Már délután elkezdték fellövöldözni a rakétákat. Meg petárdáztak is sokat. Nem mentem be a városba, mert a viharos szél, meg az egymást követő zivatarok nem tették volna barátságossá az utat. Innen is jól lehetett látni azt a csinnadrattát, amit éjfélkor csaptak. Amúgy lényegében semmi hasznosat nem csináltam, ha csak a lustálkodás nem az. A fedélzeti takaró ponyva várat még magára. Ebben a viharban nem érdemes bírkózni vele. Mivel a következő négy napra is hasonlóan esős időt említenek az időjósok inkább bekuckóztam. Persze ha enyhül a szél, majd kipakolom a kocsiból a maradék cuccot. Amíg nem lesznek nagy hidegek elleszek itt bent a kabinban. Végül is, több mint egy hónapra való élelmem van. Azon viszont meg is lepődtem, hogy kávéból meg rengeteg. Mindössze kenyeret, meg vizet kellene vételeznem néha. A lényeg, hogy jól itt ragadtam. Csüggedés az nincs, mert itthon vagyok :-)
Ahogy bölcs tanítómesterem is mondta " hol lehetne nagyobb megnyugvásban az ember, mint az otthon "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése