Március 11. A Binyigli!

Reggel nagyon eső volt. De aztán el állt az eső és Én szó szerint felkerekedtem. Azaz Binyiglire szálltam és eltekertem a kicsihoz. Szokatlan volt. Voltak izmok, amik nem voltak erejük teljében a lábamban. Mind összesen fél óra sem kellett és megérkeztem. Nagyon elégedett voltam magammal.

 Aztán a kocsi vissza hozott. A városban minden nagyon szép itt Leidschanban. Azt hiszem ez a neve. Olyan kívánatosak voltak a boltok, hogy kedvem lett volna vásárolni. Erős voltam, nagyon erős! Nem álltam meg, és nem vettem semmit! 

Beszéltem tegnap este Sanyi azaz Sándor ismerősömmel, aki felvilágosított róla, hogy szombaton csak kb. kettőig van zsilipelős üzem. Ma vasárnap meg egyáltalában nincsen. Marad a holnapi nap az indulás próbára. Délelőttre még eső mentes időjárást mondanak! Amúgy jól érzem magam itt. Szeretem ezeket a kikötőket. Sajna nagy forgalom nincsen, akivel elsörözgethetnék, vagy kávézhatnék, de csak beindul a szezon három hét múlva! Na! Addig nem szeretnék ebben a kikötőben maradni!!!

Március 10. Megindultam, elakadtam!

Csak össze szedtem magam és 11-re sikerült elindulnom. Nagyon szembe szél volt. Hideg is. Szóval nem  volt ideális. De menni kell. Jött az első híd. Átfértem alatta. Aztán a második. Na arról kiderült, hogy egy zsilip, felemelős hiddal :-( 

ez baj! Hívom a megadott számot. Nem veszik fel. Marifonom nincs. VHF 18-as csatorna. Sárga gomb sincs. Na jól itt ragadtam. Azon agyaltam, hogy nem e azért, mert az égiek azt mondták ezzel nekem, hogy binyiglizzek vissza a kocsiért. Hát nemntekertem vissza! Remélem sikerül Baal hollandiai haverját elérnem. Talán tud valami okosságot mondani nekem! Ha nem, hát várnom kell míg jön egy hajó abba az irányba, akivel átsurranhatok!

Viszont szép a hely ahol vagyok. Majd két és fél hónapig a kikötőt néztem. Jó ez a kis változatosság!

Március 9. Menetre készen!

Ahoz képest, hogy már leg később Március 1-én el kellett volna indulnom, még itt vagyok. Ma bele ejtettem egy fontos karabinett a vízbe. Persze, hogy inox, nem lehet mágnessal kihalászni. Bele pottyant a mindent látó szem is! Azaz a szemüvegem. Persze, hogy műanyag, mágnessal azt sem lehet kivadászni! Össze eszkábáltam egy szerkezetet, amivel a lámpabúrát felszinre hozhatom. Mondanom sem kell, hogy az sem sikeredett!

Viszont menet kész lettem! Azt hiszem :-)  a motorba is töltöttem olajat. Olyan lett mint az új. Remélem rendesen megnyitottam minden csapot és ha el jön az idő, beindul és mehetek is. Igaz a vizet úgy próbáltam bele erőltetni, hogy a kimenő nyílásnál megszívtam. Némi víz is került a számba. Remélem nem kapok valami búbó pestis fertőzést. Az nagyon nem kéne nekem. Állítgattam még kicsit itt ott a sodronyokon, meg karadinereket cseréltem. A fedélzet is ponyvás lett. A Leasi Jack, vagy mi a fene is funkcionál. Már csak a jó idő kéne! 

Holnapra esőt mondott. Majd meg látjuk!

Március 8. Állítólag nő nap.

Reggel annyi időm volt, hogy levegyem a vitorla felhúzó erősítés méreteit, aztán el is eredt az eső. Viszont ahogy a meteo jelezte kettőre el is állt. Csinálgattam a vitorla alkatrészt, felszereltem a tűzoltó palackot, meg a motornak is utána néztem.

 Este fél hatkor olyan vihar csapott le a kikötőre, hogy féltem leszakítja az árbócot. A helyén maradt! A túl oldalt a szél ellenben, úgy lelazultak a drótkötelek, hogy csak néztem. A lényeg, hogy a szél felöli oldalon tartson!

Március 7. Megvitorlásodtunk!

Végre megszületett. Megvitorlásodtunk! Már csak pár apróságot kell felszerelnem és lényegében irány a tenger. Sajna a vitorlán iciri-picirit varrni kell. A másik baj, hogy eltörött a hozzá való egyetlen tűm. Ki fogok találni valamit. A ragasztó kizárva. Biztos nem veazek drága ragasztót, amiről kiderül, hogy nem is ragaszt, vagy nem is erre az anyagra való. Az is gont, hogy a kikötőben még mindig jég van. Telibe!!! Pedig már plusszok vannak napok óta. A vízből is ki kéne horgásznom azt a műanyag világító test burkolatot, mert hiszem, hogy nagy kincs. Nekem az kell. Azonban délután elkezdett cseperegni az eső. Így a kabinba vonultam és jól rendet raktam és ki is takarítottam. Nagyon sok hasznos dolog került elő amit addig hiába kerestem. Ráadásul helyem is lett. Ismét rendezett oldalát mutatja a kabin.

Március 6. Árbócosan.

Ez a mostani, mindenek feletti nehéz szülés volt. A drótkötelek kiderült, hogy nem ehhez a hajóhoz valók. Abszolút nem stimmelt a méret. De azért csak megügyeskedtem. Schufni tunningosan de szerintem kitart. Néha úgy koordináltam magam, hogy az Hudininek is tettszett volna. Igyekeztem, mert holnapra esőt mondott a meteo. Éjszakára meg nem ereszthetem le az árbócot, mert bele lóg a kikötői stégbe. Még valaki bele veri a fejét, aztán jobbik esetben csak ápolgathatom. Holnapra is maradt vele tenni való. 

Akkora a rendetlenség már a kabinban, hogy kezdek megrémülni. Nagyon rendet kéne rakni!!!

Március 5. Árbóc káosz a fedélzeten!

Elmentem tűzoltó palackot venni. Szerencsémre egyből az első boltban találtam. Aztán irány az autó bontó. Gondoltam el kótyavetélem a kocsit. Meg veszek kurblit a hajóhoz. Egyik sem sikeredett. A szokásos hollandiságba ütköztem. A kikötőben sem volt jobb a helyzet. Unott, álmatag, nemtörődömség. Ha nincs hát nincs. Csak kiböjtölöm a dolgot Belgiumig!

Viszont elkezdtem átépíteni az árbócot. Lett olyan káosz a fedélzeten, hogy csak na! Annak ellenére, hogy csak használt, rossz fűrészeim voltak, egy óra alatt le is szabtam a hosszát. A múlt alkalommal egy délutánt tartott, jó fűrésszel. Viszont a pop szegecsek kifogtak rajtam. Annyira belenőttek, hogy két órámba telt a négyet kifaragni az árbóc végből. Holnap még a tartó csavar, meg a sodrony tartó két csavart kell beraknom és már mehet is a próba. Árbóc állítás lesz, ha az idő is úgy engedi!