Március 17. Fagyos és havazós!

Ki sem dugtam az orromat a hajóból. Hideg jeges szél fújt. Röpködtek a minuszok. Néha még havazott is. Szerettem volna elmenni a piacra, de ennyire nem vagyok bevállalós, hogy megfagyjak! Nem is értem, hogy ezeknek a madaraknak, hogy nem fagy le a lábuk!!!

Viszont a csenőmanók elvitték a mágnesemet, amit végre össze raktam. Más okát nem látom, hogy miért ne lenne meg. Bölcs előre látásom okán rendszeresen rájárok a nutellára, hogy azt el ne vigyék.

Március 16. Megszakadt a kapcsolat a földi bázissal!

Hát az úgy volt, hogy feltöltöttem a tabletet. Este írni akartam erre pár perc múlva azt mondta, az akumulátor feszültsége alacsony a táblagép ki fog kapcsolni. Ki is kapcsolt. Telcsim nem üzemel, mert nem mentem be adat egyeztetésre és megszüntették. A tablet lehervadt és már nem is sikerül tölteni. Szóval megszakadt minden kapcsolatom a bázissal! Ilyen ez a nomád élet!!!

Viszont lejutottam Rotterdamba és ez a lényeg. Valami hajó bontónál kötöttem ki. Persze, hogy a rendőrök is megtaláltak, hogy ott nem maradhatok. Volt ott valami gyanús suhanc, azt nem csesztették. Bár a motort javítanom kellett, mert az egyik vízcsövet nem jól raktam vissza, de azért menet kész volt. Olyan nagy volt a lelkasedésem, hogy a motor teret is kitakarítottam rendesen. Egy fél vödör olajat termeltem ki alóla. Pechemre valamit elmozgathattam, mert az önindító nem indított a kormány állásból és a motor térből kellett megbuherállnom. El is álltam onnan.

Találtam tőle egy kilóméterre egy klassz kikötő helyet, ahol leállhatok. Elmentem wifit keresni, meg valami tablet boltot, hogy vegyek egy újat. Nem volt szerencsém. Nem lett nagy bevásárlás. De lehet, hogy így kellett lennie. Vissza tértem a hajóhoz, amol a szép kivilágított mecset fogadott.

Ma bementem a város belsőbe. Binyiglivel, mert gyalog messzi lett volna. A Media Markt volt a célpont. Meg is érkeztem. Teli volt az utca elit üzletekkel. Minden volt ott mi szem szájnak ingere. Csak vásárlók nem nagyon akadtak. Ebben a Media Marktban három emelet van. Tele minden féle dolgokkal, csak a tabletekből oly szegényes a kínálat, hogy üres kézzel kellett távoznom a harmadik emeletéről. Kerestem még ledes izzókat is a hajóba, de az sem volt, csak izzószálas!

Körbe bicikliztem az utcákat a környéken, de annyira ködös és szemerkélő esős volt az idő, hogy hamarosan vissza is tekertem a kocsihoz. Klassz dolog ez a biciklizés!

Vissza érve leeresztettem a vizet a hajó motorból, mert tartós fagyokat igér a meteo!

Aztán ebédet is főztem!

Megcsináltam az árbóc kereszttartójának az összekötését, amit a múltkori árbóc ledöntésekor eltörtem. Szerintem jobb lett mint új korában.

Szétkaptam a tabletet dirib-darabokra, aztán összeraktam. Csak egy csavar maradt. Nem nekem köszönhető, hogy most ismét működik. A Gondviselés keze van a dologban!

Március 12. Rotterdam.

Odatelefonáltam a zsilipesnek, aki megértette mit is akarok. Jött és fel is nyitotta a hidakat. Szám szerint kettőt. Aztán már nem kellet nyitogatni többet, mert a többi alatt átfértem. Bár volt egy hely, ahol a sárga gombot kellett használnom. 

Amikor Rotterdam elővárosába értemvolt egy híd, ami alatt öt centi hibádzott, hogy elférjünk! Le kellett bontani az árbócot. Azaz előrébb kellett núzni és emelni az elején picit. Hát így is necces volt. Kb. 3cm. maradt. De elfértünk. És ugye ez a lényeg. Sima lett volna az út, ha közben nem ered el az eső kétszer is. Olyan nyári zápor szerű. 

Végül beparkoltam egy kietlen helyre. Szem látomást itt lopott hajókat bontanak szét. Mára megteszi. Azaz éjszakára, de keresnem kell egy helyet, ahol nyugott szívvel ott hagyhatom a kicsikét, hogy elbiciklezhessek az autóért!

Délután vendégem is volt. Sándorom meglátogatott. Estig dumcsiztunk. Végre egy hamós ember, aki szereti a vitorlázást. Szokatlan volt, hogy magyarul társalogtunk. Ez a vizit jól megkoronázta a napomat!

Március 11. A Binyigli!

Reggel nagyon eső volt. De aztán el állt az eső és Én szó szerint felkerekedtem. Azaz Binyiglire szálltam és eltekertem a kicsihoz. Szokatlan volt. Voltak izmok, amik nem voltak erejük teljében a lábamban. Mind összesen fél óra sem kellett és megérkeztem. Nagyon elégedett voltam magammal.

 Aztán a kocsi vissza hozott. A városban minden nagyon szép itt Leidschanban. Azt hiszem ez a neve. Olyan kívánatosak voltak a boltok, hogy kedvem lett volna vásárolni. Erős voltam, nagyon erős! Nem álltam meg, és nem vettem semmit! 

Beszéltem tegnap este Sanyi azaz Sándor ismerősömmel, aki felvilágosított róla, hogy szombaton csak kb. kettőig van zsilipelős üzem. Ma vasárnap meg egyáltalában nincsen. Marad a holnapi nap az indulás próbára. Délelőttre még eső mentes időjárást mondanak! Amúgy jól érzem magam itt. Szeretem ezeket a kikötőket. Sajna nagy forgalom nincsen, akivel elsörözgethetnék, vagy kávézhatnék, de csak beindul a szezon három hét múlva! Na! Addig nem szeretnék ebben a kikötőben maradni!!!

Március 10. Megindultam, elakadtam!

Csak össze szedtem magam és 11-re sikerült elindulnom. Nagyon szembe szél volt. Hideg is. Szóval nem  volt ideális. De menni kell. Jött az első híd. Átfértem alatta. Aztán a második. Na arról kiderült, hogy egy zsilip, felemelős hiddal :-( 

ez baj! Hívom a megadott számot. Nem veszik fel. Marifonom nincs. VHF 18-as csatorna. Sárga gomb sincs. Na jól itt ragadtam. Azon agyaltam, hogy nem e azért, mert az égiek azt mondták ezzel nekem, hogy binyiglizzek vissza a kocsiért. Hát nemntekertem vissza! Remélem sikerül Baal hollandiai haverját elérnem. Talán tud valami okosságot mondani nekem! Ha nem, hát várnom kell míg jön egy hajó abba az irányba, akivel átsurranhatok!

Viszont szép a hely ahol vagyok. Majd két és fél hónapig a kikötőt néztem. Jó ez a kis változatosság!

Március 9. Menetre készen!

Ahoz képest, hogy már leg később Március 1-én el kellett volna indulnom, még itt vagyok. Ma bele ejtettem egy fontos karabinett a vízbe. Persze, hogy inox, nem lehet mágnessal kihalászni. Bele pottyant a mindent látó szem is! Azaz a szemüvegem. Persze, hogy műanyag, mágnessal azt sem lehet kivadászni! Össze eszkábáltam egy szerkezetet, amivel a lámpabúrát felszinre hozhatom. Mondanom sem kell, hogy az sem sikeredett!

Viszont menet kész lettem! Azt hiszem :-)  a motorba is töltöttem olajat. Olyan lett mint az új. Remélem rendesen megnyitottam minden csapot és ha el jön az idő, beindul és mehetek is. Igaz a vizet úgy próbáltam bele erőltetni, hogy a kimenő nyílásnál megszívtam. Némi víz is került a számba. Remélem nem kapok valami búbó pestis fertőzést. Az nagyon nem kéne nekem. Állítgattam még kicsit itt ott a sodronyokon, meg karadinereket cseréltem. A fedélzet is ponyvás lett. A Leasi Jack, vagy mi a fene is funkcionál. Már csak a jó idő kéne! 

Holnapra esőt mondott. Majd meg látjuk!

Március 8. Állítólag nő nap.

Reggel annyi időm volt, hogy levegyem a vitorla felhúzó erősítés méreteit, aztán el is eredt az eső. Viszont ahogy a meteo jelezte kettőre el is állt. Csinálgattam a vitorla alkatrészt, felszereltem a tűzoltó palackot, meg a motornak is utána néztem.

 Este fél hatkor olyan vihar csapott le a kikötőre, hogy féltem leszakítja az árbócot. A helyén maradt! A túl oldalt a szél ellenben, úgy lelazultak a drótkötelek, hogy csak néztem. A lényeg, hogy a szél felöli oldalon tartson!