Kegyetlen fárasztó munka ez a hajó felújítás. Mindössze 7 óra áll a rendelkezésemre, hogy elvégezzem amit kell és már itt is van a víz. Végig nyomom a műszakot. Ennyire keményen talán még életemben nem hajtottam. Az a legnagyobb baj, hogy végig gugolva kell dolgozni. Mind összesen 50-60cm a magasság, ahova be kell bújni de ott vagy egy méter húsz centire. Nem komfortos! Bárcsak most guminőként, hajlékonyan odaférhetnék a gologhoz!
A hajó bal oldala meg lett. Holnap ellenőrzöm az állapotot. Remélem nem kell sokat javítgatnom. Csak nem hibáztam nagyot. Isten adja, hogy kicsit sem! Viszont maradt időm és a jobb oldalba is belekezdtem. Majdnem a feléig jutottam. Igen csak rossz állapotban van. Le nem festettem, csak letisztítottam a felületet. Úgy ahogy elégedett vagyok magammal. Sajna holnapra nem kecsegtetnek olyan szép idővel, mint, ami ma és tegnap is volt. Pedig már egészen kezdem kitanulni ezt a festő mesterséget. Egyre több fortélyosságra derítek fényt benne.
A szomszéd hajóssal beszédbe elegyedtem. Kitudakoltam mi lett Dimáékkal. Az elmúlt télen elmentek. Gondolom a nagy hideg is volt az oka. Állítólag a kutyusuk elveszett valahogy. De hogy hova és merre mentek, azt nem sikerült kideríteni!
De ahogy bölcs tanítomesterem is szokta mondani, " Isten útjai kifürkészhetetlenek. " Lehet, még össze akadok vele!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése