Jól sikerült a szabadságolásom. Volt benne minden klassz, és jó. Kiskacsák,pillangók,zene, meg bona, hajókázás, eszem, iszom, dínom meg dánom. Úgy elrepült az a két hét, hogy észre sem vettem. Rita szólt rám, hogy már nyitni kéne, mert biz már 19-e van. Nyújtottam még egy kicsit. Úgy a hónap végéig el fog tartani.
Ezennel vége is a mesének. Aludjatok jól és álmodjatok szépeket.
Ui:. Remélem hamarosan találkozunk a "wikingregatta"-ban. Irány Norvégia. A csodás Norvég fjordok!
Június elseje van. Pont ma ne ejtenék meg egy bejegyzést!? Semmi extra. Megjött az eső. Nincsenek szunyogok, csak legyek. Teszem a dolgom, amihez hozzá férek! Rita meg elrepült Dániába. Nagyon egyedül maradtam!
:-)
Kiderült, hogy Amsterdamnak van egy zsilipe az Északi tenger kijáratánál. Szóval nem vártam meg a délután három órát.
Egy pici szembe áramlat az volt. De köze lehetett a szembe szélnek is. Szépen haladtam a terv szerint. Három óra alatt a tengerszemhez értem. A zsilipet az orrom előtt csukták. Örültem neki, mert így a következő turnusnál az elsők között mehetek majd a zsilipbe és nem kell furakodni. No meg főztem magamnak egy déli kávét. A zsilipbe, iskolás módon álltam be. Nem tudom miért, de nagyon büszke lettem magamra. Az lett volna a furi, ha másként történik és ott bénázok a zsilipben. Nyílt a kapu és útnak eredtünk. Gyanús fekete eső felhők haladtak el Amsterdam felett, Muiden irányába. Nemsokára, már az égből alálógó esőfüggönyök is kivehetők voltak. Mesés látvány innen messziről.
Ám egyszer csak, hogy az Ijssel fölé ért, gondolt egyett és elfordult. Egyenesen felém. 10 percen belül oda is ért.
Az az igazi nyári felhőszakadásos. Nem volt hova bújni! Ponyva? Esett ez a nagy szélben jobbról, balról, előről hátulról. Szerintem még néha alulról is! :-) Persze tini koromban nem zavart annyira, hogy megáztat a nyári zápor. De hogy a farmer nacim is vizes lett és a lábamra tapadva akadályozott a mozgásban, na az, nem volt komfortos. A kikötésnél kimondottan hátráltatott. Szerencsére a szigethez érve, már sütött a napocska. A lényeg, hogy itt vagyok és árbócozhatok, meg festhetek, meg minden féle fontos dolgokat csinálhatok.
Nagyon mély, meditációs transzba kell esnem, hogy a lelki fejlődésem is pallérozva legyen! Ehhez nagy segítségemre van egy kislány a szomszéd hajóról. Folyton visít, sír! Már harom négy évesen ilyen, akkor mi lesz később? Remélem meg jön az esze :-) :-) :-)
Nem úgy terveztem, hogy elmegyek Amsterdamig. De a sors úgy hozta, hogy csak megérkeztem. Keresztül jöttem Haarlem-en. Nagyon csinos kedvemre való város. Igaz voltak gyanús jelek, miszerint pénzt akarnak legombolni rólam. Feliratok jelezték, hogy kinek mennyi pénzt kell fizetnie. De végül csak átjutottam rajta. Na azért a fizetni valót nem úsztam meg. A zsilipnél csak legomboltak rólam egy kisebb vagyont! Ilyen ez a vad kapitalizmus!
Most viszont délután öt óra van. Lekéstem a dagályt. Várnom kell holnap délután háromig az újabb nagy alkalomra!
Némi bevásárlás után búcsút intettem a kikötőnek és útnak eredtem. Nem tartott soká a magányom, mert egy hajós házaspár leintett. Gond volt a motorjukkal. Elvontattam őket jó messzire a szervízhez. Volt némi hiány az ősszhangban, de megúsztuk baleset nélkül. Igaz Én nem annyira, mert a zsilipben váratlanul kitalálta az ember, hogy parkoljunk bal oldalra. Átvetettem a kikötő kötelet a másik oldalra. Persze, hogy bele akadt a tető nyílásának a vízzáró gumi kupakjába, ami hopp! Bele a vízbe. Szemvillanásnyi idő alatt el is merült. A lényeg, hogy célba értem velük. Aztán kis kávé szünet, lévén, hogy már dél volt. Aztán mentem tovább. Annyira nagy volt a szembe szél, hogy ki is álltam hamarosan. Fölösleges erőlködni. Lelassít és még üzemanyagot is pazarol. Egy klassz virágos helyre parkoltam be. Nagyon, nagyon cuk!!!
Ez valahogy nem az Én napom. Nem is akarok sokat beszélni róla. Felemás cipőt vettem fel. Eltévedtem út közben. Papagájok repkednek a kikötőben. Nagyon laza vagyok!!!
Viszont megszemléltem a kirakati tablókat, ahol régi képeken felfedeztem, hogy majdnem mindenki fapapucsot visel!
A varnyúk meg kiszedik a szemetesből a kajás zacskókat dobozokat. Elrepülnek vele valahová és gondolom ott eszegetik meg. Azt hiszem nem a hollandok szemetelnek az utcán, hanem ezek a madarak. Mert, hogy olyat még nem láttam, hogy vissza is hozták volna a csomagoló anyagot a kukába. Igaz, ezt nem is nagyon kisértem figyelemmel.
Közben a telenor is feltámadt. Megint küldtek üzenetet, hogy eztán nem hívhatok senkit. Viazont engem hívhatnak! Megint hazudtak. Szóval mégsem szünt meg a szám, csak korlátozva lett. Szerintem még akkor is hazudnak, ha kérdeznek valamit! Ilyen ez a vad kapitalizmus!
Reggel neki indultam Vorschottenbe. Hogy közeledjek Amsterdamhoz. Nem vettem észre, hogy megérkeztem és tovább hajóztam. Pedig be is kukkantottam a kikötőbe, és megállapítottam, hogy sok szép hajó van benne. Olyan nekem valók. Álmomban nem gondoltam volna, hogy az az ahova igyekeztem. Megálltam wifizni egy kicsit. Erre kapok egy két fontos e-mailt, hogy Rotterdamtól délre van egy potya sitar, ami elérhető távolságban van. Vissza fordultam. Mert ugye közben rájöttem, hogy amúgy is túl mentem. Irány Hága. Meg is érkeztem. A töviben le is parkoltam. Majd biciklire szálltam és elkerekeztem az Indiai boltba, hogy egy fontos dolgot vegyek. Valami nagyon elcsesződött a biciklin, mert rémisztő hangot ad. Most nem szerelek. Majd máskor. Oda felé amúgy nem is volt más gond, csak a vissza úton. Megint eltévedtem. Nem tudtam, bol hagytam a hajót. Mikor a csatornához értem, azon hezitáltam merre is forduljak. Jobbra mentem. Balra kellett volna. Negyed óra után meg is kérdeztem egy járókelőt, merre is van itt a hajó kikötő. Így aztán végül, haza találtam. :-) nagyon örültem neki.
Otthon, édes otthon!!!
Igaz nem így terveztem, hogy lóg a lóg a lába lesz. Elkezdtem a kétkomponensen festékkel foglalkozni. Azt a port, amit Sanyitól kaptam a második réteghez rakom. Viszont kéne legalább három nap napos idő. Szóval befulladt a project. Viszont a fedélzetet, ahol festenem kell, szépen letakarítottam. Azaz suvickoltam. Szép tiszta lett.
A kabin belsőben is leszedtem egy két lécet, de a kitakarításánál tovább nem jutottam, mert nincs csont enyv, amivel ragaszthatnám. Az itteni ragacsokban nem bízok.
Szóval láblógatás jutott osztály részül nekem.
Mert, hogy felkerült a napelem. Epoxival ragasztottam le a konzolt. Holnap délután kiderül ér e valamit. Addig is a kötéllel erősítettem meg a dolgot. Amúgy is hasznos a leszorítás szerintem. Kellett még farigcsálni, de a helyén van? Tölti a telcsit. Elég gyorsan. Meg is lepődtem.
Viszont a másik nagy dolog, hogy ismét meg Lebarásodtam. No! Ez nem egy betegség, hanem, vettem egy Lebara-ás telefonkártyát. Beszélni már tudok vele, az internetezésre még várni kell. Az egy másik szülés lesz!
Nekimentem a napelem felszerelésének. Persze, hogy nem egyszerű a dolog. A fedélzet ahova tenni lehet, minden irányban íves. Farigcsáltam annyit a colos lécet, mint a fene. De végül csak passzol. Nem szép, de takarni fogja a napelem, ezért csak nekem lesz lelkiismeret furdalásom miatta. Viszont a lécet is fel kell rögzíteni valahogy. Vastag acél a fedélzet. Lyukat fúrni bele reménytelen. Nem is volna praktikus, mert ott tuti befolyna a víz. Van valami epoxi gyanta ragacsom. Két komponenses. Majd meglátjuk. Lekaparok annyir a festékrétegből amennyit csak lehet. Igaz, eddigi tapasztalataim alapján nem bízok a Belga és holland ragasztókban. Holnapra kiderül mennyire működik!!!
Nem derült ki, mert eleredt az eső. Így elmentem vásárolni. Telefonkártya kéne. Viszont vettem helyette sört, meg kenyeret. A sör keserű, nem ízlik. De így legalább tovább tart. A kenyér kicsit fűrészpor ízű. De végül is fincsi ehető. Mikor a boltból kijöttem megálltam wifizni a sarkon. Azon nyomban oda jött egy elvarázsolt királylány, valami feke madárnak álcázva magát. Megkínáltam a kenyérrel. Elfogadta! Nagyon bizalmaskodott. Közel jött és látszott rajta, hogy nagy érdeklődéssel van irányomban. Nem lett belőle frigy!!!
Olyan volt ma az utam, hogy semmi kedvem nem volt sehová se odaérkezni. Annyira kellemes volt ez a semmit tevés. Közbe persze agyaltam. Vennem kéne egy telefon kártyát, hogy elérhető lehessek. Viszont netezni nemmtudok, mert a telcsim nincs függetlenítve. Valahogy sehogy sem jó ez. Próbáltam nézni a netről, hogyan kellene megvarázsolni, de szerintem csak szemfény vesztés az egész. Mert ugye ilyen ez a vad kapitalizmus! Majd csak megoldom valahogy!
Azt hiszem Leidschendamba érkeztem. Majd benézek a városba shopingolni egy kártyát. Mert ugye a telenor, azt mondta, hogy ha nem megyek be adat egyeztetésre március 25-ig, akkor elvész a számom. Nem veszett el. Viszont működött a telefonom. Erre Április közepén felhív a telenoros, hogy menjek be adat egyeztetésre, mert ha nem, akkor el fog veszni a számom! Nos, nem mentem be. Mégis működik a telefonom! Mostanság a napokban kaptam egy sms-t, hogy ha nem megyek be Május 25-ig a telenorba adategyeztetés végett, akkor elveszik a számom :-) Nem is értem mit görcsölnek ezzel a telefon számmal. Mintha nekem az olyan fontos lenne, hogy mi a szám! Nem kell fejben tartani, a telefon mindenki számát megjegyzi. Mellé rak egy nevet. Szarom le hogy esetleg változik. Persze van, akinek fontos, mert esetleg üzleti dolgok kötődnek hozzá. Hírdetések futnak vele. Facebook, messenger viber... Meg még ki tudja miféle baromságok. Igazándiból az bassza a csőrömet, hogy három hónapja azzal hitegetnek, hogy márciusban, meg áprilisban, meg májusban megszünik működni a telefonkártyám! Nagyon, nagyon becsapva érzem magam. Már kétszer valótlanságot állítottak. Tisztességtelen üzlet politika!!! De tudjuk jól, ilyen ez a vad kapitalizmus! Sokat akart a szarka... Én meg három hónapja nem töltöm fel az egyenlegem. Jól kicsesztek velem. Spóroltam 22.500.-Forintot! Azt hiszem elköltöttem finomságokra :-) :-) :-)
A lényeg, hogy most tengős lengősre veszem a figurát. Akarhatok Én bár mit, az nem úgy van. Lássuk akkor hogy van, ha nem teszek semmit!!!
Esősen indult a reggel. Viszont mire Hágába értem kitisztult az idő. Elmentem a motyó boltba. Megnéztem a hangszert. Amit le akartam lesni róla, azt bizony nem lehetett. Egy ládagyári szörnyűség lett belőle. Látszott rajta, hogy valamikor mutatós darab lehetett, de minden mozdítható részt lecseréltek gagyira rajta. Magya a test szép volt, de mikor a boltos igyekezett felhúzni a húrt a megfelelő hangra, bizony reccsent egyet. Szerintem ha minden húr rendesen meg van feszítve, akkor ez bizony össze roppanna a nagy erő hatására.
Inkább elmentem várost nézni. Nyüzsgő egy város. Sokan vannak benne. Ennek okán sok rémisztő alakot is láttam. A kínai negyed aranyos. Mint mindenütt máshol is! Vissza mentem a kikötőbe. Kifizettem a kikötői díjat. Na ez is letudva. Aztán útra keltem dízelért. Első utam kudarc volt. A másodiknál sikerült megvennem a löttyöt. Kedvem nem volt várost nézni. Erre felé sokan hangoskodnak az utcán, ami nekem nem tetszik. Annyira nézelődős sem vagyok. Ahoz hogy lássak valamit egy városból, ahhoz benne kell élni egy darabig...
Kilenckor neki indultam Schoonhavenből. Még dagály volt, így árral szemben. Viszont hátszélben, és ez kompenzálta kissé a dolgot. Csendes vitorlázásra vágytam, így nem is kapcsoltam be a motort. Nézelődtem. Volt valami nagy traktoros felvonulás. Azt hittem tüntetni mennek. Persze nem lehetetlen, de lehet, hogy köze volt a dolognak a pünkösdhöz is! :-)
Majdnem négy órámba tellett, mire Rotterdam határába értem. Onnan aztán motoroztam is rendesen. Veszélyes szakasz. Nagy káosz szerű hullámok. Hatalmas mindenféle forgalom. Elképzelni sem tudja az, aki nem éli meg. Nem komfortos ott hajózni. Viszont össze találkoztam megint a TOKAJ 2 uszályal. Na most lefényképeztem a magyar zászlót. Nem tökéletesen, de mentségemre legyen mondva, hogy az életünkért küzdöttem azon a szakaszon. De Noé bárkáját lefényképeztem. Úgy láttam kicsit már léket kapott :-)
Végül beértem a zsiliphez. Lebontottam az árbócot. Macerás voot a hullámverésben. Megoldottam! Viszont átérve, az első dolgom az volt, hogy rendbe raktam a szana szét heverő sodronyokat, köteleket. Egyszerűen nem fértem hozzá a kormányhoz. A gázkarhoz meg még úgy sem. A kikötés egy rémálom volt. Még a hajó orra is hozzá ért a partfalhoz. Szóval nem volt komfortos. Most végre rendben van.
Holnap korán kell indulnom Haga-ba. Kis késésben vagyok. Remélem legkésőbb egyre odaérek. Bár még tankolnom is kellene útközben...
Elvoltam Sanyival a napokban. Kaptam tőle egy napelem táblát. Ha lesz időm a hétwn, akkor fel is szerelem.
Amúgy ma elindultam Rotterdamba. Nyolckor nekiveselkedtem. Igaz a ködbe nem mentem bele. Mindig megvártam, hogy elfújja a szél. Megérkeztem végül a zsiliphez. Letudtam. Aztán jött a Rijn kanal. Mondanom se kell, hogy vagy rossz irányból (szembe) és erős, vagy jó irányból, de gyenge szél volt. Kiböjtöltem azt a 45 kilómétert. Ott sem voot különösebb gond a zsilipnél. Mondja a hangosbeszélőn az ember nekem, hogy rekreatió. Mi van? Csináljam újra? Mit? Aztán előkerült személyesen is és mondta, hogy menjek hátréb. Jo!
Akkora volt a mozgás a kedvenc öblömben, hogy tovább mentem. Dzsetszkíztek, meg motorcsónakoztak, meg ki tudja még mit csináltak ott. Láttam még vizisíelő, meg tyubozó embereket. Este hat van, gondoltam ez a még 20 kilóméter már nem árthat meg. A végén 23 lett. Meg amit kanyarogtam út közben, végül is van az vagy 85 km. Beparkoltam Schonhaven kikötőjébe. Nyugi van. Küldetés teljesítve!!!
Tegnap a nagy viharban érkezett két csajszi egy platbodemmel. Látszott, hogy nincs gyakorlatuk. Azaz hogy autó vezetéshez vannak szokva. Az, hogy hátul van a kormány rúd és hogy nem pedállal kell adni a gázt, meg fék sincs a hajón, rettenetesen megzavarta őket. Szemmel láthatóan azt sem értették miért nem az eleje fordul a hajónak, hanem a hátulja! :-) Kimentem egy hosszú kötélles, és mikor hosszas szenvedés után a partközelbe értek, odadobtam nekik. Kikötöttem a hajó orrát. Nagy szerencse, mert ami ezután következett, az valami katasztrófa volt. Láttam ennél már jobban szervezett pánikot is!!! Kár is részletezni. Túléltük. A lányok, akikről nemmtudtam megállapítani, hogy pánkok, vagy metálosok, szemmel láthatóan nagyon hálásak voltak. Biztos gondolták magyukban, vannak még segítőkész gáláns udvarias uriemberek! Én meg gondootam, segítek ennek a két szerencsétlennek, mielőtt még lebombázzák a hajómat! :-) :-) :-)
Nem lepődtem meg, mikor reggel hasonló mutatványban részesítettek induláskor, amikor kiálltak. Jajjjjj a kis csillagvirágok!
Viszont ma kellemmesen sütött a nap. Meleg is lett. Le is vágtam azt a 20 centit az árbóctartó ágasról. Amsterdamban van egy híd, ami alatt nem igazán férek el. A múltkor is a lefektetett árbócom sem fért át alatta. Jó tíz centi hibádzott. Na most majd átférek, ha arra megyek!
Mivel nappal beerősödik a szél, így holnap reggelre terveztem a Pampushavenbe az áthajózást. Aztán majd meglátjuk!
Tegnap kellemes volt az idő. Meglátogatták a kikötő öblöt a kiskacsák. No persze a mamival, meg a papival. 11 pici aranyos kiskacsával büszkélkedhetnek. Nagyon csipegették a víz tetején tömegével úszkáló szúnyogokat. Én is adtam nekik kenyeret, de csak a mama kacsa jött oda eszegetni. Szerintem a szokás hatalma vitte rá, mert szúnyogból is volt elég!
Mára egész más lett a helyzet. Ordas nagy szél, hatalmas hullámok. Északia szél. Ezért csak látom. Annyira nem érzem. A védett oldalon vagyok. Holnap áthajózok a talpasba. Azaz Papmushaven-be. Ott várom be Sanyit pénteken! Legalább is ez a terv! :-)
Sikerült a maradék harminc centit is levarrnom a vitorlán. Gyengécskére sikerült. Feltételezem, hogy az első vihar leszaggatja. Féloldalas lett. Elcsúszott a varrás!
Viszont számot vetettem a következő szakasszal, ami 1500km. Háááát, valahogy sehogy nem jön ki. Azaz hogy Én nem jövök ki a keretből. Ha minden luxus kiadást elhagyok! Ha tengeren megyek nagyobb szakaszokat (amit Én nagyon utálok) ! És nem történik semmi fölösleges kiadás! És minden a terv szerint megy! Akkor sem fogok kijönni a pénzből. Egyszerűen halálra van itélve a terv. Ennek ellenére, mégis bele vágok. Csak segítségemre lesznek az angyalok, meg a nagy gondviselés. Már az is bíztató, hogy csak 250 zsilip lesz út közben, és nem 450 mint a múltkori utamon. Ráadásul spórolás gyanánt még a hajó regisztrációt sem csináltam meg. Persze azzal, ha az meglenne, már elindulnom sem volna érdemes!!!
Kérlek titeket, "Imádkozatok érettünk mindörökkön " Ámen!
Túléltem az éjszakát. Azaz semmi nem történt, de az éber alvás elégé lefárasztott. Köd volt. Viszont tízre felszállt és útnak eredhettem. Északi! El sem hiszem! Minden a terv szerint zajlott. A menet időt is tartottam. Kevesebb mint három óra alatt a Szunyog szigetre értem! Ismerős arcok fogadtak. Nem éreztem magam magányosnak.
Leszereltem az orrvitorlát es varrni kezdtem. Nagyon vigyáztam, hogy el ne törjem a tűt, mert kölcsönbe van nálam. A három méternyi szakaszból már csak harminc centi hiányzott, mikor akkora állmosság tört rám, hogy képtelen voltam folytatni a munkát. Itt sok a szunyog. Lehet, hogy van köztük egy cecelégy és az csípett meg. Este hétkor ébredtem. Kicsit ugyan csak fáradtan.
Ahogy tegnap előtt, ez a kikötő, ahol tegnap éjszaka Sanyival horgonyoztunk, eztán sem lesz a szivem csücske! Mert, hogy!!!
Reggel hirtelen feltámadt a szél. Elkezdte vonszolni a horgonyokat a hajóval. Persze, hogy rá egy másik hajóra. Szerencsénkre legyen mondva, hogy a fedélzeten voltunk és gyors motor indítás. Kitérő manőver. Az angyalkák segítségével megúsztuk az ütközést. Nem dolgoztunk össze Sanyival. Ő hátramenetben, Én pedig előre menetben próbáltam eltéríteni a hajót. Szerencse, hogy Sanyinak nagy erős motorja volt és felül írta az én próbálkozásomat. Mentségemre legyen mondva, hogy nem tudtam, hogy Sanyi is motort indított.
Szóval a szél tovább erősödött.
Aztán, hogy Sanyi beállt a kikötőbe, magam maradtam. Lecseréltem a horgonyt az újonan vásároltra. Plussz a láncot is egy nagyobb, nehezebbre. Sinen vagyunk gondoltam. Délig vártam, hogy talán fordul a szél. Nem fordult! Viszont neki indultam. Gondoltam csak megpróbálok a másik 10 km-re lévő biztonságos kikötőbe eljutni, ahol nem kell horgonyozni, hanem a stégre köthetek. Nos! Ahogy gondoltam, ez csak egy álom! Ahogy kiértem a viszonylag hullám mentes kikötőből, azonnal érkeztek a hullámok. Persze szemből, mint ahogy a szél is. Szinte egy helyben álltam. Nem tudtam előre haladni. A hullámok annyira lefogták a hajót. Amint az bele fúródott orral a tajtékzó vízbe, mindig megtorpant a kicsike. Mire gyorsulhattam volna, jött a következő hullám. Persze, hogy vissza fordultam. Elhajóztam egészen a kikötő végibe. Ott horgonyt dobtam! Rész megoodás, mert bizony rendesen nem fogja meg a hajót. Azért ha kicsit is, de araszolok hátrafelé! Közben az eső is esik. Az út normális esetben is vagy két óra lenne ha neki indulnék!
Hát ezt most nagyon beszoptam!!!
