Április 7. A Guminő!

Kegyetlen fárasztó munka ez a hajó felújítás. Mindössze 7 óra áll a rendelkezésemre, hogy elvégezzem amit kell és már itt is van a víz. Végig nyomom a műszakot. Ennyire keményen talán még életemben nem hajtottam. Az a legnagyobb baj, hogy végig gugolva kell dolgozni. Mind összesen 50-60cm a magasság, ahova be kell bújni de ott vagy egy méter húsz centire. Nem komfortos! Bárcsak most guminőként, hajlékonyan odaférhetnék a gologhoz!
A hajó bal oldala meg lett. Holnap ellenőrzöm az állapotot. Remélem nem kell sokat javítgatnom. Csak nem hibáztam nagyot. Isten adja, hogy kicsit sem! Viszont maradt időm és a jobb oldalba is belekezdtem. Majdnem a feléig jutottam. Igen csak rossz állapotban van. Le nem festettem, csak letisztítottam a felületet. Úgy ahogy elégedett vagyok magammal. Sajna holnapra nem kecsegtetnek olyan szép idővel, mint, ami ma és tegnap is volt. Pedig már egészen kezdem kitanulni ezt a festő mesterséget. Egyre több fortélyosságra derítek fényt benne.
A szomszéd hajóssal beszédbe elegyedtem. Kitudakoltam mi lett Dimáékkal. Az elmúlt télen elmentek. Gondolom a nagy hideg is volt az oka. Állítólag a kutyusuk elveszett valahogy. De hogy hova és merre mentek, azt nem sikerült kideríteni!
De ahogy bölcs tanítomesterem is szokta mondani, " Isten útjai kifürkészhetetlenek. " Lehet, még össze akadok vele!

Április 6. A piktor!

Igen, ma piktorkodtam. Azaz festettem a hajó alját. Annyira persze nem volt egyszerű, mert előtte, le kellett kaparni a lepergő, elvállt festékréteget. Mint a jó kozmetikus, aki az elhalt bőrt eltávolítja. Na azért ez nem volt ennyire egyszerű. Alá mászni a hajónak! Macerás! Meg voltak rozsdás részek is szép számmal. Drótkefe,fémfűrész lap (a nagyon elvetemült részekhez) no meg a spakli. Amit rendszeresen éleztem a hatékonyabb munka végzés végett. No és, ami még fontos, a csiszoló papír. Az egyik oldal kétharmadáig jutottam. Na jó lehet, hogy a feléig. De ebben a tőkesúly nincs még benne! Hat órán át küzdöttem vele. Szerintem, ha majd a festés lesz csak, akkor a hengerrel három óra alatt körbe is érek vele. De addig még sok kapirgálás van.
Maradt egy üveg söröm, azt majd este megiszogatom. Majd meglátjuk mit hoz a holnap!
A úgy nagyon érdekes, hogy egy három tollú bronz hajó csavarja van a hajónak. A mérete akkora, amekkorár egy legalább 20-30 Lóerős motorhoz szoktak rakni. Kivi leszek, most, hogy nincsenek rajta a bigacsigák, kitudja e majd forgatni teljes gázon. No és, hogy mennyi lesz így a végsebessége!

Április 5. Huncut karnevál.

Szóval! A tegnap este! Ott sorakoztak az üvegek! Név szerint, Straffe Hendrik (gondolom egy ivós ember hírében állhatott) Delirium tremens és Delirium red! A cimkék hírdették a jövendőt! Mikor Hendrik-el barátságot kötöttem és az üveg végén jártam, minden ismerősöm felsejlett előttem akinek kedves az itóka. Szép számmal voltak, és lettek is hamarosan a kis hajóban. Alig fértünk. Igaz egyikük nem ivós, de szívni azt szokott. Ahogy bölcs indián tanító mesterem is mondta, " egy kis füst az segít" Én meg azt mondom " egy kis söröcske az segít" hejjjjj, ha Rita itt lenne, Ő biztos nem ódzkodna egyikükkel való ismerkedéstől sem. Aztán meg rendezhetnénk egy jó kis after party-t.
Amikor Delirium tremens nevű üvegecske is kifogyott megjelent Isten. Igen, igen, az az Isten. A nagy i-vel. Beszedbe elegyedtünk. Mondom is neki, hogy nagyon beszélik az emberek, hogy ha Isten minden ható, akkor miért nem tud egy akkora követ teremteni, amekkorát nem tud felemelni. Azt mondják ez valami paradoxon. Hogy is van ez?
Tudod, Tamásom az első probléma az, hogy nem tőlem kérdezik meg, hanem egymás között beszélik le a dolgot.
A második probléma az, hogy korlátolt a tudásuk, mert az iskolákban minden féle butasággal tömik tele a fejüket, amitől aztán életük végéig nem tudnak szabadulni.
A harmadik baj az, hogy hiába küldtem prófétákat, tanítókat, bölcseket, hírvívőket, stb... Csak meghallgatják őket, de azt hiszik ez csak valami idő töltés, hogy jót szórakozzanak, és nem fogadnak meg egy szót sem abból, amit ott hallanak!
Amúgy neked elmondom, hogy is volt az az eset, mikor azt a nagy követ kellett volna felemelnem. Tud meg nem paradoxon az!
Egyszer még az idők kezdete táján versengtünk mi! Én és a párom. Ki tud olyan feladatot adni a másiknak, amit nem tud megoldani. Mind megoldottuk egymásét! Egyszer a párom azt mondja!
Készíts egy akkora követ, amekkorát nem tudsz felemelni!
Ekkor megalkottam a világegyetemet. Azt amit ma is látsz.
Ekkor oda fordultam a páromhoz és mondtam hogy felemelem, de mond meg, merre van a fel!
Azóta is azon töri a fejét merre van felfele.
Nos megalkottam azt a követ, amelyiket nem lehet felemelni!!!
De ammondó vagyok Tamásom, hogy ma este már ne igyál több sört. Ha így folytatod nem lesznek őrangyalok, akiket a megmentésedre küldhetnék. Mert neked az Őrangyalokra nagy szükséged van, hiszen a szerencse poharad már üres. Pont annyira, mint amennyire a tudás poharad tele!!!

Ma viszont vissza tértem a hajó aljához! Neki estem. Azaz jól lekapartam paklival, amit csak lehetett. Aztán drótkeféztem, majd a csiszoló papírral is átmentem rajta. Ahol kellett vissza mentem és újra spakli, majd a drótkefe és a csiszolás. Végül lefestettem. Nagyon sűrű ez a spéci festék. Ha felkentem már percek múlva sem szabadott gyüszmékelni, mert levállt a felületről. Igaz hideg volt, de azért gyorsan kötött, vagyis száradt. Annyira azért nem gyorsan, hogy a víz ne jöjjön vissza, mire teljesen kiszárad. Nagyon remélem, hogy barátságot fog kötni a vízzel.
Amúgy azt terveztem, hogy előrébb állok a túl oldalra, ahol több időt tölthetek a munkával. Ide hamar vissza ér a víz. Oda viszont csak 3-4 óra múlva. Megnéztem van e elég hely. Úgy tűnik elférek majd, még ha a beállás elég macerás is lesz. Szűkösen! Nagyon szűkösen! :-)
A lényeg, hogy befértem! Kiszállni nem nagyon tudok ha víz van alattam mert itt nincs létra. De a lényeg, hogy holnapra kellemes időt jósolnak és egész nap folyhat a munka.
Most pedig megyek, mert találkám van Istennel.

Április 4. Drága ünnep, fénylő zászlók tündökölnek. Trallala, trallala!

Tegnap meg volt az első látogatóm. Meg is ajándékoztam őket. Mégis csak úgy illik, hogy az aranyos Belgáknak viszek mindig valamit, ha már vendégeskedek! Tettem vettem bánatomban, amikor is megérkezett egy kedves joviális uriember és hozott nekem csokit meg pezsgőt. Imádom a Belgákat. Annyira csupa szív emberek. Mikor két évvel ezelőtt itt voltam is hosszú tömött sorokben érkeztek az emberek, hogy megajándékozzanak valamivel. Ha mással nem, hát a jelenlétükkel. Igaz akkor katasztrófa túristáknak néztem Őket. Lévén, hogy hajóstul mindenestül a parton ragadtam. Kidobott a vihardagály. Pechemre egy madár rezervátumban értem partot, amit egy zöld ember nem nagyon kultivált...
Ma viszont neki láttam a hajó aljának. Nem csoda, hogy nem ment a kicsike. Alga alga hátán. Moszatok és minden féle rémség. Annyira nincs rossz állapotban az alja, de ráfér a kezelés. Azt hiszem majd feljebb kell állnom, hogy a festéknek legyen ideje száradni, mire ismét vízhez kerül a hajó alja.
Amúgy annyira agresszív ez az alga, meg kagyló, hogy még a hajó csavarról sem akartak lejönni, annak ellenére, hogy ott nagyon forog a víz :-)
Bementem biciklivel a városba. Hubo, meg Aldi volt a célpont. Meg még egy két bolt. Az aldiban vettem csokit meg sütit, meg sajtot, és kávét. Spórolnom kell, mert nincs sok pénzem. Messzi van még a messzi. Egy ilyen öreg pasasnak meg senki nem ad munkát. Tehát spórolunk! Visszafelé persze nagyon fújt a szembe szél. Esett is néha. Erre a felnyíló híd felnyílott, ami az utamat állta. El is áztam rendesen!
Délután viszont ismét meglátogatott a kedves uri ember és hozott sört. Életemben nem ittam meg annyi alkoholt, mint amennyi most a rendelkezésemre áll. Mit tegyek? Nem vagyok egy ivós ember! De ha már a sors úgy rendelte, az alkoholizmus útjára lépek és jól berugok! Éljen belgim! Éljenek a Belgák! Liberte, fraternite, egalite! Igaz, hogy ez a Franciák jelmondata volt, de ide is jól illik!
Mind ezektől függetlenül, Belga zászlót egyik boltban sem kaptam a hajóra!

Április 3. Szervíz tenger víz!

Neki veselkedtem a motor dugulás elhárításának. Isszonyatosan el volt dugulva a gázolaj szűrő. Nem volt csere nálam, így ahogy csak tudtam kitisztítottam. Pumpa sehol nincs rajta, amivel lelégteleníthettem volna. A gázolaj, meg az Istennek sem akart belefolyni. persze, hogy magasabban volt, mint az üzemanyag szint. Na azt is leszereltem. Végül lent volt, de a lötyi akkor sem akart belefolyni. aztán lassan csak töltődött. Persze be sem akart mar indulni. Követtem a cső útját. A kézikönyvből kiderítettem, hogy van egy karocska eldugva, láthatatlan helyen, amivel fel lehet pumpálni a gázolajat. Felpumpáltam. De indulni akkor sem indult. Tovább a csövön találtam még egy gázolaj szűrőt. Szétszereltem, de ki nem tisztítottam, mert makulátlan tiszta volt. Vissza raktam, de indulni, akkor sem indult. aztán jött az adagoló, amihez nem nyúltam, mert elérhetetlen helyen van. Viszont a befecskendezőt, azt jól szét szereltem. Megtisztogattam, de indulni, akkor sem indult. Kurbliztam. Dicsérgettem, becézgettem, de semmi. Már délután háro óra. Magas a víz. Menni kéne. Tele lett a tököm az egésszel és mondván, hogy az első gázolaj szűrőről szó sincs a javítási kézikönyvben, lekötöttem. Csatlakoztattam egymáshoz a két véget. Az anyám picike jó úristenit, hát csak beindult!!! Futás előre, horgony föl. De az másként gondolta és nem akart feljönni. Próbáltam oda hajózni, de mire a horgonyhoz siettem az már el is távolodott. De akkor megjelent a vizirendőrség. Papír papír után. minden rendben. Elámultak, hogy Navionicsom van. Kérték a papír alapú térképet. Mégjobban csodálkoztak, hogy az is van. Mondtam is nekik, hogy ha már itt vannak, kormányozzák oda a horgonyhoz a hajót, mert nekem a kettő nem megy egyszerre. Megoldottuk. A rendőr vezetett tovább. Mondta merre menjek. Közben kiderült, hogy ismerjük egymást a multkori vizitem miatt. Na onnantól sokkal kedvesebbek lettek. Nem mintha addig nem lettek volna azok :-) Hamarosan vissza adta a kormányt és távoztak.
Beértem a várva várt kikötőbe! De se Dima, se az olasz hajója, amit meg szerettem volna venni, nem volt ott. Nagy csalódás volt ez nekem. Már négy hónapja, hogy azon vagyok, hogy ide érjek és örülhessek Dimának. Még ajándékot is hoztam nekik.
Hirtelen nagyon nagyon magányosnak és elveszettnek éreztem magam!

Brutál

Jól indult a futam. Nyolckor kihajóztam. Végül is negyed hátszélben mentem, így jól haladtam. Az apály is nekem dolgozott. igaz csepergett, de a meteo azt igérte 11-re eláll. Mire az első biztonsági kikötőt elértem már nem is esett. Tovább! Előre! Kiértem a tengerre. balra fordultam. A navigáció át áll az új irányra :-)  Sajna innentől szembe szélben haladtam. Kicsit oldalas volt, de így még meg lehetett fogni. A sebességem viszont vissza esett. A dolog egyre furibb lett. Igaz már csak 20 kilóméter volt hátra. ennyit már kibírok. A nap is kisütött. Mi bajom lehet?
Egyszer csak nézem, hogy a sebességem lecsökkent 3-4km/órára. Motor be. Negyed gáz. Azt az öt kilómétert már csak megcsinálom. Mitörténhet?
Aztán az a sebesség is elveszett. Maradt egy-kettő km/óra. Nyomtam neki egy 60%gázt. Mar csak két kilóméter. Délután kettő van. Mi történhet?
Aztán a navi jelezte, hogy bizony egy helyben állok. Nyomhattam Én neki akár hogy! Ja persze! A dagály beömlik a csatornába. Két óra múlva majd megsordul.
Viszont kezdett egyre durvább lenni a szél. A motor meg mind untalan leállt. Tudom, valami dugulás van az üzemanyag rendszerben. Szembe szél, szembe áramlat, motor semmi. aztán lassan elkezdtem tolatni.
Az ég befelhősödött és megjött az igazi vihar. Először még örültem is neki, mert legalább, ha gyök kettővel is, de haladtam ismét előre!
Aztán egy hosszú sistergő hang! A fővitorla megadta magát. Pedig majdnem vadi új. Ott lobogott, mint egy zászló! Széthasadt rendesen. A gond az volt, hogy a szél Anglia felé fújt minket. Nem rossz ötlet az sem. Jó az irány, csak hát nem oda terveztem a célállomást. Az orr vitorla sem váratott magára sokat. Szegényke egyedűl vonta a hajót. Na ná, hogy az is leszakadt. Ott maradtam vitorlák nélkül. Most jó lett volna a Sanyi robotpilótája. Tartotta volna a kormányt, míg vitorlát cserélek.
Nincs mit tenni, irány a part. Legutóbb is így volt. Szép volt az idő és egyszer csak a semmiből lecsapott a világ vége.
Lehetetlen volt most a partra menni. Szembe fújt a szél. Kinyomtam oldalra a kormányt had forogjon a kicsike egy helyben és közben felraktam a másik fővitorlát. Annyira besodort a szél, hogy már Vagy öt kilóméterre voltam a parttól. A kikötő bejárat is annyi. Na akkor uccu neki. Fél hat volt. nem részletezem, de azt az öt kilómétert két és fél óra alatt tettem meg. És még csak a bejáratánál voltam. Rámsötétedett. Örültem, hogy a kikötő hajózó útjából kiszenvedtem magam és horgonyt dobtam.
Alvás nem sol lett belőle. Folyton azt vártam, hogy elfogy alólam a víz és oodalra dől a hajó. Nos! Nem dőlt. Olyan széles a tőkesúlya, hogy kellemesen megtámaszkodik rajta.
Hajnali ötre beüzemeltem a vilagítást. Végre rájöttem hogyan kell bekapcsolni. Elindultam a dokk túl oldalára. persze hogy az út felénél lefuladt a motor. És nyilván való, hogy pont jött két nagy tenger járó hajó. Nem is maradt el a látogatás. Megjött a parti őrség. Szó szót követett. A szokásos. Hívják a mentőhajót, hogy bevontassanak? Vissza kérdésem, mennyibe fog kerülni? Ezzel vége is lett a komoly csevegésnek, mert hogy árat nem mondtak, csak fölöslegesen magyarázni kezdtek valamit. Mondtam nekik, hogy Horgonyon vagyok. Nem megyek Én sehová, mert éjszaka veszélyes. Na ebben maradtunk!

Amúgy durva volt a vihar. Nem lepődtem meg rajta csak bosszantott.
Másnap tudtam meg, hogy 46km/órás volt a szél. Hát akkor ez is kipipálva :-)

Április 1. Próba út!

Nem voltak ideálisak a körülmények, de bevállaltam. Szembe szél, eső, köd, nagy tengerjáró hajó forgalom stb... Végül is három órányi próba útra sikeredett. Jól ment a hajó. Nem kétséges. Csodát, igaz nem vártam tőle. Kicsit szokatlan volt, hogy lomhán fordul. De ez a hosszának is betudható. A kezelő szervek nem ott vannak ahol Én megszoktam. Vagy éppen nincsenek is meg amire nagy szükség lenne. Örülök, hogy ez most derült ki és nem a tengeren kellett kínlódnom vele. A navigáció nem találta a műholdakat. A nagy ködnek tudtam be. Így csak a térképre támaszkodhattam. Voltak elképzeléseim merre járhatok. Nem volt vészes az út. Voltam már durvább viharban, nagy hullámok közt. Ez az egy másfél méteres alkalmanként, nem volt vészes. Holnap ismét neki rugaszkodok. Igaz holnapra már villámokat is jósolnak.
Ma szerettem volna eljutni a célba, hiszen ez a 100. Bejegyzés a blogomban. Szép kerek szám lett volna. De a 101 sem rossz :-) :-) :-)