Március 20. Na akkor induljunk! Rotterdam-Dordrecht 27km.

Reggel kilenckor sikerült elindulni. Semmi nem klappolt. Igaz, az első zsilipen simán átjutottam. Azután csak a szenvedés jött. Éppen apály lett. Szemben az árral, szembe a 37km/órás széllel. Hideg is van, nagy forgalom. Fél gázon nyomattam a motort. Kímélő üzemmód, hisz még bejáratós a frissen felújított motor. 4km/óra. Néha bedurvult a szél és csak 3km/óra. A hidak szűkületében 2km/óra. Két és félórányi araszolás után meguntam és vissza fordultam az egy kilóméterre lévő kikötőbe. Ahogy megfordultam meg is indultunk. Levettem a gázt. Aztán üresbe tettem. 10-11km/óra között ugrándozott a GPS kilóméter órája. Ekkora nagy a sodrás. Még csoda, hogy azt a 4 kilóméter per órát bírta. Ahol kikötöttem oda jött egy madár. Biztos gondolta magában, ettől a jómadártól biztos leesik egy két jó falat. Sajna nem volt nálam ilyesmi :-(
Fél háromkor megint neki indultam. Jobb lett a helyzet, mert jött a dagály. Nyugis tempóban eljutottam Dordrechtig. Ott már éreztem, hogy kellene nekünk egy kikötő, mert igen csak esteledik. Bekukkantottam pár helyre, de végül egy nagyon nem komfortos kikötő lett a vége, amit teher hajóknak alakítottak ki.
Viszont láttam Rotterdamot, Noé bárkáját, Dordrechtet. Mind összesen 27 kilómétert jöttem. De ennyivel is már előbbre vagyok.

December 2 körül :Teles, szeles, hollandos!

Reggel csepergett az eső, ami alkalma ként átment jégdarás zuhogásba. Dél utánra megint csak az eső maradt. Kimentem a kocsihoz, hogy behozzak dolgokat, de mire vissza értem már megint esett. Egymást követték az esőfelhők. A nap ki sem bukkant. Mondta is a szomszédom, hogy így megy ez Február végéig. A fenébe, gondoltam, ez nem jó hír!

A hajóban maradtam. Tanulmányoztam a motort, meg levettem a belső tér méreteit. Elővettem a vitorlákat. Meg is lepődtem. 6db vitorla van a hajóhoz. Bent a kabinban nem nagyon csomagoltam ki, de megállapítottam, hogy ezekből hármat, nem nagyon lobogtatott a szél!

A hajó elejébe mentem és megnéztem a horgonyt. Olyan hegyes végű. Csatornákra, folyókra való. Kéne tengeri is. Majd, majd, majd!

Az akumulátort nem hozta még vissza az ember. Meg is értem. Esőben nekem sem lett volna kedvem. Meg szerintem a két nagy lemerűlt aksi töltésére tutira nem elég fél nap. Kell ahoz vagy kettő is.

Este föztem magamnak egy dejós metéltre való tésztát. Nem kellett volna. Gőzölgött a fortyogó víz ezerrel. Mind le is csapódott a kabin falára. Törölgethettem! Már nem is maradt száraz törlő ruhám. Nagy nekikeskenyedésem okán elő is vettem az Angeli Cherry-t és jól eliszogattam belőle. Tudván, hogy kevés benne a vitamin, igyekeztem nem spórolni a magamba töltött mennyiséggel. Mert ahogy bölcs tanító mesterem is mondta “a testünk a mi templomunk. Ne sanyargassuk nélkülözéssel! “

November 30 Megint hajós kapitány lettem

A zűrös este és éjszaka után csak megvirradt. Egy parkolóba álltam be a kikötő mellett. A helyi rajok itt nyomultak. Hogy valami kábítószer nepperek voltak e, vagy lányokat hoztak vittek a pasik, nem tudom, de a forgalom nagy volt. Rendőrök is jöttek. Hozzám is. Meg egy magyar pasi is beállt mellém és felébresztett, hogy jajj de jó, hogy magyarokkal találkozik itt. Rém fura fazon volt. A kocsija jobb kormányos. Egy idősb hölgy is volt vele. Tuti, hogy a rendőrök adták le neki a drótot, hogy nézzen utána, hogy ennek a fazonnak a parkolóban mik a szándékai. Ugyan azzal fárasztottam mint a rendőröket. De ha már felébresztettek, gondoltam nézek egy kis tévét. Uncsi műsorok voltak. Egyedül az időjárás jelentés dobogtatta meg a szívemet.

   Szóval reggel lett 8 óra. Körbe jártam a kikötőt és megtaláltam a hajót. Amilyen szerencsém volt a tulajra is rátaláltam. Megnéztem, kipróbáltam, agyaltam, majd megvettem. Minek is kéne annyit szarakodni? Ez sem a tökéletes választás, de hol van a tökéletes hajó? Évről évre mikor tavasszal elindulok hajót venni, mindig él bennem a remény, hogy majd most. Aztán olyan lesz, amilyen. A végén mire eljön az idő, hogy eladjam, meg már sajnálom, hisz idővel megszerettem.

De ahogy bölcs tanítómesterem is mondta, “a tökéletes keresése közben szentelj időt a szépre és jóra is! “

November 28 Fapapucs

Végül csak megérkeztem a fapapucsok országába, hogy a végén kezdjem.

Kivonatosan leírva, csak annyi történt, hogy…

Minden a terv szerint. 12-kor indulás. Irány a Bubbles. Kimostam még, amit kellett. Ráment két órám, ahogy terveztem. Mire a benzin kúthoz értem ott is levitték a gázolaj árát menetrendszerűen tíz Forinttal. Jól megtankoltam a kocsit, meg a két kannát is. Ami Forintom maradt, azt meg elköltöttem erre, arra. Persze, hogy papírzsepit nem vettem! A magyar határ előtt nagyon megszólalt a kocsi féltengelye. Kluttyogott ezerrel. A kormány is ferdén állt. Na szépen vagyunk, gondoltam. Óvatosabban kellett volna nyomni a gázt, hiszen dugig van tömve a kocsi.Az osztrák Magyar határnál meglepetésemre határellenőrzés volt. Egy igazi Tündért sorsolt nekem a gondviselés. Annyira szép és tündi volt, hogy bizton állíthatom valami túlvilági teremtés lehetett!

Bécsbe 5 óra körül értem. Persze stau, stau, stau. Dugó volt mindennfele. Ezt elszámítottam. Aztán Linz után esni kezdett az eső. A Németeknél is volt határ ellenőrzés. Megúsztam! Aztán elkezdett esni a havas eső, ami átment havazásba. Meg állni nem volt esély. Alvásról szó sem lehet. Persze, hogy mikor felébredek, arra eszméljek, hogy derékig érő hó van! Szóval tovább nyomtam neki. Valahol Nürnberg után ismét esőbe váltott. Na akkor kiálltam a versenyből, aludtam egyet.

Mikor felébredtem már világos volt. Szemerkélt, de legalább látni lehetett az utat. Semmi extra nem történt.

A lényeg, hogy itt vagyok a Hollandoknál. Megnéztem egy két hajót. Holnapra meg vár a nagy Ő!

Érdekes, hogy itt vagyok a hollandoknál, de még azt sem mondták, hogy fapapucs!

Viszont ahogy bölcs tanító mesterem is mondta “ami késik az nem múlik”