2018. március 29., csütörtök

Március 28. Volt egy kis eső szünet.

Elállt az eső és neki indultam. Álom volt hogy vége lett. Újra elkezdett esni ezerrel. Horgonyzásrólszó sem lehetett. 4 méter a dagály apály különbség. Meg a hajók, hullámverése. Csak eljutottam a kikötőig. Már a szél is beerősödött. Elballagtam a havenmaster irodához, de már nem voltak ott. Így reggel korán neki inxultam, hogy ne kelljen adminisztrációval foglalkoznom. Irány a másik kikötő. Legalább nem esik gondoltam. A kikötőben leadtam a nagy lóvét és tábort vertem a kikötőben. Azért fájt, hogy többet kellett cizetnem itt a pórias kikötpőben a város széliben, mint Antwerpen szivében a luxus ellátásért. Ilyen a vad kapitalizmus! Elmentem nutellát venni, meg kenyeret, meg paprika port. Ez utóbbi kimaradt. Vettem kínai levest is, mert a vifon elfogyott. Ez az itteni emberi fogyasztásra teljesen alkalmatlan. Sok szart megettem már, még a hányás ízű kávéhoz is hozzá szoktam, de ez ehhetetlen. Borzalom. Lehet, hogy Lutefisk-ből kéazítik. Ételt nem dobunk ki, de ez megy a tengerbe. Remélem nem okozok vele ökológiai katasztrófát.
Ami érdekes, hogy ez nem az Én kocsim, ami a képen van. Hihhetetlen, hogy itt hollandiában találok egy Peugeot 309-est.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Itt a vége, fuss el véle!

Jól sikerült a szabadságolásom. Volt benne minden klassz, és jó. Kiskacsák,pillangók,zene, meg bona, hajókázás, eszem, iszom, dínom meg dáno...