az a legnagyobb kegy, amiben a másik embert fájdalmában részesíthetjük! "

Február 7. Gyűjtöm a nutikat!

Megint fagyott az este. Sajna nappal sem olvadt el a jég. Éjszaka, gondolom még hízni is fog. Bíztató, hogy valami felhősödést, meg esőt mondanak. Csak hoz valami kis enyhülést. Meg a fejem is megfájdult, tehát van remény a melegebbre. Ma reggelre viszont a tegnapinál is szebb jégvirágot kaptam!

Elmentem boltocskázni és pótoltam a hiányzó Nutella anyagot. Ha arra járok veszek még négyet. Meg újra és újra! Jobb az ha nálam van és nem a bolt polcán porosodik!!! Meg itt hüvi is van, nem úgy mint a boltban. Ahogy bölcs tanítómesterem is mondta, " Először a romlandó dolgokat esszük meg! "

Február 6. Jegesedünk!

Hát persze, hogy jegesedünk. Röpködnek a minuszok. Ha ez így megy, mehetek gázért hamarosan. Persze a hidegben!  Csak beköszönt picit a tavasz. A hajó kívül belül le van jegesedve. Jelszavunk, Éjszaka nem fűtünk, takarózunk!

A menetrendszerű paradicsom leves meg volt. Egyre jobb vagyok benne! Lehet ezt még fokozni? Testnek léleknek egy gyógyszer! Viszont ez a masnicska tészta, amit a babgulyáshoz főztem, nkekm nem jött be. Állandóan olyan érzésem volt, mintha nyakkendőt kéne kötnöm hozzá, hogy megegyem.

Pesze, hogy szétszedtem a napelemes töltőt. A kiváncsiság! Ez lesz a végzetem. 

Tamitár készülőben van. Ma egész nap húroztam meg kulcsokat szereltem. Lassan halad a dolog. Viszont találtam egy oldalt, ami részletesen taglalja a sitar mérezeket. Az enyém 8cm-el hosszabb és a nyak rész 1cm-rel keskenyebb! Ha ez elkészült, most csinálhatok egy másikat. Persze még ennél is tökéletesebbet! Ha ilyen ütemben folytatom a dolgot, tíz év múlva már tehetséges kezdőnek fogok számítani.

 De ahogy bölcs tanító mesterem is mondta, " Az idő nem orvosság, hanem haladék! "

Február 5. A jégvirág.

Már megint kifogytam az áramból. Lusta vagyok kimenni a kocsihoz tölteni. Eszembe jutott egy régebbi bejegyzés a múltból. Úgy kezdődik, hogy, " Ha megfagyott ujjaim közül is szedik majd ki a tollat a halottkémek, ezt az utolsó bejegyzést akkor is megejtem." Dezsavűűűű érzésem van. Pedig még nem is írunk Áprilist. Áldom azt a nagy eszemet, hogy a hajómotort nem töltöttem fel vízzel. Remélem magától sem töltődött föl és a légtelenítés is tökéletesen sikeredett. Befűtöttem. Várom hogy kiolvadvunk!

Február 4. A paradicsom leves.

Ha már meg lett a sok fűszer, erkölcsi kötelességem volt paradicsom levest készíteni. Nagyon fini lett. No annyira nem, mintha Zsolti, a kedvenc főszakácsom készítette volna, de hajszál híján azonos. Mentségemre szóljon, hogy bazsalikomot nem találtam hozzá. Végül is Zsolti főszakács tanította meg, hogy hogyan illik elkészíteni. Betü tésztám nem volt. Amúgy nem is igazán szeretem. Eperlevél tésztácskákat tettem bele. Minden nagyon szupi-szuper!!! Sok reményem nem volt hogy ízleni fog, de nagy volt az Én hitem. Meg csalódást sem akartam vele okozni Zsolti főszakácsnak, mikor beszámolok róla. Több hitre lett volna szükségem. Bíznom önmagamban. Egy történet jut erről eszembe, amit bölcs tanító mesterem mondott el egyszer.

A mestert az egyik tanítványa állandóan azzal nyaggatta, hogy Ő mennyire szeretné Istent megtapasztalni. Minden könyvet elolvasott. Betartotta a szabályokat. Becsületes, lemondó, segítő kész életet él. Stb... Akár mennyire is akarja és vágyik rá, mégsem sikerül megtapasztalnia. Mit tegyen?

Egy napon, mikor a folyóban fürödtek mester és tanítványai, a mester a kiváncsi tanítványához ment és lenyomta a víz alá a fejét. A tanítvány kapállódzott, rugdalódzott, de nem volt menekvés. Mikor is már érezte, hogy itt a vég, a mester elengedte. A fiu kapkodta a levegőt mikor a felszínre ért. Ahogy kezdett magához térni, dühösen a mesternek esett. Miért tetted ezt velem? Majdnem megfulladtam! Nem kaptam levegőt!

-Látod fiam! Majd ha annyira vágyaz rá, hogy megtapasztald Isten jelenlétét, mint amennyire levegőre vágytál a víz alatt, meg lesz a megtapasztalás!

Február 3. A mutáns.

Az egész napom ráment, hogy megfaragjam és feltegyem a bundokat. Csak a fele sikeredett. Nagyon H. B. Ö. folyamat. Alul felül húrok mennek, a rögzítő zsinegnek külön nut. Szépen letisztázni az éleket, hogy se a húrt, se a kezet ne vágja el. Stb... De legalább kipróbálhattam, még ha csak egy húrral is. Sajna ahogy ráfogtam a bal kezemmel a húrra, nyomban isszonyatos nyilalás hasított a csuklómba. Még egy régi akcióm alkalmával raktak bele tár fém pálcikát, amiből csak keveset vettek ki. Ha elfordítom a csuklómat, elő jön a fájdalom és más gond is. Sajna hegedűs karrieremnek is ez vetett véget. De most nem adom fel! Jöjjön az első dalocska, ha már ennyi küzdelem árán megépítettem a kicsikét. Nos! A Boco, boci tarka, bugyuta dalocskáról szó sem lehetett. 5-6 éves lehettem mikor egy zongora tanárnő, (Kati volt a neve) járt hozzánk, hogy nekem és a bátyámnak némi zenei kultúrát csempésszen az életünkbe. Odaültetett a zongorához és azt mondta, hogy próbáljak lejátszani valami dalocskát Pl. A Boci, boci tarkát... 

Mondanom se kell, azóta sem játszottam le ezt a dalt egy hangszeren sem, pedig már jó pár megfordult a kezemben. 

Boci, boci, tarka.. Tehát van két tehenünk. Ezzel még nincs baj, hisz vannak tarka tehenek. Sőt vannak köztük lilák is :-) No de! Se füle, se farka? Most akkor ezek a szerencsétlenek, valami genetikai mutánsok, vagy valami féle csonkítás aldozatai? És persze a vége! Oda megyünk lakni, ahol tejet kapni! A végtelenségig kihasznált lefejt, megcsonkított mutáns tehenek sirató dala ez!!!

Amikor hegedülni kezdtem, egy sirató éneket, vagy másnéven keservest játszottam el első alkalommal. Egy darabig eltartott míg felismerhetően le tudtam játszani. Szegény családnak az egy nagyon siralmas keserves időszak volt :-) :-) :-) most egy hirtelen kitalált Ragat próbáltam meg. Klasszul sikerült. Ennek a hangszernek ez nagyon jól áll.

Idő közben megtaláltam a fűszereket. Holnap olasz paradicsom levest főzök. Nincs meg hozzá minden, de ami hiányzik azt majd hozza gondolom. Ahogy bölcs tanító mesterem is mondta, "Tápláld a testedet úgy, hogy az evés örömöt jelentsen számodra, és ne az éhen halástól mentsen meg! "

Február 2. A hidas ember.

Magam sem tudom mit írhatnék, lévén, hogy nem történt semmi. Jobb híján történetekkel szórakoztatom magam. Ilyenkor szokta volt mondani bölcs tanító mesterem, " fordulj magadba! "

Volt egyszer egy fickó, valahol a vad keleten. Réges régen, minor még a hímsoviniszta társadalom a hétköznapok része volt. Ahol ha a férj meg halt, a felesévet is vele hamvasztották el. Akár milyen gonosz is volt a férj a feleséggel, akkor is jól kellett tartania az asszonynak az embert, hogy jó hosszú életet éljen! Hát, igen. India volt ez a hely, ahol ez a fickó nagyon de nagyon akarta a megvilágosodást. Mesterről, mesterre járt és kutakodott. 

Egyik útja alkalmával egy folyó állta el az útját. Kérdezősködött, merre kelhetne át rajta. Mindenki hasonló válaszokat adott neki, hogy jajj bizony oda nem lehet átmenni. Ott még talán ember sem járt. Talán a folyón felfelé a világ vévétől innen van egy híd, de azt még soha senki nem látta.

Így aztán letáborozott a folyó partjára és nagy elmélkedésbe kezdett. A falubeliek szent embernek vélték és kérdezték is a helyi okos embert mit is kezdjenek vele. Ő azt felelte,

- Adjunk neki enni, inni, csak elunja magát és tovább áll! Mégsem lenne hasznos dolog, ha itt lehelné ki szegény a lelkét éheztében, szomjában, mert akkor nekünk kéne átsegítenünk a túlvilágra.

Hordták is szorgalmasan az ételt italt ennek a szent embernek. Már a környező falvakban is híre ment, hogy van itt egy nagyon szent ember, akitől még kérdezni se mernek az emberek, nehogy saját butaságukra derüljön fény.

Teltek a hete, hónapok, évek. A falubeliek nagyon büszkék voltak rá, hogy van egy saját nagyon, nagyon szent emberük. Nemzedékek nőttek fel, a gyerekekből felnőttek lettek, később nagyapák, ahogy ez lenni szokott. A nagyon, nagyon szent ember meg csak ült a parton és meditált. 

Egyik ünnep alkalmával, mikor a nagyon, nagyon szent emberhez zarándokoltak, csoda történt. A nagyon, nagyon, nagyon szent ember egyszer csak felemelkedett. Levitálni kezdett. Aztán az emberek nagy ámulatára, átrepült a folyó felett a túlsó oldalra!

Ámultak bámultak a népek a nagy, nagy, nagy, csoda láttán. Mikor is az egyikük, megszólalt...

HÁT TUDJÁTOK! ENNYI IDŐ ALATT MÁR EGY HIDAT IS ÉPÍTHETETT VOLNA, AMIN MINDEN EMBER ÁTMEHET!!!

Február 1. Élet és halál mesgyéjén!

Tegnap megettem egy üveg (600g) nutellát. Nem elég, hogy náthás vagyol, jött a front, megfájdult a fejem. A nutitól meg szerintem előjött valami rejtett mogyoróallergia. A pulzusom a duplájára nőtt. A vérem nyomása az egekben. Hőhullámok stb... Csoda, hogy túleltem. Ezért ma csak apránként kóstolgatok bele a másik üvegbe. 

Viszont ott a halál mesgyéjén járva, előjöttek gyerekkorom emlékei. Ahol apukám dolgozott, szemben romos elhagyatott kis házak voltak. Arra jártomban feltűnt, hogy kiáll a földből egy hatalmas gerenda, ami telis tele volt szögekkel. Kérdezem is egyszer apukámat, hogy mi ez. Mondja nekem, hogy ez egy úgy nevezett, mestergerenda! Midőn egy mester embert erre vetett a sors, bele vert egy szöget. Jelezvén, hogy járt itt. Jobban szemügyre véve, találtam olyan szögeket, amibe valami jel volt vésve. Gondolom a mester jele lehetett. Eszembe is jutott erről egy kis történet...

Egyszer egy rossz és gonosz ember elment a mesterhez, hogy vigaaztalást találjon és tán még jó útra is térhessen. A mester nem tudott segíteni a baján, csak annyit mondott neki, hogy ezt önmagával kell megbeszélnie. De az ember csak nem tágított, így a mester azt mondta neki.

 " ha változni szeretnél hagyj jelet az úton. Amikor is rossz dolgot cselekszel, gyere el hozzám és verj ebbe a fába egy szöget. " Teltek a napok és az ember rendszeresen jött és verte a fába a szögeket. De ahogy teltek a hetek, hónapok egy kevesebbszer tért vissza. Míg nem hosszú hetek után megjelent a mesternél és azt mondta. 

" hetek óta nem tettem semmi rosszat. Úgy érzem jó ember lettem" 

A mester erre azt válaszolta neki, " 

jó ember akkor leszel ha jót cselekszel. Minden alkalommal, mikor ezt teszed, gyere el és húzzál ki egy szöget a fából" 

Megint teltek múltak a hetek hónapok míg egyszer csak elfogytak a szögek a fából.

- jó ember lettem! mondta!

Magához intette a mester és a fához vezette.

- látod mester minden szögek kivettem. Ennyi jót cselekedtem!

LÁTOM ! LÁTOM ! DE NÉZD CSAK MEG! A SEBEK MIND OTT MARADTAK  !