Május 17. Semmi extra.

Tegnap a nagy viharban érkezett két csajszi egy platbodemmel. Látszott, hogy nincs gyakorlatuk. Azaz hogy autó vezetéshez vannak szokva. Az, hogy hátul van a kormány rúd és hogy nem pedállal kell adni a gázt, meg fék sincs a hajón, rettenetesen megzavarta őket. Szemmel láthatóan azt sem értették miért nem az eleje fordul a hajónak, hanem a hátulja! :-)  Kimentem egy hosszú kötélles, és mikor hosszas szenvedés után a partközelbe értek, odadobtam nekik. Kikötöttem a hajó orrát. Nagy szerencse, mert ami ezután következett, az valami katasztrófa volt. Láttam ennél már jobban szervezett pánikot is!!! Kár is részletezni. Túléltük. A lányok, akikről nemmtudtam megállapítani, hogy pánkok, vagy metálosok, szemmel láthatóan nagyon hálásak voltak. Biztos gondolták magyukban, vannak még segítőkész gáláns udvarias uriemberek! Én meg gondootam, segítek ennek a két szerencsétlennek, mielőtt még lebombázzák a hajómat! :-) :-) :-) 
Nem lepődtem meg, mikor reggel hasonló mutatványban részesítettek induláskor, amikor kiálltak. Jajjjjj a kis csillagvirágok!
Viszont ma kellemmesen sütött a nap. Meleg is lett. Le is vágtam azt a 20 centit az árbóctartó ágasról. Amsterdamban van egy híd, ami alatt nem igazán férek el. A múltkor is a lefektetett árbócom sem fért át alatta. Jó tíz centi hibádzott. Na most majd átférek, ha arra megyek!
Mivel nappal beerősödik a szél, így holnap reggelre terveztem a Pampushavenbe az áthajózást. Aztán majd meglátjuk!