Jól sikerült a szabadságolásom. Volt benne minden klassz, és jó. Kiskacsák,pillangók,zene, meg bona, hajókázás, eszem, iszom, dínom meg dánom. Úgy elrepült az a két hét, hogy észre sem vettem. Rita szólt rám, hogy már nyitni kéne, mert biz már 19-e van. Nyújtottam még egy kicsit. Úgy a hónap végéig el fog tartani.
Ezennel vége is a mesének. Aludjatok jól és álmodjatok szépeket.
Ui:. Remélem hamarosan találkozunk a "wikingregatta"-ban. Irány Norvégia. A csodás Norvég fjordok!
Június elseje van. Pont ma ne ejtenék meg egy bejegyzést!? Semmi extra. Megjött az eső. Nincsenek szunyogok, csak legyek. Teszem a dolgom, amihez hozzá férek! Rita meg elrepült Dániába. Nagyon egyedül maradtam!
:-)
Kiderült, hogy Amsterdamnak van egy zsilipe az Északi tenger kijáratánál. Szóval nem vártam meg a délután három órát.
Egy pici szembe áramlat az volt. De köze lehetett a szembe szélnek is. Szépen haladtam a terv szerint. Három óra alatt a tengerszemhez értem. A zsilipet az orrom előtt csukták. Örültem neki, mert így a következő turnusnál az elsők között mehetek majd a zsilipbe és nem kell furakodni. No meg főztem magamnak egy déli kávét. A zsilipbe, iskolás módon álltam be. Nem tudom miért, de nagyon büszke lettem magamra. Az lett volna a furi, ha másként történik és ott bénázok a zsilipben. Nyílt a kapu és útnak eredtünk. Gyanús fekete eső felhők haladtak el Amsterdam felett, Muiden irányába. Nemsokára, már az égből alálógó esőfüggönyök is kivehetők voltak. Mesés látvány innen messziről.
Ám egyszer csak, hogy az Ijssel fölé ért, gondolt egyett és elfordult. Egyenesen felém. 10 percen belül oda is ért.
Az az igazi nyári felhőszakadásos. Nem volt hova bújni! Ponyva? Esett ez a nagy szélben jobbról, balról, előről hátulról. Szerintem még néha alulról is! :-) Persze tini koromban nem zavart annyira, hogy megáztat a nyári zápor. De hogy a farmer nacim is vizes lett és a lábamra tapadva akadályozott a mozgásban, na az, nem volt komfortos. A kikötésnél kimondottan hátráltatott. Szerencsére a szigethez érve, már sütött a napocska. A lényeg, hogy itt vagyok és árbócozhatok, meg festhetek, meg minden féle fontos dolgokat csinálhatok.
Nagyon mély, meditációs transzba kell esnem, hogy a lelki fejlődésem is pallérozva legyen! Ehhez nagy segítségemre van egy kislány a szomszéd hajóról. Folyton visít, sír! Már harom négy évesen ilyen, akkor mi lesz később? Remélem meg jön az esze :-) :-) :-)
Nem úgy terveztem, hogy elmegyek Amsterdamig. De a sors úgy hozta, hogy csak megérkeztem. Keresztül jöttem Haarlem-en. Nagyon csinos kedvemre való város. Igaz voltak gyanús jelek, miszerint pénzt akarnak legombolni rólam. Feliratok jelezték, hogy kinek mennyi pénzt kell fizetnie. De végül csak átjutottam rajta. Na azért a fizetni valót nem úsztam meg. A zsilipnél csak legomboltak rólam egy kisebb vagyont! Ilyen ez a vad kapitalizmus!
Most viszont délután öt óra van. Lekéstem a dagályt. Várnom kell holnap délután háromig az újabb nagy alkalomra!
Némi bevásárlás után búcsút intettem a kikötőnek és útnak eredtem. Nem tartott soká a magányom, mert egy hajós házaspár leintett. Gond volt a motorjukkal. Elvontattam őket jó messzire a szervízhez. Volt némi hiány az ősszhangban, de megúsztuk baleset nélkül. Igaz Én nem annyira, mert a zsilipben váratlanul kitalálta az ember, hogy parkoljunk bal oldalra. Átvetettem a kikötő kötelet a másik oldalra. Persze, hogy bele akadt a tető nyílásának a vízzáró gumi kupakjába, ami hopp! Bele a vízbe. Szemvillanásnyi idő alatt el is merült. A lényeg, hogy célba értem velük. Aztán kis kávé szünet, lévén, hogy már dél volt. Aztán mentem tovább. Annyira nagy volt a szembe szél, hogy ki is álltam hamarosan. Fölösleges erőlködni. Lelassít és még üzemanyagot is pazarol. Egy klassz virágos helyre parkoltam be. Nagyon, nagyon cuk!!!
Ez valahogy nem az Én napom. Nem is akarok sokat beszélni róla. Felemás cipőt vettem fel. Eltévedtem út közben. Papagájok repkednek a kikötőben. Nagyon laza vagyok!!!
Viszont megszemléltem a kirakati tablókat, ahol régi képeken felfedeztem, hogy majdnem mindenki fapapucsot visel!
A varnyúk meg kiszedik a szemetesből a kajás zacskókat dobozokat. Elrepülnek vele valahová és gondolom ott eszegetik meg. Azt hiszem nem a hollandok szemetelnek az utcán, hanem ezek a madarak. Mert, hogy olyat még nem láttam, hogy vissza is hozták volna a csomagoló anyagot a kukába. Igaz, ezt nem is nagyon kisértem figyelemmel.
Közben a telenor is feltámadt. Megint küldtek üzenetet, hogy eztán nem hívhatok senkit. Viazont engem hívhatnak! Megint hazudtak. Szóval mégsem szünt meg a szám, csak korlátozva lett. Szerintem még akkor is hazudnak, ha kérdeznek valamit! Ilyen ez a vad kapitalizmus!
