Esősen indult a reggel. Viszont mire Hágába értem kitisztult az idő. Elmentem a motyó boltba. Megnéztem a hangszert. Amit le akartam lesni róla, azt bizony nem lehetett. Egy ládagyári szörnyűség lett belőle. Látszott rajta, hogy valamikor mutatós darab lehetett, de minden mozdítható részt lecseréltek gagyira rajta. Magya a test szép volt, de mikor a boltos igyekezett felhúzni a húrt a megfelelő hangra, bizony reccsent egyet. Szerintem ha minden húr rendesen meg van feszítve, akkor ez bizony össze roppanna a nagy erő hatására.
Inkább elmentem várost nézni. Nyüzsgő egy város. Sokan vannak benne. Ennek okán sok rémisztő alakot is láttam. A kínai negyed aranyos. Mint mindenütt máshol is! Vissza mentem a kikötőbe. Kifizettem a kikötői díjat. Na ez is letudva. Aztán útra keltem dízelért. Első utam kudarc volt. A másodiknál sikerült megvennem a löttyöt. Kedvem nem volt várost nézni. Erre felé sokan hangoskodnak az utcán, ami nekem nem tetszik. Annyira nézelődős sem vagyok. Ahoz hogy lássak valamit egy városból, ahhoz benne kell élni egy darabig...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése