Január 18. Éva jött és már ment is!

Kora hajnalban megérkezett Éva! Azaz visszatért. Rendezett olyan balhét a kikötőben, hogy annak a rendje. Persze, hogy az Én fedélzeti ponyvámat is leszaggatta. Szóval reggel már kivilágosodott, mikor azon voltam, hogy felkelek és megírom a kárjelentést, mikor is hallom ám, hogy valaki mászkál a kabintetőmön. Kimegyek és látom ám, hogy egy fickó nagy serényen kötözget valamit. Mondja nekem, hogy a fekete ládát befújta a szél a vízbe. Na, ja!!! Befújta! Tuti, hogy a fickó dobta be. Eddig ott volt a tetőn. Jól beékelve. Most, hogy a holland a fedélzetre lépett, egyszeriben huss, beleugrott a vízbe, ijedtében! Nem kétlem, hogy a ponyva leszaggatásában is volt némi része! Járulékos veszteség. Ha csitul az idő, majd igyekszek megkeresni a ládát.

Nekiláttam a palacsinta készítésnek. Valami fura lisztet vehettem hozzá, mert nagyon barnás volt a színe. Szerintem ez a teljes kiörlésű búzaliszt. Benne volt a héja is. Talán ezt nevezik korpás kenyér lisztnek. De ami a lényeg, hogy nem akart palacsinta tészta sűrűségűre keveredni. Olyan lett, mint a tejbegríz. De azért csak próbáltam tejjel higitani rajta. Elkezdtem sütni. Végül is kisült. Miért ne tette volna? Benne volt ami kell. Tojás, tej, liszt. No meg plussz a korpa. Éltem a gyanuperrel és megkóstoltam. Ha étteremben lettem volna, lehet, hogy visszaküldöm a pincérrel a szakácsnak. De mivel magamnak sütöttem, beküldtem a pocakomba. Dejós tölteléket kapott gazdagon, így némileg emberi fogyasztásra alkalmatosabbá vált. Viszont éreztem, hogy nagyon össze állt egy gombócba. Ahogy készültek a palacsinták úgy melegiben teszteltem is őket. Kezdett olyan érzésem lenni, mintha megkötött volna a gyomromban, mint a beton. Csak a felét sütöttem ki. Viszont nagyon nem éreztem jól magam. Ezért a tegnapi camembert sajtot behoztam és meg is ettem. Na ez javított a helyzeten. Bár éreztem, hogy nincsenek nagy barátságban, mert nagyon külön ültek. Néha még hangos veszekedésbe is kezdtek, ami valami morgásban öltött testet bennem. Ez a palacsinta is felkerül a járulékos veszteségek listájára!

Végül a kiváncsiság úgy hozta, hogy összetákoltam a Sitart, aminek mátol a neve Tomitar. Mert, hogy ez ugye egy kicsit nagyon más :-) Most meg még felettébb más a szorítók végett. Klassz hangja van egy húrral. Felteszem a többit is, de most megnézem, hogy a vízbepottyant ládikám merre is van. Hátha kitudom horgászni. Ha vasból lenne, nem lenne akkora gond, mert mágnessel könnyen megtalálnám. Így csak a szememre, meg az ügyességemre hagyatkozhatok!