Március 12. Rotterdam.

Odatelefonáltam a zsilipesnek, aki megértette mit is akarok. Jött és fel is nyitotta a hidakat. Szám szerint kettőt. Aztán már nem kellet nyitogatni többet, mert a többi alatt átfértem. Bár volt egy hely, ahol a sárga gombot kellett használnom. 

Amikor Rotterdam elővárosába értemvolt egy híd, ami alatt öt centi hibádzott, hogy elférjünk! Le kellett bontani az árbócot. Azaz előrébb kellett núzni és emelni az elején picit. Hát így is necces volt. Kb. 3cm. maradt. De elfértünk. És ugye ez a lényeg. Sima lett volna az út, ha közben nem ered el az eső kétszer is. Olyan nyári zápor szerű. 

Végül beparkoltam egy kietlen helyre. Szem látomást itt lopott hajókat bontanak szét. Mára megteszi. Azaz éjszakára, de keresnem kell egy helyet, ahol nyugott szívvel ott hagyhatom a kicsikét, hogy elbiciklezhessek az autóért!

Délután vendégem is volt. Sándorom meglátogatott. Estig dumcsiztunk. Végre egy hamós ember, aki szereti a vitorlázást. Szokatlan volt, hogy magyarul társalogtunk. Ez a vizit jól megkoronázta a napomat!