Március 7. Megvitorlásodtunk!

Végre megszületett. Megvitorlásodtunk! Már csak pár apróságot kell felszerelnem és lényegében irány a tenger. Sajna a vitorlán iciri-picirit varrni kell. A másik baj, hogy eltörött a hozzá való egyetlen tűm. Ki fogok találni valamit. A ragasztó kizárva. Biztos nem veazek drága ragasztót, amiről kiderül, hogy nem is ragaszt, vagy nem is erre az anyagra való. Az is gont, hogy a kikötőben még mindig jég van. Telibe!!! Pedig már plusszok vannak napok óta. A vízből is ki kéne horgásznom azt a műanyag világító test burkolatot, mert hiszem, hogy nagy kincs. Nekem az kell. Azonban délután elkezdett cseperegni az eső. Így a kabinba vonultam és jól rendet raktam és ki is takarítottam. Nagyon sok hasznos dolog került elő amit addig hiába kerestem. Ráadásul helyem is lett. Ismét rendezett oldalát mutatja a kabin.

Március 6. Árbócosan.

Ez a mostani, mindenek feletti nehéz szülés volt. A drótkötelek kiderült, hogy nem ehhez a hajóhoz valók. Abszolút nem stimmelt a méret. De azért csak megügyeskedtem. Schufni tunningosan de szerintem kitart. Néha úgy koordináltam magam, hogy az Hudininek is tettszett volna. Igyekeztem, mert holnapra esőt mondott a meteo. Éjszakára meg nem ereszthetem le az árbócot, mert bele lóg a kikötői stégbe. Még valaki bele veri a fejét, aztán jobbik esetben csak ápolgathatom. Holnapra is maradt vele tenni való. 

Akkora a rendetlenség már a kabinban, hogy kezdek megrémülni. Nagyon rendet kéne rakni!!!

Március 5. Árbóc káosz a fedélzeten!

Elmentem tűzoltó palackot venni. Szerencsémre egyből az első boltban találtam. Aztán irány az autó bontó. Gondoltam el kótyavetélem a kocsit. Meg veszek kurblit a hajóhoz. Egyik sem sikeredett. A szokásos hollandiságba ütköztem. A kikötőben sem volt jobb a helyzet. Unott, álmatag, nemtörődömség. Ha nincs hát nincs. Csak kiböjtölöm a dolgot Belgiumig!

Viszont elkezdtem átépíteni az árbócot. Lett olyan káosz a fedélzeten, hogy csak na! Annak ellenére, hogy csak használt, rossz fűrészeim voltak, egy óra alatt le is szabtam a hosszát. A múlt alkalommal egy délutánt tartott, jó fűrésszel. Viszont a pop szegecsek kifogtak rajtam. Annyira belenőttek, hogy két órámba telt a négyet kifaragni az árbóc végből. Holnap még a tartó csavar, meg a sodrony tartó két csavart kell beraknom és már mehet is a próba. Árbóc állítás lesz, ha az idő is úgy engedi!

Március 4. A hőguta!

Két napja élelmiszerrel és hajó felszerelésekkel töltöm fel a  vitorlást. Nagyon mehetnékem van már. Hétfőn szerettem volna elindulni. Viszont! Mikor azt hittem minden kész, belém hasított a felismerés, nem vettem tűzoltó palackot. Az is lehet az oka, hogy ma pokoli meleg volt. Majdnem hőgutát kaptam. 11 fokra felment a hőmérséklet. Nem vagyok Én ehhez szokva! Állítsátok meg a földet, le akarok szállni! Annyira nagy meleg volt, hogy a mirelite pizzákkal kezdtem szemezgetni. Na a képen nem mirelite pizzak vannak de ez is 2.99€ Egy 30cm-es pizza mind összesen 2.99€. A baj csak az, hogy nem igazán tudtam volna rendesen elkészíteni. Szemben a pizzeriában is akciózzák a pizzat. Ott is kettő.kilencven kilenc! Ilyen ez a vad kapitalizmus!

Március 3.

Iciri-picirit enyhült az idő. Délre sikerült a kabinban 10 fokot csinálni. Nem lehet ezt a nagy vasat kifűteni. Megeszi a burkolat. A lényeg, hogy elmentem vásárolni. Miért nem csodálkozok, hogy a holland pénztáros kislány egyel több masni tésztát számolt fel nekem! A kis hülye picsa. Nem arról van szó, hogy kisebbségi komplexusaim lennének a holland lányok mellett, mert olyan magasak. Én vagyok 186cm de ki kell húznom magam, hogy ne fölfelé kelljen nézni, mikor velük beszélek. Egyszerűen, globálisan, a hollandokat nem szeretem!!! Legyen az hím, vagy nőstény, egyre megy! Holnap még lesz egy menetem. Majd nagyon figyelek a kasszánál. Nem mintha sok értelme lenne, hisz annyira ügyesek, mint egy bűvész! Gázolaj kellene, meg pb. gáz. És persze még veszek némi eleséget, biztonsági tartaléknak. Ha az aksit is sikerülne feltölteni, akkor hétfőn neki is erednék. Feltéve, hogy elolvad a vízről a jég!

Március 2.

Állítólag Vasárnapra melegedni kezd az idő. Már a holnapra is kedvezőbbet jósolnak, viharos szél nélkül. Jó lenne a jövő héten neki indulni. Ezért már holnapra beterveztem egy nagyobb bevásárlást. Kaja, pia, gázolaj, és gázpalack csere, vagy egy új vétele. Él bennem a remény, hogy ezt sikerül megtöltetni!

Nézegettem merre és hogyan vihetne az utam. Bevallom Rotterdam után, nem igazán kellene a tengerre kimerészkednem. Pedig nyernék vele elvileg több mint 100 kilóméternyi utat. Viszont ha elkap egy vihar, akkor nekem annyi. Jobb azt egy csatornán, vagy folyón megélni. Fő a biztonság ebben a hidegben!

Mára ennyi...

Március 1. Erősen fagyos!

Február 28-án reggel arra ébredtem, hogy a kikötőt belepte a hó. Már az előző jég sem olvadt el, de jött rá a hó. Egyre hízik a jég. Ez a minusz 8 fok annyira hideg, hogy képtelenség kifűteni a hajót. Belülről kicsit szigetelt egy 5 mm-es parafa réteggel, de az kevés. Egy ekkora acél tömeghez valami nagy kazán kéne, hogy meleget teremtsen. Az is baj, hogy a hidegben nem is lehet rendesen feltölteni a telcsit, meg a tabletet. Folyton azt írja ki, hogy az akumulátor hőmérséklete túl alacsony, a táblagép ki fog kapcsolni. Kedvem sincs kimenni az autóba a töltés miatt, így, míg maradnak a hidegek nem használom az elektronikát.

Március 1. Még annál is hidegebb van. Ráadásul a szél is tombolt egész éjszaka. A jeget taszigálta a hajó oldalának. Folyton felébredtem, hogy nem kaptunk e léket mint a Titanic. A jég tud kemény károkat okozni. Persze, hogy a fejem is megfájdult. Valamiért a gyógyszer sem segített. Végül úgy döntöttem, hogy felhasználom a hajó aksi áramát. Azt hiszem úgy 100 Amperos lehet. Majd spórolok vele, hogy jusson másra is!