Január 9. Ihajcsuhajhelyderutyutyu!

Az áldóját! Erről a napról igazándiból nem is szivesen mesélek. Négyszer is neki futottam a sitar hangképző dobjának. Gettó, kínszenvedés egy munka volt ez. Ráment az egész napom. Pedig, már a boritás is be volt tervezve rá! Szerencsémre legyen mondva, hogy ott volt velem a kedvesem Angelli. Ahogy Én nevezem, Angikám. Már sötétedett, mikor az üveg háromnegyedénél jártam. Gondoltam, ha a sörben kevés a vitamin, ebben sem lehet nagyon sok, iszom még egy pohárkával.  Mert hogy télen kell a vitamin. Feltettem a tűzre melegedni. Mikor veszem ám le a gázfőzőről, hát meglöttan a kicsike és egy kortyni zsuppsz a lángok közé. Azon nyomban begyúlladt. Szép kék lángal égett. Na mondtam is magamban " ez ám a tűzről pattant menyecske " Szóval csak elmúlattuk a napot így kettecskén. Indulás előtt kaptam Józsi papitól egy üveg rumot. Gondoltam bemutatom Angikamnak a fiatal urat, de mégsem volna rendjén való itt huncutkodni hármasban! Kezdem azt gondolni, hogy ez már egy nagy lépés a masszív alkoholizmus felé! De ahogy bölcs tanító mesterem is mondta, " Fiam! Csak az a tied, amit megeszel, meg, amit megiszol. Bár az sem sokáig"