Március 23. Tekertem sokat.

Nyögve nyelősen ugyan, de tízre össze szedtem magam. Jöhet a kerekezés. Sokszor meg kellett állni, hogy irányt vegyek. Volt, hogy el is tévedtem. Mikor az út feléhez értem, már nagyon fájt a popsikám. Kényelmetlen a bicikli ülése.
Két alagút is volt út közben, ami át vitt a folyó, vagy csatorna alatt. Jó hosszúak voltak. Már az elsőt is alig találtam. Rotterdámba érve a másodikat még nehezebben. A GPS is állandóan újra tervezett. Követhetetlen volt merre akar vinni.
Érdekes, hogy a gyalogosoknak és a két három keréken gurulóknak, van egy külön alagútjuk. Mozgólépcső, vagy éppen lift áll a rendelkezésre a lejutáshoz. Nem mai építmény. A falakon fényképek hírdetik a rég múlt időket. Az épület csinos. Kicsit retró.
Nagy nehezen célba értem. A kocsika ott várt. 47km. Lett a vége. Wifit megint nem találtam. Valahogy kedvem sem volt nagyon sokat keresgélni. Rotterdamból kijutni nem egyszerű. Nagy a forgalom és sok az útépítés. Elterelés. De csak vissza értem. 3.7km-re parkoltam le a kocsit. Az még plussz annyi. Így ma több mint 50 kilómétert tekertem. Meg vagyok dícsérve. Goldolom holnap lesz izomlázam rendesen. Ez felért egy kardio edzéssel. Olyan szpiding félével, csak itt nem volt zene :-)

Március 24. Antwerpen, Antwerp, Anvers

Anthoniegorzen-Antwerpen 64km.
Lazára vettem az indulást. Kicsit felhős volt az idő, de gondoltam, azt a négy max öt órát lazán lenyomom. Fél úton van egy zsilip, ahol leparkolo, és majd onnan Vasárnap vissza megyek a kocsiért. Kihajóztam és fél gázon haladtunk. Két óra múlva főztem magamnak menet közben egy kávét. Olyan laza voltam!!! A nagyedik órában már kicsit furcsállottam, hogy sehol a várva várt zsilip. No, és akkor egy óra múlva ott is volt. De furcsa mód nem az amelyiknek lenni kellett volna, hanem a következő. Basszus, ez baj! Na mondtam is, majd a túloldalon leparkolok. Esélyem sem volt olyan tele volt a kikötő hatalmas tankerekkel, meg teher szállító hajókkal, konténer hajókkal. Nincs mit tenni tovább kell menni. Jöttek szemből, hátulról olyan hatalmas hajók, hogy belefáradtam a nagy figyelésbe. Ezek úgy túrták maguk előtt a vizet, mint disznó a moslékot. Akkora hullámokat keltettek, ami biz megtorpanásra késztette a hajómat, mikor belefúrta az orrát a közepibe. Csak nem haladtam rendesen. Nincs mit tenni el kell mennem Antwerpenbe. Csak kifutok az időből. Egyszerűen rámsötétedik. Na úgy is lett. Lement a nap és sötét lett. Világításom meg semmi. Kikötöttem az egyik doknál aminek a partfala egy méterrel magasabb volt mint a hajóm. Ja! Ezeket teherszállító, meg tengerjáró hajóknak építették. A hullámok is nagyon dobálták a hajót. Egyszerűen nem tudtam kimenni a partra, hogy rákössek a kikötő bakra. Egyszer nagyon úgy tünt sikerülhet és felugrottam rá. De valahogy nem volt mibe kapaszkodni és csúsztam vissza. Na akkor az angyalok a segítségemre siettek és biztos lábakkal a parton voltam. Nem vagyok egy beszari, de átfutott az agyamon milyen is lett volna ha a vízbe esek a part és a hajó közé! Ott darált volna össze a nagy hullamverésben! Végül a lámpát is felemeltem hogy világítson előre. Mentem tovább. Nem állítom, hogy ez egy jó hely a túloldalon, ahol most leparkoltam, mert hatalmas a forgalom a kikötőben. Isszonyatosan hullámzik. Azt hiszem ma este sem lesz alvás!!!
A video mérte 10 megabájt. Ha fájna, akkor csak wifiről töltsed le!

Március 21. Naivitás. Dordrecht-Anthoniegorzen 27km.

Reggel hatra állítottam be az órát, hogy még a dagályal kihajózhassak. Aztán este eszembe jutott, hogy a dagály zónában vagyok. Több mint egy méteres szintkülönbség. Nem lett volna nagy baj, csak hát volt ott egy 40 szer 40-es gerenda a nagy hajóknak. Ha csökken a vízszint, akkor a hajó alá kerül. Ha meg újra emelkedni kezd, akkor alászorul. Jobbik esetben. Szóval át sem öltöztem hanem ruhában ücsörögtem a kabinban, néha el, el, bóbiskolva. Mert ugye ha menteni kell a hajót egy szál gatyóban csak nem akarok szaladgálni a fedélzeten. Főleg nem a hidegben. De egyszer csak reggel lett. Hat óra. Persze, hogy sötét volt még. Aztán kivilágosodott, de nagy köd volt még. Meg a fedélzet is lejegesedett. Így aztán csak nyolc után lett belőle indulás. A Lek folyót hamar elhagytam és ráfordultam a Maas-ra. Nyugis út volt. Mentünk is mint a golyó. Aztán kiszélesedett. Fordult is egyet, hogy széllel szemben keljen hajóznom. Na az már nem volt kellemes.az út több mint a felét szembe szélben tettem meg. Végül négy órányi hajózás után megérkeztem.fárasztó út volt. A zsilipelés simán zajlott. Aztán ki is kötöttem a már jól ismert helyen.
Mindig eszembe jut, hogy nem szabadna vitorlást venni, csak ha zárt fedélzetű. Fel is írom, hogy legközelebb ne vegyek vitorlást. Mert mindig az eszemben van, csak akkor nem, mikor megyek hajót vásárolni.

Március 22. Helyben toporgás.

Nem állítom, hogy ez egy rossz hely, ahová tegnap érkeztem, de itt sincs wifi. Mára ráadásul befelhősödött. Köd is volt egész nap, meg eső. A hidegről már nem is beszélve. Mára terveztem, hogy vissza megyek a kocsiért. Na ebből nem lett semmi. Holnapra talán kisüt a nap és akkor nekivágok. Több mint 40 kilóméter biciklivel. Előre látom, hogy kemény menet lesz. De hajrá! Nem becsülöm le a távolságot. De jó lenne tudni merre is kell menni, mert a GPS-em nem mutatja a kerékpáros utakat.

Március 20. Na akkor induljunk! Rotterdam-Dordrecht 27km.

Reggel kilenckor sikerült elindulni. Semmi nem klappolt. Igaz, az első zsilipen simán átjutottam. Azután csak a szenvedés jött. Éppen apály lett. Szemben az árral, szembe a 37km/órás széllel. Hideg is van, nagy forgalom. Fél gázon nyomattam a motort. Kímélő üzemmód, hisz még bejáratós a frissen felújított motor. 4km/óra. Néha bedurvult a szél és csak 3km/óra. A hidak szűkületében 2km/óra. Két és félórányi araszolás után meguntam és vissza fordultam az egy kilóméterre lévő kikötőbe. Ahogy megfordultam meg is indultunk. Levettem a gázt. Aztán üresbe tettem. 10-11km/óra között ugrándozott a GPS kilóméter órája. Ekkora nagy a sodrás. Még csoda, hogy azt a 4 kilóméter per órát bírta. Ahol kikötöttem oda jött egy madár. Biztos gondolta magában, ettől a jómadártól biztos leesik egy két jó falat. Sajna nem volt nálam ilyesmi :-(
Fél háromkor megint neki indultam. Jobb lett a helyzet, mert jött a dagály. Nyugis tempóban eljutottam Dordrechtig. Ott már éreztem, hogy kellene nekünk egy kikötő, mert igen csak esteledik. Bekukkantottam pár helyre, de végül egy nagyon nem komfortos kikötő lett a vége, amit teher hajóknak alakítottak ki.
Viszont láttam Rotterdamot, Noé bárkáját, Dordrechtet. Mind összesen 27 kilómétert jöttem. De ennyivel is már előbbre vagyok.

Március 19. Megint a rend őrei.

Bizonyára sokat időzhettem azon a jó kis helyen, mert persze, hogy megtaláltak a rendőrök. Rendes voltam, mert a fagyos szélben kihoztam nekik a gázkonvektort, hogy melengethessék a kezüket. Ez persze nem jelenti azt, hogy maradhattam. Hiába mondtam nekik, hogy leeresztettem a vizet a motorból a fagy miatt. Nincs kegyelem. Előre mentem egy jó kilóméternyit. Egy építkezés tövében találtam alkalmas helyet.

Egy napra, azaz éjszakára jó lesz. Este még Sanyi is beugrott hozzam. Nagyon bírom a stílusát. Remélem nyáron viszont láthatom!

Március 18. Szösszenet.

Ma sem változott a dolog. Hideg, szél, havazás. Végül is Északon vagyok. Tél van. Na majd talán holnap.