Február 2. A hidas ember.

Magam sem tudom mit írhatnék, lévén, hogy nem történt semmi. Jobb híján történetekkel szórakoztatom magam. Ilyenkor szokta volt mondani bölcs tanító mesterem, " fordulj magadba! "

Volt egyszer egy fickó, valahol a vad keleten. Réges régen, minor még a hímsoviniszta társadalom a hétköznapok része volt. Ahol ha a férj meg halt, a felesévet is vele hamvasztották el. Akár milyen gonosz is volt a férj a feleséggel, akkor is jól kellett tartania az asszonynak az embert, hogy jó hosszú életet éljen! Hát, igen. India volt ez a hely, ahol ez a fickó nagyon de nagyon akarta a megvilágosodást. Mesterről, mesterre járt és kutakodott. 

Egyik útja alkalmával egy folyó állta el az útját. Kérdezősködött, merre kelhetne át rajta. Mindenki hasonló válaszokat adott neki, hogy jajj bizony oda nem lehet átmenni. Ott még talán ember sem járt. Talán a folyón felfelé a világ vévétől innen van egy híd, de azt még soha senki nem látta.

Így aztán letáborozott a folyó partjára és nagy elmélkedésbe kezdett. A falubeliek szent embernek vélték és kérdezték is a helyi okos embert mit is kezdjenek vele. Ő azt felelte,

- Adjunk neki enni, inni, csak elunja magát és tovább áll! Mégsem lenne hasznos dolog, ha itt lehelné ki szegény a lelkét éheztében, szomjában, mert akkor nekünk kéne átsegítenünk a túlvilágra.

Hordták is szorgalmasan az ételt italt ennek a szent embernek. Már a környező falvakban is híre ment, hogy van itt egy nagyon szent ember, akitől még kérdezni se mernek az emberek, nehogy saját butaságukra derüljön fény.

Teltek a hete, hónapok, évek. A falubeliek nagyon büszkék voltak rá, hogy van egy saját nagyon, nagyon szent emberük. Nemzedékek nőttek fel, a gyerekekből felnőttek lettek, később nagyapák, ahogy ez lenni szokott. A nagyon, nagyon szent ember meg csak ült a parton és meditált. 

Egyik ünnep alkalmával, mikor a nagyon, nagyon szent emberhez zarándokoltak, csoda történt. A nagyon, nagyon, nagyon szent ember egyszer csak felemelkedett. Levitálni kezdett. Aztán az emberek nagy ámulatára, átrepült a folyó felett a túlsó oldalra!

Ámultak bámultak a népek a nagy, nagy, nagy, csoda láttán. Mikor is az egyikük, megszólalt...

HÁT TUDJÁTOK! ENNYI IDŐ ALATT MÁR EGY HIDAT IS ÉPÍTHETETT VOLNA, AMIN MINDEN EMBER ÁTMEHET!!!