Szóval! A tegnap este! Ott sorakoztak az üvegek! Név szerint, Straffe Hendrik (gondolom egy ivós ember hírében állhatott) Delirium tremens és Delirium red! A cimkék hírdették a jövendőt! Mikor Hendrik-el barátságot kötöttem és az üveg végén jártam, minden ismerősöm felsejlett előttem akinek kedves az itóka. Szép számmal voltak, és lettek is hamarosan a kis hajóban. Alig fértünk. Igaz egyikük nem ivós, de szívni azt szokott. Ahogy bölcs indián tanító mesterem is mondta, " egy kis füst az segít" Én meg azt mondom " egy kis söröcske az segít" hejjjjj, ha Rita itt lenne, Ő biztos nem ódzkodna egyikükkel való ismerkedéstől sem. Aztán meg rendezhetnénk egy jó kis after party-t.
Amikor Delirium tremens nevű üvegecske is kifogyott megjelent Isten. Igen, igen, az az Isten. A nagy i-vel. Beszedbe elegyedtünk. Mondom is neki, hogy nagyon beszélik az emberek, hogy ha Isten minden ható, akkor miért nem tud egy akkora követ teremteni, amekkorát nem tud felemelni. Azt mondják ez valami paradoxon. Hogy is van ez?
Tudod, Tamásom az első probléma az, hogy nem tőlem kérdezik meg, hanem egymás között beszélik le a dolgot.
A második probléma az, hogy korlátolt a tudásuk, mert az iskolákban minden féle butasággal tömik tele a fejüket, amitől aztán életük végéig nem tudnak szabadulni.
A harmadik baj az, hogy hiába küldtem prófétákat, tanítókat, bölcseket, hírvívőket, stb... Csak meghallgatják őket, de azt hiszik ez csak valami idő töltés, hogy jót szórakozzanak, és nem fogadnak meg egy szót sem abból, amit ott hallanak!
Amúgy neked elmondom, hogy is volt az az eset, mikor azt a nagy követ kellett volna felemelnem. Tud meg nem paradoxon az!
Egyszer még az idők kezdete táján versengtünk mi! Én és a párom. Ki tud olyan feladatot adni a másiknak, amit nem tud megoldani. Mind megoldottuk egymásét! Egyszer a párom azt mondja!
Készíts egy akkora követ, amekkorát nem tudsz felemelni!
Ekkor megalkottam a világegyetemet. Azt amit ma is látsz.
Ekkor oda fordultam a páromhoz és mondtam hogy felemelem, de mond meg, merre van a fel!
Azóta is azon töri a fejét merre van felfele.
Nos megalkottam azt a követ, amelyiket nem lehet felemelni!!!
De ammondó vagyok Tamásom, hogy ma este már ne igyál több sört. Ha így folytatod nem lesznek őrangyalok, akiket a megmentésedre küldhetnék. Mert neked az Őrangyalokra nagy szükséged van, hiszen a szerencse poharad már üres. Pont annyira, mint amennyire a tudás poharad tele!!!
Ma viszont vissza tértem a hajó aljához! Neki estem. Azaz jól lekapartam paklival, amit csak lehetett. Aztán drótkeféztem, majd a csiszoló papírral is átmentem rajta. Ahol kellett vissza mentem és újra spakli, majd a drótkefe és a csiszolás. Végül lefestettem. Nagyon sűrű ez a spéci festék. Ha felkentem már percek múlva sem szabadott gyüszmékelni, mert levállt a felületről. Igaz hideg volt, de azért gyorsan kötött, vagyis száradt. Annyira azért nem gyorsan, hogy a víz ne jöjjön vissza, mire teljesen kiszárad. Nagyon remélem, hogy barátságot fog kötni a vízzel.
Amúgy azt terveztem, hogy előrébb állok a túl oldalra, ahol több időt tölthetek a munkával. Ide hamar vissza ér a víz. Oda viszont csak 3-4 óra múlva. Megnéztem van e elég hely. Úgy tűnik elférek majd, még ha a beállás elég macerás is lesz. Szűkösen! Nagyon szűkösen! :-)
A lényeg, hogy befértem! Kiszállni nem nagyon tudok ha víz van alattam mert itt nincs létra. De a lényeg, hogy holnapra kellemes időt jósolnak és egész nap folyhat a munka.
Most pedig megyek, mert találkám van Istennel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése