Január 5. A Sitar

Ahogy tegnap este ücsörgök a hajó kabinjában, azon morfondíroztam, mit is kezdjek magammal két hónapig, vagy lehet többig. Persze megint lecsapott a vihar. Szaggatta a maradék ponyvát, viszont a ponyva mentésen kívül is hasznos volna elfoglalnom magam valamivel. Egyszer csak kipattant a szikra. Igen, igen, azaz Isteni! Vennem kell egy Sitar-t azaz szitárt, így magyarosan. Az elhatározást tett követte, irány a net és a kutakodás. Nem szaporítom a szót rátaláltam egyre. Azaz többre, mert az illető kereskedő.

Reggel letörölgettem a binyiglit. Bár nem tudom minek, mert mindig esik az eső. Ebből ma kerekezés nem lesz! Hívom az embert. Otthon van. Irány Amsterdam!

Hamar meg is találtam a helyet, ahova a cím szólt. Gondoltam valami kórház lehet a közelben, mert majd mindenki műtős ruhában flangált az utcán. Telefon, kinéz, felfogja, ajtó nyit, bemegyek! Első meglepetésemre, látom ám, hogy ezek is műtősnek vannak öltözve! Betessékeltek a lakásba. A cipőt levettem. Mert ugye volt nekem gyerekszobám. Az ember elment összeszedni a hangszereket és magára hagyott az asszonnyal a szobában. Kérdi félénken, hogy honnan vetett erre a sors, mire Én a szokásos válaszomat mondtam, hogy Nomádiából érkezek. Megértően bólogatott. Ezen felbátorodva magam is vissza kérdeztem. Volt is nagy meglepetés a válaszán nálam. Azt mondja Indiából ! Le is esett a tantusz, hogy ezek nem műtős ruhában vannak, hanem valami féle hagyomány őrzés szerűség lehet.

Végre test közelből is volt alkalmam szemügyre venni egy szitárt. Azaz többet is. Valóban más, más hangzásuk volt. Annak ellenére, hogy valami digitális géppel hangolta be őket hírtelenjében, szerintem mindegyik kissé alá intonállt. Klasszul elbeszélgettünk angolul, csak valahogy az árat nem akartam megérteni :-) azt terveztem 250€-t adok érte, de ha úgy hozza a sors, felmegyek 300-ig. Mikor kimondta, hogy 500€ majdnam lementem hídba. Egy vagyon! No legalább is nekem, mert Én isszonyatos fukar vagyok. Szóval ment az alku, ajánlottam 400-at. De Ő kötötte az ebet a karóhoz, hogy 500! Mondtam is neki, ha 500 akkor legyen valami grátisz. Mondjuk egy húr készlet. Abban maradtunk, hogy aludjon rá egyet! Majd holnap vissza jövök. Nehezen indul ez a sitar-os karrierem!

Visszafelé Leidenbe érve megálltam a Slegroban, amiről azt hittem, hogy olcsóbb, mint az Aldi, vagy a Lidl. Hát nem! Dupla annyiba kerül minden. Viszont, nagyon puccos minden! Nem is vettem semmit. Még udvariasságból sem!

A hangszer vásárlás ötletét nem adtam fel, csak halogatom. Fényképet Amsterdamban nem készítettem. Azt nézegesse mindenki az utikönyvekben. Eltelt a nap, de nem volt termékeny.

Ahogy bölcs tanító mesterem is mondta, " Lernu kanton, de l' tempesto muga "