Ma sem történt semmi. Próbáltam színt vinni az életembe és útra keltem vásárolni. Sajna a vízcsap még mindig el van zárva a kikötőben. Szóval meglátogattam a Lidlit. Nem voltak sokan. Tébláboltam, de semmit nem találtam meg egyből. A vizet (palackos) elsőre. Minden PET palackra, amit vettem 25cent betét díj van kivetve. Remélem csak betét díj és nem környezet védelmi adó, amit vissza soha nem kapok. Vettem Camembert, Gauda sajtot, csokit (ami nem finom), kenyeret. Sajna a tojást nem találtam meg, amiből papacsintát szerettem volna sütni. Vagy sztrájkolnak a tyúkok, vagy csak nincsenek. Vagy más oka van, de tojásra nem leltem. Viszont az árak felmentek az elmúlt fél év alatt, amit észre vettem. Úgy 30-40%-al. Persze az is lehet, hogy a Lidli drága erre felé. Legközelebb megnézem a Coop-ot. A pénztáraknál nyoma sem volt a szőke, hoszú hajú, cipófejű, holland lányoknak. Mind fekete hajú volt. Fiatalok, és szemmel láthatóan fáradtak. Vagy csak nagyon unták a dolgot, hogy vasárnap dolgozniuk kell.
Elkezdtem ötkor tévét nézni, mikor besötétedett. Fél nyolcig vártam, hogy a nyúlfarknyi időjárás jelentés is legyen. Nem lett. Kapcsolgattam unalom űzés gyanánt a csatornákat, de nem igazán találtam érdekeset. Magyarországon sem néztem tévét, mert ott is uncsinak találtam a műsorokat. Van, hogy filmek közben ötször, hatszor leadják ugyan azt a fiom előzetest.15-20 perc film, 15-20perc reklám.
Ahogy bölcs tanítómesterem is mondta, "Az nézzen tévét, vagy olvasson könyvet, akinek üres és unalmas az élete! Mindenki más élje az életet és írja meg magának a saját történetét!"
Legyen szép a napotok!
2017. december 4., hétfő
December 3
December 1.
Összegezve a tegnap éjszakai eseményeket, arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy a helyzet kilátástalan, de legalább reménytelen is. Arra ébredtem Angelis álmomból, hogy hüvi van. Nyúlok a kabintetőhöz, hogy bezárjam. Érzem, hogy a lecsapódó pára megfagyott rajta. Ráadásul zárva is volt. Kinyitottam és a csillagos ég tárult elém. Nappal felhős, éjszaka derült. Jó táptalaj a fagynak! Remélem a motorban a víz, ami nem lett leeresztve nem fagyott meg és tette tönkre a motort. Azon merengtem, már nem először, hogy vissza térjek e magyarországra miután téliesítettem a motort, vagy küzdjek meg az elemekkel. Talán egy próbát meg ér maradni még egy kicsit. Legalább míg az aksik vissza kerülnek a hajóba. Megkisérlem a lehetetlen nevű utat a Rajnáig.
Persze erőt vettem magamon a zord körülmények ellenére és átpakoltam a kocsiból a cuccokat. A távolság elég nagy a két pont között. A 47kg-os gumicsónak, meg a hajó tartalék motorja sok erőmet kivette. Végül csak egy iciri-piciri felszerelés maradt benne, amit pikk-pakk, holnap is behozhatok. Benéztem az apró kis zsebekbe is. Mi minden kallódik egy kocsiban? Legalább is nálam :-) Találtam egy illatosítót. Valami kókusz illatú. Állítólag! Szerintem meg valami agresszív édes gej szaga van. A kocsiban is csak egy délutánt bírtam ki a társaságában, aztán vissza csomagoltam és a lábtörlő alá dugtam. Most viszont hasznos lesz. Mert ugye ha meg is fagynék a hidegben, legalább illatosan tegyem.
A cuccok zsákokban és dobozokban, táskákban vannak. Nem szortíroztam őket, csak beraktam egy, egy szabad tárolóba. Apránként mikor keresek valamit, majd elpakolgatom a dolgokat. A baj az, hogy nincs kenyerem. Hiba volt nélküle elindulni!
Megtelt a hajó. Kb 250kg. Anyag került bele.
Ma nincs tanitómesteres ömlengés!
MERENGŐ
A motor téliesítésének a menetét nem igazán értem, ezért most elmegyek wifit keresni, hogy a Google translatorral lefordíthassam. Egy kis városnézés. Kenyeret azért sem veszek!
2017. december 3., vasárnap
December 2. Tökölök
Szóval minden fellelhető csapot és csavart kiszedtem. Csurgattam, forgattam, leeresztettem, fújtam. Szerintem nagyon víztelen lett. Majd a vízkivezető nyílást is ledugóztam. Tavasszal kiderül ügyes voltam e. Ha úgy hozza a sors, félig meddig nyugodt szívvel hagyom itt a hajót.
Sajna a horgony házban rozsdásodást találtam. Mindent remélek, hogy kitart tavaszig a renoválás.
2017. november 21., kedd
November 21
Ráadásul megint egy vitorlás. Pedig a múlt évben megfogadtam, hogy vitorlást soha többet nem Felkészült sem vagyok. Ráadásul a hajó is rossz helyen van a messzi Északon, valami zsilipek közé ragadva vár a jobb sorsára. Persze terveim vannak a megmentésére, de ismerve a körülményeket reménytelen a helyzet. Talán éppen ezért is tetszik. 1600km autózás után kiderül mi is a valóság.
Itt a vége, fuss el véle!
Jól sikerült a szabadságolásom. Volt benne minden klassz, és jó. Kiskacsák,pillangók,zene, meg bona, hajókázás, eszem, iszom, dínom meg dáno...