Jól indult a futam. Nyolckor kihajóztam. Végül is negyed hátszélben mentem, így jól haladtam. Az apály is nekem dolgozott. igaz csepergett, de a meteo azt igérte 11-re eláll. Mire az első biztonsági kikötőt elértem már nem is esett. Tovább! Előre! Kiértem a tengerre. balra fordultam. A navigáció át áll az új irányra :-) Sajna innentől szembe szélben haladtam. Kicsit oldalas volt, de így még meg lehetett fogni. A sebességem viszont vissza esett. A dolog egyre furibb lett. Igaz már csak 20 kilóméter volt hátra. ennyit már kibírok. A nap is kisütött. Mi bajom lehet?
Egyszer csak nézem, hogy a sebességem lecsökkent 3-4km/órára. Motor be. Negyed gáz. Azt az öt kilómétert már csak megcsinálom. Mitörténhet?
Aztán az a sebesség is elveszett. Maradt egy-kettő km/óra. Nyomtam neki egy 60%gázt. Mar csak két kilóméter. Délután kettő van. Mi történhet?
Aztán a navi jelezte, hogy bizony egy helyben állok. Nyomhattam Én neki akár hogy! Ja persze! A dagály beömlik a csatornába. Két óra múlva majd megsordul.
Viszont kezdett egyre durvább lenni a szél. A motor meg mind untalan leállt. Tudom, valami dugulás van az üzemanyag rendszerben. Szembe szél, szembe áramlat, motor semmi. aztán lassan elkezdtem tolatni.
Az ég befelhősödött és megjött az igazi vihar. Először még örültem is neki, mert legalább, ha gyök kettővel is, de haladtam ismét előre!
Aztán egy hosszú sistergő hang! A fővitorla megadta magát. Pedig majdnem vadi új. Ott lobogott, mint egy zászló! Széthasadt rendesen. A gond az volt, hogy a szél Anglia felé fújt minket. Nem rossz ötlet az sem. Jó az irány, csak hát nem oda terveztem a célállomást. Az orr vitorla sem váratott magára sokat. Szegényke egyedűl vonta a hajót. Na ná, hogy az is leszakadt. Ott maradtam vitorlák nélkül. Most jó lett volna a Sanyi robotpilótája. Tartotta volna a kormányt, míg vitorlát cserélek.
Nincs mit tenni, irány a part. Legutóbb is így volt. Szép volt az idő és egyszer csak a semmiből lecsapott a világ vége.
Lehetetlen volt most a partra menni. Szembe fújt a szél. Kinyomtam oldalra a kormányt had forogjon a kicsike egy helyben és közben felraktam a másik fővitorlát. Annyira besodort a szél, hogy már Vagy öt kilóméterre voltam a parttól. A kikötő bejárat is annyi. Na akkor uccu neki. Fél hat volt. nem részletezem, de azt az öt kilómétert két és fél óra alatt tettem meg. És még csak a bejáratánál voltam. Rámsötétedett. Örültem, hogy a kikötő hajózó útjából kiszenvedtem magam és horgonyt dobtam.
Alvás nem sol lett belőle. Folyton azt vártam, hogy elfogy alólam a víz és oodalra dől a hajó. Nos! Nem dőlt. Olyan széles a tőkesúlya, hogy kellemesen megtámaszkodik rajta.
Hajnali ötre beüzemeltem a vilagítást. Végre rájöttem hogyan kell bekapcsolni. Elindultam a dokk túl oldalára. persze hogy az út felénél lefuladt a motor. És nyilván való, hogy pont jött két nagy tenger járó hajó. Nem is maradt el a látogatás. Megjött a parti őrség. Szó szót követett. A szokásos. Hívják a mentőhajót, hogy bevontassanak? Vissza kérdésem, mennyibe fog kerülni? Ezzel vége is lett a komoly csevegésnek, mert hogy árat nem mondtak, csak fölöslegesen magyarázni kezdtek valamit. Mondtam nekik, hogy Horgonyon vagyok. Nem megyek Én sehová, mert éjszaka veszélyes. Na ebben maradtunk!
Egyszer csak nézem, hogy a sebességem lecsökkent 3-4km/órára. Motor be. Negyed gáz. Azt az öt kilómétert már csak megcsinálom. Mitörténhet?
Aztán az a sebesség is elveszett. Maradt egy-kettő km/óra. Nyomtam neki egy 60%gázt. Mar csak két kilóméter. Délután kettő van. Mi történhet?
Aztán a navi jelezte, hogy bizony egy helyben állok. Nyomhattam Én neki akár hogy! Ja persze! A dagály beömlik a csatornába. Két óra múlva majd megsordul.
Viszont kezdett egyre durvább lenni a szél. A motor meg mind untalan leállt. Tudom, valami dugulás van az üzemanyag rendszerben. Szembe szél, szembe áramlat, motor semmi. aztán lassan elkezdtem tolatni.
Az ég befelhősödött és megjött az igazi vihar. Először még örültem is neki, mert legalább, ha gyök kettővel is, de haladtam ismét előre!
Aztán egy hosszú sistergő hang! A fővitorla megadta magát. Pedig majdnem vadi új. Ott lobogott, mint egy zászló! Széthasadt rendesen. A gond az volt, hogy a szél Anglia felé fújt minket. Nem rossz ötlet az sem. Jó az irány, csak hát nem oda terveztem a célállomást. Az orr vitorla sem váratott magára sokat. Szegényke egyedűl vonta a hajót. Na ná, hogy az is leszakadt. Ott maradtam vitorlák nélkül. Most jó lett volna a Sanyi robotpilótája. Tartotta volna a kormányt, míg vitorlát cserélek.
Nincs mit tenni, irány a part. Legutóbb is így volt. Szép volt az idő és egyszer csak a semmiből lecsapott a világ vége.
Lehetetlen volt most a partra menni. Szembe fújt a szél. Kinyomtam oldalra a kormányt had forogjon a kicsike egy helyben és közben felraktam a másik fővitorlát. Annyira besodort a szél, hogy már Vagy öt kilóméterre voltam a parttól. A kikötő bejárat is annyi. Na akkor uccu neki. Fél hat volt. nem részletezem, de azt az öt kilómétert két és fél óra alatt tettem meg. És még csak a bejáratánál voltam. Rámsötétedett. Örültem, hogy a kikötő hajózó útjából kiszenvedtem magam és horgonyt dobtam.
Alvás nem sol lett belőle. Folyton azt vártam, hogy elfogy alólam a víz és oodalra dől a hajó. Nos! Nem dőlt. Olyan széles a tőkesúlya, hogy kellemesen megtámaszkodik rajta.
Hajnali ötre beüzemeltem a vilagítást. Végre rájöttem hogyan kell bekapcsolni. Elindultam a dokk túl oldalára. persze hogy az út felénél lefuladt a motor. És nyilván való, hogy pont jött két nagy tenger járó hajó. Nem is maradt el a látogatás. Megjött a parti őrség. Szó szót követett. A szokásos. Hívják a mentőhajót, hogy bevontassanak? Vissza kérdésem, mennyibe fog kerülni? Ezzel vége is lett a komoly csevegésnek, mert hogy árat nem mondtak, csak fölöslegesen magyarázni kezdtek valamit. Mondtam nekik, hogy Horgonyon vagyok. Nem megyek Én sehová, mert éjszaka veszélyes. Na ebben maradtunk!
Amúgy durva volt a vihar. Nem lepődtem meg rajta csak bosszantott.
Másnap tudtam meg, hogy 46km/órás volt a szél. Hát akkor ez is kipipálva :-)
Másnap tudtam meg, hogy 46km/órás volt a szél. Hát akkor ez is kipipálva :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése