Némi bevásárlás után búcsút intettem a kikötőnek és útnak eredtem. Nem tartott soká a magányom, mert egy hajós házaspár leintett. Gond volt a motorjukkal. Elvontattam őket jó messzire a szervízhez. Volt némi hiány az ősszhangban, de megúsztuk baleset nélkül. Igaz Én nem annyira, mert a zsilipben váratlanul kitalálta az ember, hogy parkoljunk bal oldalra. Átvetettem a kikötő kötelet a másik oldalra. Persze, hogy bele akadt a tető nyílásának a vízzáró gumi kupakjába, ami hopp! Bele a vízbe. Szemvillanásnyi idő alatt el is merült. A lényeg, hogy célba értem velük. Aztán kis kávé szünet, lévén, hogy már dél volt. Aztán mentem tovább. Annyira nagy volt a szembe szél, hogy ki is álltam hamarosan. Fölösleges erőlködni. Lelassít és még üzemanyagot is pazarol. Egy klassz virágos helyre parkoltam be. Nagyon, nagyon cuk!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése