Március 22. Helyben toporgás.

Nem állítom, hogy ez egy rossz hely, ahová tegnap érkeztem, de itt sincs wifi. Mára ráadásul befelhősödött. Köd is volt egész nap, meg eső. A hidegről már nem is beszélve. Mára terveztem, hogy vissza megyek a kocsiért. Na ebből nem lett semmi. Holnapra talán kisüt a nap és akkor nekivágok. Több mint 40 kilóméter biciklivel. Előre látom, hogy kemény menet lesz. De hajrá! Nem becsülöm le a távolságot. De jó lenne tudni merre is kell menni, mert a GPS-em nem mutatja a kerékpáros utakat.

Március 20. Na akkor induljunk! Rotterdam-Dordrecht 27km.

Reggel kilenckor sikerült elindulni. Semmi nem klappolt. Igaz, az első zsilipen simán átjutottam. Azután csak a szenvedés jött. Éppen apály lett. Szemben az árral, szembe a 37km/órás széllel. Hideg is van, nagy forgalom. Fél gázon nyomattam a motort. Kímélő üzemmód, hisz még bejáratós a frissen felújított motor. 4km/óra. Néha bedurvult a szél és csak 3km/óra. A hidak szűkületében 2km/óra. Két és félórányi araszolás után meguntam és vissza fordultam az egy kilóméterre lévő kikötőbe. Ahogy megfordultam meg is indultunk. Levettem a gázt. Aztán üresbe tettem. 10-11km/óra között ugrándozott a GPS kilóméter órája. Ekkora nagy a sodrás. Még csoda, hogy azt a 4 kilóméter per órát bírta. Ahol kikötöttem oda jött egy madár. Biztos gondolta magában, ettől a jómadártól biztos leesik egy két jó falat. Sajna nem volt nálam ilyesmi :-(
Fél háromkor megint neki indultam. Jobb lett a helyzet, mert jött a dagály. Nyugis tempóban eljutottam Dordrechtig. Ott már éreztem, hogy kellene nekünk egy kikötő, mert igen csak esteledik. Bekukkantottam pár helyre, de végül egy nagyon nem komfortos kikötő lett a vége, amit teher hajóknak alakítottak ki.
Viszont láttam Rotterdamot, Noé bárkáját, Dordrechtet. Mind összesen 27 kilómétert jöttem. De ennyivel is már előbbre vagyok.

Március 19. Megint a rend őrei.

Bizonyára sokat időzhettem azon a jó kis helyen, mert persze, hogy megtaláltak a rendőrök. Rendes voltam, mert a fagyos szélben kihoztam nekik a gázkonvektort, hogy melengethessék a kezüket. Ez persze nem jelenti azt, hogy maradhattam. Hiába mondtam nekik, hogy leeresztettem a vizet a motorból a fagy miatt. Nincs kegyelem. Előre mentem egy jó kilóméternyit. Egy építkezés tövében találtam alkalmas helyet.

Egy napra, azaz éjszakára jó lesz. Este még Sanyi is beugrott hozzam. Nagyon bírom a stílusát. Remélem nyáron viszont láthatom!

Március 18. Szösszenet.

Ma sem változott a dolog. Hideg, szél, havazás. Végül is Északon vagyok. Tél van. Na majd talán holnap.

Március 17. Fagyos és havazós!

Ki sem dugtam az orromat a hajóból. Hideg jeges szél fújt. Röpködtek a minuszok. Néha még havazott is. Szerettem volna elmenni a piacra, de ennyire nem vagyok bevállalós, hogy megfagyjak! Nem is értem, hogy ezeknek a madaraknak, hogy nem fagy le a lábuk!!!

Viszont a csenőmanók elvitték a mágnesemet, amit végre össze raktam. Más okát nem látom, hogy miért ne lenne meg. Bölcs előre látásom okán rendszeresen rájárok a nutellára, hogy azt el ne vigyék.

Március 16. Megszakadt a kapcsolat a földi bázissal!

Hát az úgy volt, hogy feltöltöttem a tabletet. Este írni akartam erre pár perc múlva azt mondta, az akumulátor feszültsége alacsony a táblagép ki fog kapcsolni. Ki is kapcsolt. Telcsim nem üzemel, mert nem mentem be adat egyeztetésre és megszüntették. A tablet lehervadt és már nem is sikerül tölteni. Szóval megszakadt minden kapcsolatom a bázissal! Ilyen ez a nomád élet!!!

Viszont lejutottam Rotterdamba és ez a lényeg. Valami hajó bontónál kötöttem ki. Persze, hogy a rendőrök is megtaláltak, hogy ott nem maradhatok. Volt ott valami gyanús suhanc, azt nem csesztették. Bár a motort javítanom kellett, mert az egyik vízcsövet nem jól raktam vissza, de azért menet kész volt. Olyan nagy volt a lelkasedésem, hogy a motor teret is kitakarítottam rendesen. Egy fél vödör olajat termeltem ki alóla. Pechemre valamit elmozgathattam, mert az önindító nem indított a kormány állásból és a motor térből kellett megbuherállnom. El is álltam onnan.

Találtam tőle egy kilóméterre egy klassz kikötő helyet, ahol leállhatok. Elmentem wifit keresni, meg valami tablet boltot, hogy vegyek egy újat. Nem volt szerencsém. Nem lett nagy bevásárlás. De lehet, hogy így kellett lennie. Vissza tértem a hajóhoz, amol a szép kivilágított mecset fogadott.

Ma bementem a város belsőbe. Binyiglivel, mert gyalog messzi lett volna. A Media Markt volt a célpont. Meg is érkeztem. Teli volt az utca elit üzletekkel. Minden volt ott mi szem szájnak ingere. Csak vásárlók nem nagyon akadtak. Ebben a Media Marktban három emelet van. Tele minden féle dolgokkal, csak a tabletekből oly szegényes a kínálat, hogy üres kézzel kellett távoznom a harmadik emeletéről. Kerestem még ledes izzókat is a hajóba, de az sem volt, csak izzószálas!

Körbe bicikliztem az utcákat a környéken, de annyira ködös és szemerkélő esős volt az idő, hogy hamarosan vissza is tekertem a kocsihoz. Klassz dolog ez a biciklizés!

Vissza érve leeresztettem a vizet a hajó motorból, mert tartós fagyokat igér a meteo!

Aztán ebédet is főztem!

Megcsináltam az árbóc kereszttartójának az összekötését, amit a múltkori árbóc ledöntésekor eltörtem. Szerintem jobb lett mint új korában.

Szétkaptam a tabletet dirib-darabokra, aztán összeraktam. Csak egy csavar maradt. Nem nekem köszönhető, hogy most ismét működik. A Gondviselés keze van a dologban!

Március 12. Rotterdam.

Odatelefonáltam a zsilipesnek, aki megértette mit is akarok. Jött és fel is nyitotta a hidakat. Szám szerint kettőt. Aztán már nem kellet nyitogatni többet, mert a többi alatt átfértem. Bár volt egy hely, ahol a sárga gombot kellett használnom. 

Amikor Rotterdam elővárosába értemvolt egy híd, ami alatt öt centi hibádzott, hogy elférjünk! Le kellett bontani az árbócot. Azaz előrébb kellett núzni és emelni az elején picit. Hát így is necces volt. Kb. 3cm. maradt. De elfértünk. És ugye ez a lényeg. Sima lett volna az út, ha közben nem ered el az eső kétszer is. Olyan nyári zápor szerű. 

Végül beparkoltam egy kietlen helyre. Szem látomást itt lopott hajókat bontanak szét. Mára megteszi. Azaz éjszakára, de keresnem kell egy helyet, ahol nyugott szívvel ott hagyhatom a kicsikét, hogy elbiciklezhessek az autóért!

Délután vendégem is volt. Sándorom meglátogatott. Estig dumcsiztunk. Végre egy hamós ember, aki szereti a vitorlázást. Szokatlan volt, hogy magyarul társalogtunk. Ez a vizit jól megkoronázta a napomat!