Május 31. Meditációs transzba esés!

Kiderült, hogy Amsterdamnak van egy zsilipe az Északi tenger kijáratánál. Szóval nem vártam meg a délután három órát.
Egy pici szembe áramlat az volt. De köze lehetett a szembe szélnek is. Szépen haladtam a terv szerint. Három óra alatt a tengerszemhez értem. A zsilipet az orrom előtt csukták. Örültem neki, mert így a következő turnusnál az elsők között mehetek majd a zsilipbe és nem kell furakodni. No meg főztem magamnak egy déli kávét. A zsilipbe, iskolás módon álltam be. Nem tudom miért, de nagyon büszke lettem magamra. Az lett volna a furi, ha másként történik és ott bénázok a zsilipben. Nyílt a kapu és útnak eredtünk. Gyanús fekete eső felhők haladtak el Amsterdam felett, Muiden irányába. Nemsokára, már az égből alálógó esőfüggönyök is kivehetők voltak. Mesés látvány innen messziről.
Ám egyszer csak, hogy az Ijssel fölé ért, gondolt egyett és elfordult. Egyenesen felém. 10 percen belül oda is ért.
Az az igazi nyári felhőszakadásos. Nem volt hova bújni! Ponyva? Esett ez a nagy szélben jobbról, balról, előről hátulról. Szerintem még néha alulról is! :-)  Persze tini koromban nem zavart annyira, hogy megáztat a nyári zápor. De hogy a farmer nacim is vizes lett és a lábamra tapadva akadályozott a mozgásban, na az, nem volt komfortos. A kikötésnél kimondottan hátráltatott. Szerencsére a szigethez érve, már sütött a napocska. A lényeg, hogy itt vagyok és árbócozhatok, meg festhetek, meg minden féle fontos dolgokat csinálhatok.
Nagyon mély, meditációs transzba kell esnem, hogy a lelki fejlődésem is pallérozva legyen! Ehhez nagy segítségemre van egy kislány a szomszéd hajóról. Folyton visít, sír! Már harom négy évesen ilyen, akkor mi lesz később? Remélem meg jön az esze :-) :-) :-)