Reggel hatra állítottam be az órát, hogy még a dagályal kihajózhassak. Aztán este eszembe jutott, hogy a dagály zónában vagyok. Több mint egy méteres szintkülönbség. Nem lett volna nagy baj, csak hát volt ott egy 40 szer 40-es gerenda a nagy hajóknak. Ha csökken a vízszint, akkor a hajó alá kerül. Ha meg újra emelkedni kezd, akkor alászorul. Jobbik esetben. Szóval át sem öltöztem hanem ruhában ücsörögtem a kabinban, néha el, el, bóbiskolva. Mert ugye ha menteni kell a hajót egy szál gatyóban csak nem akarok szaladgálni a fedélzeten. Főleg nem a hidegben. De egyszer csak reggel lett. Hat óra. Persze, hogy sötét volt még. Aztán kivilágosodott, de nagy köd volt még. Meg a fedélzet is lejegesedett. Így aztán csak nyolc után lett belőle indulás. A Lek folyót hamar elhagytam és ráfordultam a Maas-ra. Nyugis út volt. Mentünk is mint a golyó. Aztán kiszélesedett. Fordult is egyet, hogy széllel szemben keljen hajóznom. Na az már nem volt kellemes.az út több mint a felét szembe szélben tettem meg. Végül négy órányi hajózás után megérkeztem.fárasztó út volt. A zsilipelés simán zajlott. Aztán ki is kötöttem a már jól ismert helyen.
Mindig eszembe jut, hogy nem szabadna vitorlást venni, csak ha zárt fedélzetű. Fel is írom, hogy legközelebb ne vegyek vitorlást. Mert mindig az eszemben van, csak akkor nem, mikor megyek hajót vásárolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése