Január 23. Helyzet van!

Csak nem hagyott nyugodni a dolog evvel a hangszer lábbal kapcsolatban. Utána néztem a neten. Arra jutottam, hogy mivel nagyon nagy igénybevételnek van kitéve a felső része, az valami nagyon kemény anyagból lehet. Elefánt csont biza! Ami elkeserítő, hogy sem itt hollandiában, sem másutt még nem találkoztam kószáló, vagy elhalt elefántokkal, akiket kicsontozhatnék. Persze nem is vinne rá a lélek!

Amúgy ma vízre tettem a csónakot. Kerestem vagy másfél órán keresztül azt a fekete műanyag ládát, de biz sehol nem leltem. Holnap ismét neki veselkedek, talán nagyobb szerencsém lesz vele, mint ma. Ma is volt szelecske, holnapra nagyobbat mondanak. Tologatta ma rendesen a csónakot, ide, oda. Egyszerre nem tudok evezni is, meg a három méteres rúddal páztázni a mederfeneket!

Viszont megéhezvén, megint főzőcskéztem. Bacon az már elfogyott. Vagdalt húsból tettem bele a husikát. Meg lilahagyma és tojás. Szerencsétlen voltam, mert lábosban kezdtem sütni. Oda is égett. Meg a löncs husinak amúgy is nagyon büdös szaga van mikor sütik. Aggasztóan indult a főzőcske. Sok hagyma és három tojás került bele. Végül kénytelen voltam átrakni a teflonos serpenyőbe, hogy nekem is maradjon valami és ne csak a lábos alján lévő kaját kelljen kisikálni. De elkészült. Emberi fogyasztásra alkalmasnak találtam. Igaz kissé határeset volt. Megint eszembe jutott bölcs társam, kutyusom cselekedete. A kutyusok azért nyalják ki a tálat evés után, hogy ne kelljen mosogatni! :-) 

Szóval befejezetlen dolgaim vannak. Ahogy bölcs tanító mesterem is mondta, " Ez egy helyzet! Amit bizony meg kell oldani! "